Újratervezés az év felénél

Egy kedves ismerősöm szavajárása: „Mindegy mit csinálsz, csak ne állj meg!” Sokszor mentette már meg ez a mondat a motivációmat, hiszen arra hívja fel a figyelmet, hogy a céljaink felé való legkisebb elmozdulás is számít. Az ostor nem motiváció, félelemből nem lesz fejlődés. Csak akkor tudunk motiváltan együttműködni magunkkal, ha szeretettel és elfogadással, a megtett út feletti büszkeséggel és az akadályok és hibák kiküszöbölésével állunk saját magunkhoz.

„Az évtervező sosem egy módosíthatatlan szertartáskönyv, amelynek minden pontja fenyegetőleg tornyosul fölénk év közben. A célja, hogy konkretizálja a vágyainkat, szembesítsen azok realitásával, felkészítsen a felmerülő lehetséges akadályokra, felvértezzen és egy nagyobb képben láttassa a céljainkat” – írtam tavaly az évtervezős cikkemben.

A nyári szabadság cezúrát jelenthet a célunk felé tartó úton, lehetőséget teremthet, hogy átgondoljuk, mivel vagyunk elégedettek, mivel elégedetlenek, és finomhangoljuk a működésünket. Ehhez hoztam néhány kérdést.

1.   Hol vagyok most? Hova tartok? Reális célt tűztem ki?

Gyakran azért fullad kudarcba egy-egy nagy lélegzettel elindított vállalkozásunk, mert túl sokat vártunk saját magunktól. Talán éppen elég lenne a tizedét elérni. Talán épp elég lenne a jelenlegi élethelyzetünkben sokkal kisebb falatokat harapni. A kisebb cél sokszor nagyobb sikert jelent. 30 kilótól egy év alatt nem realitás megszabadulni. De 10-től már igen. Megtanulni egy nyelvet egy év alatt, miközben 3-4 csemete ugrál a fejünkön, nem realitás. De bizonyos szinteket elérni már igen. Nagycsaládosként 8 óra munka mellett vállalkozást indítani nem realitás. De minden hónapban tenni egy kicsi konkrétumot már igen. Ha a célunkon tartjuk a szemünket és nem adjuk fel, csak mert nem olyan tempóban vagy intenzitással haladunk, év végére látványos elmozdulást eredményezhet.

2.   Mi az, amit már megtettem?

Nem csak a befejezett, kész, elért cél számít. Ha csak egy pici lépést tettünk meg, az is ünneplendő, hiszen éppen ennyivel vagyunk máris a nullától. Nem ciki lassan haladni, nem ciki a céljaidat jegelni egy időre, például az értékrended szerint magasabb prioritást érdemlő témák miatt. De, amit megtettél, arra joggal vagy büszke, joggal ünnepelheted. Minél büszkébb leszel, annál nagyobb lesz a motivációd is, hogy folytasd.

3.   Mi az, ami akadály volt és leküzdöttem?

Igen, valójában az élet nem egy akadálymentes környezet. Lesznek úton keresztbe fekvő fatörzsek, szakadékok, ahogyan jégeső, hóvihar és perzselő nap is. Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy ahol most állunk, azt milyen akadályok közepette értük el, és mit tettünk azért, hogy ezeket az akadályokat leküzdjük. Ezek a tapasztalatok ugyanis beépülnek az erőforrásaink közé, és szükség esetén újra meg újra előhúzhatjuk őket a bajban.

4.   Mi az, amivel most is küzdök?

Van olyan, hogy elakadunk, motivációt vesztünk, túl nagy a feladat, túl sok erőforrást igényelne. Fontos, hogy ezekben a helyzetekben képesek legyünk a mélyére nézni az elakadásunknak. A legegyszerűbb módja, ha külső okok helyett egyből a belső okokat keressük: milyen érzések jelentkeznek most bennem, ha a célomra gondolok? Milyen szükséglet húzódhat meg emögött? Frusztrált vagyok talán, mert arra számítottam, hogy kisebb erőfeszítést kell tennem? Arra vágyom, hogy valakivel kapcsolódhassak? Netán bizonytalannak és kitettnek érzem magamat és megerősítésre volna szükségem, hogy biztonságban érezhetem magamat? Úgy érzem, mindenki megelőz, én nem vagyok elég jó és azt szeretném, ha jobban a kezembe vehetném az irányítást? Támogatásra volna szükségem? Kontrollra? Nagyobb mozgástérre? Kevesebb elterelő feladatra?

5.   Hogyan szeretném módosítani a céljaimat? Reális lesz így az elvárásom magam felé?

Sokszor foggal-körömmel ragaszkodunk célokhoz, amelyeket nem tudunk elérni. Ilyenkor érdemes rátekinteni, vajon jók-e ezek a célok. Egy jó célnak (SMART cél) öt jellemzője van: legyen konkrét, mérhető, megvalósítható, elég fontos számunkra és időhöz kötött. Ezek közül vajon melyik pont az, amely most nem illik a célunkra? Hogyan tudnánk átalakítani, hogy reális legyen elérni?

6.   Milyen lépésekre tudjuk szétszedni? Mikorra szeretnénk elérni az egyes mérföldköveket?

A jó cél nem biztos, hogy kicsi. Elképzelhető, hogy nagy célokat tűzünk ki, de azokat apróbb részekre bontjuk. A fenti példánál maradva: 30 kilót fogyni egy év alatt nem realitás talán 4 gyerek, háztartás és 8 óra munka mellett. De 3 év alatt már elérhető. Ahhoz azonban, hogy el is érjük, fontos, hogy apróbb mérföldköveket jelöljünk ki: idén 5-öt, jövőre 10-et, utána 15-öt. Ezeket a részcélokat aztán tovább lehet bontani még apróbbakra, lényeg, hogy minél könnyebben belátható és ellenőrizhető célokat kapjunk.

7.   Miért lesz ez jó nekem? Kinek lesz még jó?

A motivációnk a magja a kitartásunknak: ha a „miért érjem el?” kérdésre „mert kell” a válaszunk, sürgősen gondolkozzunk el, hogy a kötelezettség vajon tud-e elég motivációt adni nekünk. És ha nem, akkor sem kell elbúcsúznunk a célunktól, hanem addig kell ásnunk magunkban, ameddig nem tudunk egy kellően motiváló választ adni. Sokszor a „mert kell” mögött is húzódik valami igényünk, ezt a belső vágyat kell megtalálnunk és felélesztenünk magunkban ahhoz, hogy nap mint nap erőt vegyünk a természetes lustaságunkon és csatasorba álljunk.

8.   Milyen akadályaim lesznek? Milyen stratégiám van ezek elhárítására?

A kudarcot sokan sokféleképpen kezeljük, de meglehetősen jellemző érzés ezzel kapcsolatban a szégyen. Pedig a kudarc lehetne lehetőség is. A kudarc valójában nem több, mint egy útjelző tábla, amely kijelöli, merre érdemes mennünk, merre nem. Az akadályok feladatot jelentenek: olyan stratégiákat kell miattuk kidolgoznunk, amelyeket egész életünkben alkalmazni tudunk majd, akár egymástól egészen távol lévő területeken is. Az akadályokra gondolhatunk hálával is, nem csupán bosszankodva. Ezek azok, amelyek segítségével többek lehetünk annál, mint amik a projektünk előtt voltunk.

9.   Mire volna szükségem a kitartáshoz? Kire volna szükségem hozzá?

Gyakran fordul elő, hogy bár látjuk a célunkat, küzdünk, mint egy hős, de mégis újra meg újra visszapattanunk. A legtöbben ilyenkor még erősebben próbálkoznak, ami után a kudarc még látványosabb és fájdalmasabb. Ha azonban megállunk és megfogalmazzuk, mi az, ami tényleg segítene bennünket, ami vagy aki támogatna a célunk elérésében, ami valódi erőt jelenthet, sokkal nagyobb motivációval és sikerrel rugaszkodhatunk neki.

10.   Mi lesz az első, amit megteszek és mikor?

Talán a legfontosabb az újratervezésben, hogy lássuk magunk előtt, milyen lépések vezetnek a célunkhoz és kiválasszuk, mi az első, amit hatalmunk és képességünk van megtenni. A kontroll érzése mindig motivációt is jelent. A visszanyert motiváció pedig új lehetőséget teremt, hogy tudatosan megválasztva az egyes lépéseket, egyre közelebb és közelebb kerülhessünk a kitűzött célunkhoz.

Még 6 hónapunk van az idei célunkra. Ne adjuk fel! Higgyünk benne, hogy nem véletlenül indultunk el ezen az úton, pezsdítsük fel magunkat és serkentsük azt a vágyat, amellyel januárban megfogalmaztuk az idei vágyunkat vagy célunkat!