Lelki készület egy gyermek érkezésére – két új könyvünket ajánljuk

Olvasási idő: 5 perc

A könyvesboltok, az internet tele van különféle, a születésre előkészítő irodalommal, a leendő szülők, főleg az anyukák bőséggel válogathatnak közöttük, mindent megtudhatnak a magzati életről, arról, nekik milyen életmódot kell folytatniuk, hogy lehetőleg egészséges gyermekük szülessen, vagy felkészülhetnek a csecsemő gondozásának különféle kihívásaira.

Kevesebb segítséget kapnak azonban ahhoz, hogy a lelkükben is felkészüljenek a születés eseményére, ami akár hányadik legyen is egy családban, mindig hatalmas csoda, mindig sok érzelmi és lelki folyamattal jár.

Most két új könyvvel szeretnénk segíteni a gyermeket váró anyáknak és apáknak. Mindkettő lelki készületet kínál a várandósság idejére.

Éline Landon Várandós anyáknak – 9 hónap készület Istennel¹c. könyve az édesanyákat vezeti végig a gyermekvárás hónapjain, bibliai történetekből kiindulva és saját anyai tapasztalatait megosztva elmélkedni valót. Nemcsak első gyermeküket váró édesanyákra gondol a szerző írás közben, ő maga is a harmadik terhessége lelki tapasztalatai alapján írta meg könyvecskéjét. A szerzőt olvasóink már ismerhetik a Kimerült anyáknak című könyvéről, ez a mostani kötet is hasonló koncepciót követ.

James R. Walter Apa születik – hétről hétre imában és várakozásban² című könyve hasonló céllal íródott, de ezúttal kifejezetten az édesapáknak szól. Az amerikai teológus és családapa hétről-hétre vezeti a gyermekére várakozó apát, segít neki kapcsolódni a gyermekéhez lelkileg annak ellenére, hogy férfiként nem élheti át testében a szülővé válás folyamatát. A heti igevers, elmélkedés és imádság mellett a hosszabb bevezető fejezet és a könyv végén bemutatott lelki szerzők példája ad szellemi-lelki táplálékot a leendő apáknak.

Most mindkét könyvünkből egy-egy rövid részletet osztunk meg kedvcsinálónak.

A könyvek hamarosan elérhetőek lesznek webshopunkban!

James R. Walter: Apa születik – hétről hétre imában és várakozásban

(részlet)

37. hét – Közeledik az idő!

„Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: (…)” (Préd 3,1)

Az apa szívében

Annyi energiát és időt pazaroltam el azzal, hogy megpróbáltam én magam irányítani az életemet! Amikor gyermek érkezik a családba, és olyan nagy a tét, természetes, hogy mi, apák, a szeretteink védelme érdekében a kezünkben akarjuk tartani a jövőt. A szülői szerepből kifolyólag azonban hamar meghívást kapunk, és – ami valószínűleg reálisabb – rákényszerülünk arra, hogy a ráhagyatkozást gyakoroljuk. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellene felkészülnöd a dolgokra, vagy nem kellene felelősséget vállalnod, de olyan sok minden van, amit nem tudsz irányítani. Az élet sokkal örömtelibbé és békésebbé válik, ha teljes mértékben átadod magad Istennek. Ehhez hihetetlenül nagy bizalomra van szükség. Légy türelmes magaddal, mert ez egész életen át tartó folyamat. A bizalom elmélyülése és az irányításhoz való ragaszkodás elengedése olyan életleckévé válik, amelyet majd a gyermekeidnek is megtanítasz. Sok éjszakát töltöttem elmélkedéssel, és végül, mielőtt álomra hajtottam volna a fejemet, meghallgattam a Beatles „Let it Be” (Úgy legyen!) című híres dalát. Ez a több évtizedes dal még mindig aktuális, mert egy nagy igazságról szól, és az ezen alapuló bizalmat hirdeti, miszerint minden rendben lesz. Szent Elizabeth Ann Seton, az első amerikai születésű szent így tanít minket: „A hit felemeli, a remény pedig támogatja a lelket, a tapasztalat azt mondja, hogy »így kell lennie«, a szeretet pedig azt: »úgy legyen.«”i

Imádság

Béke Istene! Ahogy egyre nő a nyomás, a hátralevő hetek pedig fogynak, és hamarosan már csak napok választanak el minket a szüléstől, arra törekszem, hogy gondolataimat és szívemet Rád összpontosítsam, és bízzam isteni tervedben. Segíts, hogy ne felejtsem el: mindig velem vagy.

Éline Landon: Várandós anyáknak – kilenc hónap készület Istennel

7. hónap: A tenger lecsendesítése

“Bárkába szállt, s tanítványai követték. Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.

Az emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?” (Mt 8,23–27.)

Most már tényleg a születésre, vagyis a szülésre való felkészülés kellős közepén vagyunk. Ez a pillanat valóban megrémíthet bennünket és legyőzhetetlen akadálynak tűnhet. „Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet” – szól a Teremtés könyvének ismert mondata –, amely a bűn következményeként bénít meg és tesz minket cselekvésképtelenné. „Megsokasítom terhességed kínjait.” (Ter 3,16) Ez talán valami végzet? Egyesek mindent bevetve próbálnak szembemenni az árral, mint Fréderick Leboyer a „gyöngéd születés” módszerével, majd a különféle érzéstelenítési formákkal, amelyek közül a legismertebb az epidurális érzéstelenítés. A nők szülés közben tapasztalt kényelme azóta jelentősen javult.

Mielőtt ezzel a gondolatsorral továbbhaladnánk, nézzük meg a Mátétól vett szövegrészletet, amelyben a korábban nyugodt tenger valódi viharként kezd tombolni. Látszólag semmi sem tudja elcsitítani. A tomboló víz képe jól illusztrálja ezt a pillanatot: a magzatvíz elfolyása, az érzés, hogy elveszítjük az irányítást, hogy elragad a hullám, amely túl erős ahhoz, hogy felvegyük vele a küzdelmet. Éppen ezért kell felkészülni. A szülés meghatározó pillanat egy nő életében, amely örökre az emlékezetébe ég. Figyeljük csak meg, mennyire szeretik a nők a legapróbb részletekig elmesélni egymásnak a szüléstörténetüket! Akkor is felkészülhetünk erre a „viharra”, ha nem az általunk ideálisnak tartott módon élhetjük át, hiszen minden szülés más, és ez vezet el bennünket a gyermekünk látására, bárhogy éljük is meg azt. A méhünkből előbújó kisbaba ugyanis még akkor is vihart kelt, ha a születése a legjobb körülmények között zajlik. Az egész testünk részt vesz ebben a születésben. Várja, hogy mi történik majd. Mozgásba lendül.

A szövegrészlet szerint Jézus aludt. Szemléljük egy kicsit ezt a jelenetet. A tanítványokat valódi pánik keríti hatalmába, a bárkát elárasztják a hullámok. Hallgassuk csak a kiáltásukat: „Uram, ments meg minket, elpusztulunk!” Figyeljük, milyen reményvesztettek. Érzékeljük a hullámokat, amelyek elmerítik a bárkát, a szél zaját, a tenger nyugtalan morajlását. Hogyan is ne engedjünk a pániknak? A halál közel van. Jézus alszik. Nem szeretnénk-e mi is felrázni? „Hol vagy, Uram? Mindjárt elragadnak, te pedig alszol? Kelj már fel!”

A tanítványok Jézushoz kiáltanak. A vízszint emelkedik. Most figyeljük meg Jézus viselkedését, miután a tanítványok felkeltették. Ezt kérdezi tőlük: „Mit féltek?” Jézus ráparancsol a vízre és a szelekre, a béke pedig helyreáll. A tanítványok csodálkozva ülnek, nem értik, hogyan lehetséges ez?

Ez a szövegrészlet sok mindent elárul nekünk Jézusról, bár a párhuzam a mi helyzetünkkel kissé elhamarkodottnak tűnhet. De hogyan lehetne nem odafigyelni ma mindezekre az igékre? Annyira könnyű a tanítványok helyébe képzelni magunkat, és hallani, amint Jézus kérdőre von bennünket… Hol van a mi hitünk? Nem tud Jézus mindent azonnal lecsendesíteni? Miért nem bízunk benne még jobban?

A szenvedés nagy misztérium, amely időnként tehetetlenné tesz bennünket. A tanítványokhoz hasonlóan mi is mondhatjuk: „Hol vagy, Uram, amikor én szenvedek? Alszol.” Jézus azonban ott van a bárkában. Ő is elszenvedi a vihart, a hullámokat, a szelet. Csak a viselkedése más: békés, és azért alszik, mert nem fél. Az elemek tombolása közepette is nyugodt.

¹ Fordította Kapás Orsolya

² Fordította Zichler Csilla