Lelkünk kútjába nézve

Olvasási idő: 4 perc

A test és lélek egységének elmélete alapján testünk tünetei lelki eredetű (pszichoszomatikus) problémákra, elakadásokra, érzékeny pontokra utalhatnak. Ennek az összehangolt működésnek a szemléltetésére hadd hívjam segítségül az Agymanók c. animációs film alapötletét, mely szerint öt alapérzelem (derű, bánat, harag, majré, undor) lakik mindnyájunkban. Ők monitorozzák folyamatosan a minket ért ingereket, kapcsolataink alakulását, környezetünk történéseit, és adják le az ezeknek megfelelő érzelmi- és abból következő viselkedési reakciókat. Ahogy a mese főszereplő kislányában, úgy valamennyiünkben úgynevezett szigetek találhatóak, melyek az életünk során szerzett legfontosabb és legpozitívabb tapasztalatok és emlékek alapján jönnek létre (család-sziget, barátok-sziget, humor-sziget, hobby-sziget). Ezek a szigetek erőforrásokként szolgálnak az életünkben. Ha azonban nem táplálják őket további, oda illő emlékek és átélt élmények, elkopnak, passziválódnak és idővel el is tűnhetnek.

Testünk jelzései is valahogy így működnek. Képzeljük el, hogy minden emberben egységes szigetek vannak, melyek a szervrendszereknek felelnek meg. Ezek tartóoszlopokként, biztonságot, egyensúlyt nyújtó bázisként funkcionálnak az egészséges biológiai működés érdekében. A szigetek körben helyezkednek el, mindegyikből vezet út a másikba, és minden egyes sziget összeköttetésben áll a középen található kúttal, ami példánkban a lélek, a psziché. A kútból éltető, tápanyagban, vitaminokban, kincsekben gazdag víz jut a szigetekre, hol több, hol kevesebb. A szigeteknek szükségük van a friss vízre, melynek gazdag tápanyagát – a teljesség igénye nélkül – a pozitív élmények, a kölcsönös, szeretetteljes kapcsolatok, a testmozgás, a pihentető alvás, az elégedettség, az önbecsülés adják. Vannak időszakok, amikor a kút apadni kezd, és kevés tápanyagot juttat a szigeteinkre. Egy megterhelő családi élethelyzet, húzósabb munkahelyi hetek vagy hónapok, egy megoldhatatlannak tűnő konfliktus, felduzzadt otthoni teendők, kilátástalannak tűnő egzisztenciális válság mind-mind elvonnak a kút vizéből, ami sokszor nem tud visszatöltődni.

Szigeteink működésükben egyformák, abban azonban különbség van ember és ember között, hogy melyik szigetnek van több szüksége a kút éltető vízére, és abban sem vagyunk egyformák, hogy meddig bírják szigeteink az aszályt. „Szárazság” idején egyik vagy másik szigetről egyre erősödő vészjelzések érkeznek a központba. A mozgásszervrendszer képviselője először csak morzejeleket küld, amit aktuális hát- és derékfájdalomként érzünk. Az emésztőrendszer szomjas üzenete étvágytalanságban vagy tompa gyomortáji fájdalomban nyilvánul meg. A bőr szervrendszere első körben viszketéssel próbálja magára vonni a figyelmet. A köztudatban kéznél lévő magyarázatok és nehezen használható jó tanácsok, mint a „front van”, az „iszol te eleget?” vagy a „kevesebbet stresszelj!” ilyenkor nem túl praktikusak, hiszen elvonják a figyelmet az átélt tünetek valódi lelki okáról.

Azokról pedig igazán akkor tudunk meggyőződni, ha belenézünk a kútba, annak mélyére. A szóban forgó szigetek az enyhe jelzéseket követően, változás híján egyre erőteljesebb üzeneteket küldenek. A szűnni nem akaró derékfájdalom azt kiáltja: Túl sok a teher, nem bírom tovább cipelni! A folyamatos gyomorégés és fájdalom, a hányinger azt hajtogatja: Pihenj már, lassíts! A gyakran hevesen, rendezetlen ritmusban dobbanó szív azt dühöngi: Többet vársz tőlem, mint amire képes vagyok. Hogy verjek, hogy megértsd végre?! A napokon át tartó hasogató fejfájás üvölti, hogy: Szelektálj a gondolataidban, nem fér be ennyi egy helyre!

Miután a leírt tünetekkel már végigvártuk a hosszú egészségügyi sorokat, alávetettük magunkat a különféle orvosi vizsgálatoknak, beszéltünk sok szakemberrel és begyűjtöttünk jó néhány negatív leletet, rájövünk, hogy mégiscsak a kúttal kellett volna kezdeni. Ez azonban sokszor nem könnyű, hiszen belülről bonyolultabbnak tűnhet választ kapni a kérdésekre: Mit jelenthet a testem üzenete? Mit szeretne mondani? Hogyan érthetném meg jobban? Ha megértettem, mit kell tennem?

Lassan már lerágott csontként hat, ugyanakkor nem hagyhatjuk ki, hogy a lelki eredetű testi problémák, tünetek, majd később betegségek, vagyis a kút kiapadásának leggyakoribb okozója a stressz, a stresszes életmód. „Ne stresszelj! Lazíts már! Engedd el!”- halljuk a jó tanácsokat. De sokszor ez csak olaj a tűzre, hiszen ismerjük a példát a rózsaszín elefánttal, amire a feladat szerint nem szabad gondolnunk, ezért folyton csak rá gondolunk. Higgyük el, az emberek nem akarnak stresszelni, és tudják, hogy a végcél az elengedés, a megnyugvás, a lazítás. Az odáig vezető út azonban, a dolgok mikéntje, ilyenkor árnyékos, sötét, kilátástalan.

Ilyenkor érdemes egy lelki segítő, egy pszichológus vagy egy önsegítő csoport támogatását kérni, hogy könnyebb és hatékonyabb lehessen a lélek mélyére, a kútba tekintés. Majd, ahogy a lélek szépen lassan megadja a választ, úgy rendeződik minden újra vissza a jól működő helyre.

Ahogy a lélek hat a testre, úgy testünk is meghatározza lelkiállapotunkat. Nem a szépség, a bomba alak, vagy a divatos megjelenés okoz lelki kiegyensúlyozottságot, önbecsülést, harmóniát. Sokkal inkább az a tudat, hogy tettem önmagamért: fél óra sétával, egy óra edzéssel, egy jóleső tánccal, vagy egy nagy kirándulással. Fontos, hogy figyeljük, tudjuk, mi kell a testünknek, mitől érzi jól magát, mitől fárad el jólesően, mitől izzad, mitől töltődik. Ha megtesszük ezt neki újból és újból, akkor önmagunkért teszünk, a saját jó érzésünkért és ezáltal tápanyagdús vizet fakasztunk a kútból időről-időre. Amikor figyelmen kívül hagyjuk ezeket, énhatékonyságunkban és önértékelésünkben is megkérdőjeleződünk. Nem a bevitt és el nem égetett kalóriák száma miatt, hanem az önmagunkkal folytatott, meg nem hallott párbeszédek keserűsége miatt. És akkor jön a lehangoltság, a motiválatlanság, szélsőséges esetben akár az izoláció, az indulat, mely fordulhat akár önmagunk, akár mások ellen.

Legfontosabb, hogy a belső kút állapotára, vízszintjére és annak minőségére odafigyeljünk. Ha ez bármilyen okból nem sikerül, igyekezzünk meghallani a szigeteinkről érkező hangokat, meglátni a jelzőfényeket, érzékelni a csipkelődéseket, mert testünk hagy rövidebb-hosszabb időt a ráeszmélésre, amiért bizonyosan tisztelet illeti.