Kimerültünk – mi a feltöltődés titka?

Hogyan  kapcsolódik a fizioterápia és a nyaralás?

Egy pontosítással szeretném kezdeni: a munkámra, amit „fizioterápiának” hívunk, inkább a „rehabilitáció” kifejezést használnám. Ez jobban visszaadja a lényegét, és egy folyamatot fejez ki. Re-habilitálni annyit jelent: visszaszerezni a hatékonyságot és a helyes működést, helyreállítani azt, ami meggyengült.

Esetünkben azt mondhatjuk, hogy a vakáció például arra szolgálhat, hogy feltöltsük fizikai, szellemi és lelki energiáinkat. Mi célból? Mindenkinek van az életben egy küldetése, aminek a mindennapjainkat szenteljük, ebbe gyakran teljes valónkat beleadjuk. Egy bizonyos ponton nem nehéz észrevenni, hogy a tankunk kiürült. Ilyenkor már csak vonszoljuk magunkat, nem tudunk már több energiát kicsiholni magunkból, nem tudunk koncentrálni, romlik az alvásminőségünk… Egy ördögi kör alakul ki, amiből nehéz kilépni. A nyaralás, a pihenés kiváló módja lehet annak, hogy megszakítsuk ezt az ördögi kört.

A jelszó: bátorság! Pihenhetünk a tengernél, a hegyekben, tóparton vagy egy utazás során, a főszabály: teljesen adjuk át magunkat a pihenésnek, szakadjunk el a mindennapi teendőktől.

Kell a bátorság ahhoz, hogy elveszítsük a kontroll illúzióját, hogy elengedjük magunkat, belemerülve a jelen pillanatba. Kell a bátorság ahhoz, hogy leváljunk a technológiáról, minimálisra csökkentsük a használatát, például szünetet iktassunk be a közösségi média-használatban, és megpróbáljuk átadni magunkat a való életnek. Úgy is fogalmazhatnék:

kapcsoljuk ki a külső körülményeket, hogy kapcsolódni tudjunk önmagunkkal, a természettel,

amely elvezethet egy igazi szemlélődéshez. Amikor a természetet csodáljuk, Istent csodáljuk. Legyen bátorságunk hallgatni a csendet, törődni önmagunkkal. Mindnyájan egy-egy felebarát vagyunk, akit szeretni kell.

Egyik nagy ellenségünk a stressz. Hogyan tudjuk megtanulni, hogy a vakáció közben sikerüljön legyőzni a stresszt?

Nem annyira legyőzni kell, inkább meg kell próbálni kezelni. A stressz valójában egy egészséges, pozitív reakció, amely cselekvésre ösztönöz bennünket. A probléma a túl sok stressz, és az a tény, hogy nem tudjuk a szervezetünkből kiiktatni. Ez kihat a fizikai és mentális egészségünkre, és általánosságban is rontja az életminőségünket. Lelkileg is egyre jobban azt érezzük, hogy a ködben botorkálunk. Minden egyre nehezebb és fárasztóbb lesz.

Mindegyikünknek megvan a maga módja, amivel ki tud kapcsolódni. Gyakran azonban elérünk egy olyan pontot, amikor már nem tudjuk, hogyan kell elengedni magunkat – mintha a szellem és a test „be lenne börtönözve”, mintha csapdába ejtette volna a feszültség áramköre. Olykor egyenesen úgy érezhetjük magunkat, mintha egy „rövidzárlatban” lennénk.

Talán a vakáció jelentheti a kihívást: fedezzük fel, mi kapcsol ki minket igazán. Aztán tegyük is meg. Később így ki tudunk alakítani egy rutint: év közben is beiktathatunk egészséges szokásokat a mindennapjainkba, és akkor azt remélhetjük, hogy a következő nyarat már nem teljesen kimerülten indítjuk. Erre néhány példa: kedvenc fizikai tevékenység, kapcsolat a természettel, BodyScan gyakorlatok (a fizikai érzetek tudatosítása, ún. testpásztázás meditáció), olvasás, filmnézés, egy szabadtéri előadás vagy kinti játékok, töltsük fel magunkat a művészeti és a természeti szépségek szemlélésével… minden hozzájárul a szellem és a lélek gyógyításához.

A vakáció végén, friss fejjel hasznos lehet, ha áttekintjük a kötelezettségeinket: néhányat elhagyhatunk, néhányat átadhatunk másnak…

_{Valójában a túlzott stressz egyik tünete az, hogy nélkülözhetetlennek és pótolhatatlannak érezzük magunkat. Kipihenten talán belátjuk, hogy ez nem így van…}

Étkezés, pihenés, fizikai tevékenység, meditáció… Elárasztanak minket a legkülönfélébb javaslatokkal, hogy hogyan éljük meg ezeket az aspektusokat. Mi segít megérteni, hogy a mi szervezetünk számára melyik módszer a leghatásosabb?

A megoldás ez lehet: amikor nyaralunk és sikerül kialudni magunkat – próbáljunk meg minél többet aludni –, a napjainkba iktassunk be egy-két óra fizikai aktivitást is. Ha viszont már annyira fáradtak vagyunk, hogy aludni sem tudunk, „erőltessük meg” egy kicsit magunkat, és hosszabb (3-4 órás vagy még több) fizikai tevékenységet tűzzünk ki – tehát fizikailag annyira fárasszuk le magunkat, hogy utána mély álomba tudjunk merülni.

Hosszú séták (akár nordic walking bottal), hegyi túrák, biciklizés, úszás: mind-mind tökéletes példa az olyan alacsony intenzitású tevékenységekre, amelyeket hosszú távra is betervezhetünk. Fontos viszont, hogy utána mindig végezzünk nyújtást is! Felejtsük el a lépésszámlálót! Ne törekedjünk mindig a mennyiségre, próbáljunk megfeledkezni az időről, és adjunk teret a megérzéseinknek, adjunk lehetőséget arra, hogy olvassunk a testünk visszajelzéseiből: értsük meg az üzeneteket, amiket a testünk újra meg újra küld nekünk.

A fizikai tevékenység közvetlenül veszi fel a harcot a stresszel, mivel csökkenti a vérben a kortizolszintet – ez a hormon felelős a stresszért, depresszióért, álmatlanságért… A mozgás során jó hormonokkal töltjük fel a szervezetünket. Számos kutatás bizonyította már, hogy a sport növeli a jó hangulatot elősegítő molekulák termelését – ilyenek az endorfin és a szterotonin, az úgynevezett boldogsághormonok.

A fizikai tevékenység és a lelki jóllét között olyan szoros a kapcsolat, hogy a híres filozófusok, mint Szókratész, Platón, Rousseau vagy Nietzsche (utóbbi egyenesen azt állította, hogy „csak a séta közben születő gondolatok érnek valamit”) sok időt töltöttek sétával – azzal a céllal, hogy „megtisztítsák a gondolataikat”. Nagyon sok tudós a szabadban sétálva dolgozta ki elméleteit. Ez azért van így, mert egyrészt a mérsékelt intenzitású fizikai tevékenység több oxigént termel a szövetekben (többek közt az agyi szövetekben is) és hatására jobb lesz vérellátás, másrészt a központi idegrendszer lassú elfáradása „kikapcsolja” az agy felsőbbrendű tevékenységeit, mérsékli ezáltal a szellemi túlterheltséget és lelassítja a gondolatok áramlását.

Végezetül nem maradt más hátra, mint hogy jó pihenést kívánjunk!