Házasként is randizni kell!

Kis vagy nagy létszámban, de megtartottátok az esküvőt. Elköteleződtetek, és remélhetőleg egy kis nászútra is eljutottatok megpihenni a sok szervezés után, hogy egy picit egymásra is elkezdjetek hangolódni. Ám aztán indulnak a munkás hétköznapok. Jó esetben hétfőtől péntekig, reggeltől estig. Rosszabb esetben még hétvégén is, hiszen jó lenne megtakarítani, hogy elinduljatok a közös otthon megvalósítása felé…

A jegyesek jogosan kérdezik, hogy mi a hosszan tartó házasság titka?

A fáradtság, a taposómalom nagy úr, és sajnos, ha nem figyelünk és robotpilóta üzemmódban csak túlélünk, de nem megéljük a mindennapokat, akkor bizony könnyen eltávolodhat a kapcsolatunk. Pedig olyan jól indult minden. Vagyis amikor még randevúra készültünk, és a találkozás, a másikra várás öröme lengte be a kapcsolatunkat, vagy a meglepetések titokzatossága, és minden olyan varázslatos volt. Hogy lehet ezt fenntartani a házasságban is?

Hogyan tudunk minőségi időt együtt tölteni? Mindenkinek mást és mást, de semmi esetre sem azt, amikor csak beesünk egy közös filmnézésre a kanapén, és a másik az első 5 perc után belealszik…

A minőségi idő kapcsolódást, beszélgetést, meghallgatást, egymásra figyelést jelent. Ilyenkor jó lenne a telekommunikációs eszközöket is hátérbe szorítani!

Vagyis legyünk tudatában, hogy azon túl, hogy keményen kell dolgozni azon, hogy legyen legalább heti egyszer „mi” időnk, amellett sok minden el tudja vonni a figyelmünket: a kütyük, a mindennapi logisztikai (a gyerekek számával csak egyre növekvő) feladatok, az otthoni munka („hómofisz”) stb. és ezzel felszínessé tudják tenni a beszélgetéseinket.

A minőségi beszélgetésekre készülni kell! (Ez nem zárja ki a spontaneitás lehetőségét, de megkönnyíti, hogy mélyre menjünk és ne csak a felszínen maradjunk.) Ha mindennap készülünk a csütörtök esti randira, akkor a héten felgyűlt örömöket és bosszúságokat már tudjuk jól tálalni. Ez nem zárja ki, hogy az „itt és mostban” is elmondjuk ezeket a társunknak, csupán vannak, amik akkor feszültséget szülnek. A „házas estén” biztonságos, nyugodt formában újra lehet beszélni az érzéseinkről, és hogy mire lett volna szükségünk kedden délután. Így lehetőséget adunk a másiknak, hogy hasonló helyzetben, ha meg tudja tenni, akkor figyelhessen majd erre! Ez nem biztos, hogy rögtön megy neki. És ez nem baj! De ha ügyesen kommunikálunk a „házas estéinken”, akkor a másik megváltoztatása nélkül ő is egyre jobban megért engem, és én is őt. Így sokkal jobban fogunk tudni kommunikálni feszült helyzetekben. Ezek az önreflektív beszélgetések hozzájárulnak önmagunk jobb megértéshez is, hiszen sok mindent hozunk az otthoni mintákból, amik néha nem kompatibilisek a házastársunk otthonról hozott mintáival. Sőt, lehet, hogy nagyon rossz mintákat hozok a konfliktuskezelésre! Megsértődés, utasítgatás, agresszivitás… A lényeg, hogy merjünk nyugodt pillanatban is ránézni a veszekedéseinkre, akár ketten, akár külső segítséggel. Ha megértjük, hogy milyen „sémák” szerint működünk, lényegesen könnyebb – ahogy egy kedves, friss házas osztotta meg a felismerését velem:

„Ha valami bajom van, vagy nehézségem, általában nagyon igénylem a társam szeretetét, hogy mondja ki, mennyire szeret, fontos vagyok neki. Ellenben, őt ez pont, hogy megijeszti és elbizonytalanítja. Ilyenkor inkább visszavonul, hárít, ezzel elindítva egy ördögi spirált.”

Ha erre a működésükre nem jöttek volna rá – kis önreflexióval, beszélgetésekkel nekik sikerült – és nem kezdenek el a felismerésnek köszönhetően dolgozni azon, hogy megértsék egymás működését és a tudatosan a kapcsolat mellett dönteni és dolgozni rajta, bizony könnyen eltávolodtak volna. Pedig nagyon szeretik egymást, csak másként működnek.

Milyen elvárásaim vannak a másiktól? Elvárások! Ezek néha óriási keresztjei lehetnek egy kapcsolatnak. Meg akarom a másikat változtatni? Én örülnék neki, ha csak akkor lennék szerethető, ha ezt vagy azt a másik elvárásainak szabályai szerint csinálnám? Természetesen nem.

Azonban, ha érzem, hogy a másik szeret a szétszórtságommal, figyelmetlenségeimmel, aggódásaimmal stb. együtt, akkor felszabadulok, és sokkal többet hozok ki magamból.

Az elfogadó szeretet szárnyakat ad, segít kiteljesedni! És mivel tudom, hogy én milyen vagyok, néha sikerül másképpen tennem a dolgaimat, mert ezzel örömet szerezhetek neki. És a kölcsönösség elindít egy egymásra hangolódást. De ehhez tudnom kell, hogy mivel szerzek neki örömet, hogyan fejezhetem ki, hogy szeretem.

Gary Chapman 5 szeretetnyelve segít megérteni, hogy például a férjem hiába egy ezermester, aki mindent megcsinál a ház körül – ami fantasztikus, de nekem a minőségi időre lenne szükségem, hogy rám figyeljen, meghallgasson. Különböző szeretetnyelveink megértése kapcsán tudunk együtt barkácsolni és közben beszélgetni, majd egy meghitt vacsora mellett megünnepelni a jól végzett munka örömét, és én is megkapom a minőségi időt.

A jó hír tehát, hogy egymás megismerésére ott az élet. Ha adunk teret és időt a beszélgetéseknek, reflektálunk időnként önmagunkra és a kapcsolatunkra, akkor boldogan élhetünk, míg meg nem halunk! Miért nem ilyen egyszerű mégsem a helyzet? Mert az idő, az odafordulás a mai rohanó világban a legdrágább kincsünk, és egyben ebből van a legkevesebb.

Nos, továbbra is kell randizni! Ne hagyjuk, hogy a szürke hétköznapok, a megszokások, a természetesség béklyói megkössenek, legyünk továbbra is leleményesek, akarjunk dolgozni a kapcsolatunkért, éppen mint az együttjárás alatt! Adjunk hálát mindennap a másikért!

A hosszú házasság titka számomra nem más, mint odafordulni a másik felé és időt szánni egymásra, a kapcsolatunkra, nem holnap, vagy holnapután, hanem ma – itt és most!