Mit eszünk dec. 24-én? – Jutka néni receptjei

Biztos sokan követtétek az adventi készületemet a Facebookon. Most kicsit hosszabban mesélek arról milyen volt nálunk, milyen ételekkel telt a 24-e, szenteste napja. Biztosan nem mondok újdonságot, hogy az én gyerekkoromban még nagyon szerény karácsonyok voltak. Nem volt ennyi ajándék, csak egy kis fenyőfánk volt, magunk főztük a szaloncukrot és csomagoltuk fényes papírba, magunk készítettük a díszeket dióból, szalagokból, szalmából. Ugyanígy az ételek is jóval szerényebbek voltak. Nem beszélve arról, hogy még sokkal inkább megvoltak a vallási hagyományok is. Karácsony előtt is böjt volt, ugyan nem negyven napos, de volt három nap az ünnep előtt, amikor nagyon böjtösen ettünk: krumpli egy kis tejföllel vagy vajjal, kása, túrós tészta. Hús bizony semmi. A harmadik böjti nap a 24-e volt, sőt, aznap csak kenyeret és vizet ettünk reggeltől és korai vacsoraként 4-5 óra körül ettünk meleget, méghozzá aszalt szilvás bablevest meg mákos gubát. Mondom a recepteket, a leves még a felvidéki nagymamától van, nagyon különleges, pikáns ízű.

Aszalt szilvás bableves

25 dkg tarkabab

2-3 gerezd fokhagyma, apróra

1 szál sárgarépa karikázva

1 kis darab zeller

1 szál zellerzöld

zsír/olaj, liszt, tej

egy marék aszaltszilva

pici ecet

A babot beáztatom előző este, úgy gyorsabban fő majd, másnap felforralom és 20 percig erős tűzön főzöm, majd leszűröm. Újra feltöltöm a fazekat friss vízzel, újra felforralom, amikor majdnem jó, hozzáadom a fokhagymát, sárgarépát, zellert és a zöldjét, sózom, borsozom és teljesen puhára főzöm az egészet. Amikor már jó, zsírral/olajjal és liszttel rántást készítek, tejjel engedem fel és berántom a levest vele, ha túlságosan sok levet elfőtt volna, tejjel pótolom. Újra felforralom és ekkor teszem hozzá a maréknyi magozott aszaltszilvát. Fél percig hagyom kicsit főni, pici ecet és kész is.

Mákos guba

Ahhoz mindig külön rudat sütöttünk. Ugye máskor kenyér vagy cipó sült a kemencében, de ilyenkor ilyen hosszú rúd formára gyúrtuk, gubarúdnak hívtuk. Ma már sokan bolti kiflivel csinálják, de én máig magam sütöm, már előre néhány nappal, hogy meg szikkadjon 24-re, mert úgy a jó.

60 dkg liszt

1 kanálka só

7 dkg puha vaj

1 evőkanál cukor

2 dl tej

1,5 dl víz

2 dkg friss élesztő

Egy tálba mérem a lisztes, sót, cukrot, közepébe mélyedést készítek, ide teszem a tejben feloldott élesztőt, a vizet és a puha vajat. Jó kidagasztom, hogy rugalmas, nem túl kemény tészta legyen. Félre rakom kelni. A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkára borítom, tíz egyenlő részre osztom. Téglalapformára nyomkodom, feltekerem majd lenyomom, többször. Aztán elkezdem olyan hosszúra sodorni, amilyen hosszú a tepsi. Sütőpapírral bélelt tepsin újrakelesztjük, kb 30 percig. Vízzel alaposan lepermetezzük, majd 190 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. Rácsra tesszük hűlni.

A kissé megszikkadt rudakat 24-én felvágom egy tepsibe, megszórom cukros darált mákkal, majd mézes tejjel jól megöntözöm, és mehet a sütőbe, míg arany pirosra sül. Anyám volt, hogy dióval is készítette, és akkor kétféle volt.

_{Kép forrása: streetkitchen.hu}

Régen ez volt csak 24-én, ezt ettük és úgy mentünk az éjféli misére, legfeljebb, amikor onnan hazajöttünk, akkor lehetett a másnapra sült húsból csipegetni, de azt nem nagyon engedte anyánk, aztán később rászokott, hogy már eleve félrerakott külön a sültből ilyen kisebb dirib-darabokat, amik a szeletelésnél leeste és azt ehettük, amikor megjöttünk a templom. Az de jól esett friss kenyérrel!

Én nem is tudom, mikor jött az szokásba, hogy minden étkezés előrébb csúszott és 24-én délben ették a bablevest a mákos gubával és estére rendes vacsoraidőben már ünnepi lakoma volt és már jóllakva mentek az éjféli misére. Valahogy azokban az években lehetett, mikor férjhez mentem, mindenesetre a papával már így kezdtük a közös életet.

A Szenteste vacsora nálunk úgy alakult ki, hogy Miklós családjából, az anyósomtól, Incikétől jött egy új étel, a borleves. Azzal kezdjük az étkezést. Ez tulajdonképpen egy italként is felfogható, mindjárt piros arcú lesz tőle mindenki.

Borleves

5 dl fehérbor

3 dl víz

5 dkg cukor

1 egész tojás

1 kis kanál liszt

szegfűszeg, citromhéj

A tojást habüstben elkavarjuk, beleszórjuk a lisztet, felhígítjuk a vízzel. Közben a bort feltesszük melegedni a cukorral, a szegfűszeggel és a citromhéjjal. Mikor felforrt, hozzáöntjük a tojásos liszthez és láng fölé téve addig kevergetjük, amíg elkezd sűrűsödni. Csészékbe szűrve forrón tálaljuk. Mivel ez ilyen hamar megvan, ezt a legvégén csinálom, éppen vacsora előtt, amikor már minden kész van és a többiek terítik az asztalt.

Van nekünk egy szokásunk, azt is otthonról hoztam, de sokfelé tartják. Karácsonykor az étkezés végén a családfő egy almát annyi szeletre vágott, ahányan körbeültük az asztalt, és azt megettük. Úgy tartották, hogy ez összetartja a családot, ha valaki elsodródik év közben, az is majd hazatalál. Ez a szokás is nálunk átkerült 24-ére, aztán egy idő után az étkezés elejére, mert jól belakva már senki nem bírt almát enni.

Szóval borleves, alma és aztán jön a vacsora. Az nálunk mindig sertéssült: comb, tarja, oldalas, éppen mit kapok, és a legegyszerűbben elkészítve: só, bors, őrölt kömény, egészben be a sütőbe mellé hagyma, és sült a zsírjában szépen. Ezt is elkészítem vagy előző nap vagy délelőtt, hogy legyen ideje estére kihűlni. Merthogy ezt hidegen esszük.

A köret pedig majonézes krumplisaláta. Ez sem ördöngősség. Egy kiló krumplit megfőzök hajában, megvárom míg kihűl, megpucolom, felvágom karikára egy tálba, esetes-cukros-sós vízbe beáztatom, hogy átvegye a krumpli ezt az ízt, vágok mellé 1-2 fej vöröshagymát is, azzal együtt ázik. Ezt tényleg előző nap meg kell csinálni. Akkor egy éjszakát ázik, másnap leöntöm róla a levét és egy kis pohár tejfölben elkevert majonézzel nyakon öntöm.

Desszertnek pedig mindig a hagyományos mákos és diós bejgli van. De ennek a receptjét már nem teszem ide, mert én is keresem az igazán jó receptet. Anyámé olyan vastagabb tésztás, kalácsszerű volt, aztán egyszer ettem valahol igazán vékony tésztás csupa töltelékest, azt próbálom megalkotni azóta, próbáltam én már sokfélét, de egy se volt az igazi. Ha valakinek van igazán bevált jó receptje, szívesen fogadom!