Nem az a természetes, amire az van ráírva – a higiéniai termékek és az azokat körülvevő megtévesztés

Gyakran kérdezik tőlem, hogy a szappanokban, samponokban, tusfürdőkben és kozmetikumokban vannak-e az egészségünkre ártalmas anyagok. Valójában ezek összetételében megtalálható az egészségre ártalmas kémiai összetevők szinte teljes listája. A tisztítószerek és a kozmetikumok összes alkotóeleme ártalmas lehet az ember egészségére nézve, ha azokat nem a rendeltetésüknek megfelelő módon és koncentrációban alkalmazzuk.

A másik gyakran feltett kérdés, hogy mire kell leginkább figyelnünk, amikor tisztálkodó szereket, kozmetikai termékeket vásárolunk. Hogyan olvassuk, értelmezzük a címkéken feltüntetett információkat?

A címkéket általában hozzáértő, képzett szakemberek írják, de sajnos gyakran nem a hiteles információk közlése a cél, sokkal inkább a termék eladása, a potenciális vásárlók megszerzése. Oroszországban például sokszor „elfelejtik” megemlíteni, hogy milyen összetevőket tartalmaz az adott áru. Az is előfordul, hogy olyan anyagokat jelölnek meg, amelyeknek semmi köze a szóban forgó samponokhoz, szappanokhoz. Emlékszem, hogy a laboratóriumunkban megpróbáltuk kimutatni a tejet, a tejsavót és a mézet egy olyan samponban, amelyet pontosan ezekkel a tartalmakkal reklámoztak, de nem sikerült megtalálni őket. Én igyekszem mellőzni ezeket a „természetesnek” titulált termékeket. A „természetes” jelző Oroszországban jogilag semmire sem kötelezi a gyártókat. Természetes anyag az olaj, és az összes petrolkémiai szintézissel előállított produktumot is „természetesnek” lehet nevezni. A természetesnek nevezzük kőolajból nyert vazelin-olajat, és a pálmaolajból nyert margarint is. A cseresznyemagból származó ciánsav is természetes anyag. A botulotoxin, az egyik legveszélyesebb méreg, szintén természetes anyag. Az aflatoxinok, amelyeket a gombák termelnek, szintén természetes és rendkívül mérgező anyagok.

Úgy gondolom, hogy a magukat „természetes”-nek hirdető termékek, melyeket nagy mennyiségben értékesítenek a kiskereskedelmi láncokban, a legnagyobb veszélyt jelenthetik, mivel eredendően megtévesztésen alapulnak. Ne higgyük el, hogy a leírás szerint 100%-ban természetes termék szintetikus komponensek hozzáadása, kémia nélkül készül. Mindez megtévesztő.

Tetszik, vagy sem, ma már nem a kő- vagy bronzkorban, hanem a kémia korában élünk.

A boltban vásárolt „természetes” termékek mindig tartalmaznak tartósítószereket, színezékeket, parfümöket és sok más szintetikus anyagot. Én próbálom elkerülni az olyan élelmiszereket, amelyek címkéin a „zöldövezetből származnak” (ökológiai gazdálkodásból – szerk. megj.) felirat áll. Ez a vonzó hirdetés is gyakran csaláson alapul. Azt gondolom, a Földön nincsenek már ökológiailag tiszta területek. Még az Antarktiszon is – ami messze van a szennyezett nagyvárosoktól, a káros anyagokat kibocsátó üzemektől, a hulladéklerakóktól és temetkezési helyektől – jelentős mennyiségű mérgező anyagot találtak a pingvinzsírban, például DDT-t. A DDT (diklór-difenil-triklór-metil-metán, por) tartósan megmaradó szerves klorid-rovarirtó, amelyet korábban a sáskák és szúnyogok irtására használtak, beleértve a gyapot, szójabab, földimogyoró mezőgazdasági kártevőit is. Mint tudjuk az Antarktiszon nincsenek szúnyogok és sáskák sem, nincsenek gyapot-, szójabab-, földimogyoró-ültetvények, de a DDT mégis megtalálható a pingvinek zsírjában. Az ember saját egészségére ártalmas területté változtatta Földünket. Az ökológiailag tiszta területekről, az erdőkről és a zöldségkertekről folytatott viták sok esetben sajnos gyakran szintén újabb reklámfogások.

A 20. századig az emberiség tökéletesen elboldogult ezek nélkül az ún. higiéniai eszközök nélkül. A 80-as években a Szovjetunióban, a nagy presztízsű „Nauka” (Tudomány) Kiadó megjelentetett egy könyvet A hosszú élet titka címmel. A kutatók megpróbáltak felfedezni valami közös vonást a különféle, matuzsálemi kort megélő emberek között, de nem találtak semmit. A kísérleti alanyok közül néhányan vegetáriánusok voltak, mások egész életükben húst ettek. Egyesek bort ittak, mások kategorikusan elutasították az alkoholt, mert muszlimok voltak. Volt, aki úgy dohányzott, mint egy gőzmozdony, mások pedig még csak nem is hallottak a dohány létezéséről. Néhányan egész életükben házasságban éltek, vagy akár idős korban is újra megnősültek. Ismét mások aszkétikus, önmegtartóztató életmódot folytattak. Ehhez adjuk hozzá a vizsgált emberek eltérő éghajlati viszonyait, társadalmi státuszát, vallási és etnikai jellemzőit. Megmagyarázhatatlannak tűnt, hogy a jakutok, az abháziak, balkárok, azerbajdzsánok, karabah örmények, kolumbiaiak, ekvadoriak, vagy pakisztániak miért élnek hosszú ideig, míg a civilizált és kulturált európaiak, akik a fertőtlenítés, a higiénia „csúcstechnológiai” eszközeivel rendelkeztek, miért nem.

Végül a gerontológusok felfigyeltek valamire, ami többé-kevésbé valamennyi hosszú életű ember életében közös volt. Enyhén szólva nem követték a hagyományos higiéniai előírásokat. Ritkán mostak, s ha mégis, akkor szappan nélkül. Ez általános szokás volt azokban a vidéki térségekben, ahol éltek. Aztán eszükbe jutott a várható élettartam hirtelen csökkenése a Szovjetunió északi népeinek körében. A 20. század harmincas éveiben a tunguz, csukcs és a nyenyec lakosságot a szovjet hatóságok arra kényszerítették, hogy tartsák be a higiéniai előírásokat, használjanak szappant. Mindez jelentősen megnövelte a halandóságot a térségben.

Az „illatos szappan és a puha törölköző” elpusztította a természetes védelmet nyújtó zsírréteget, ami – mint egy űrhajós űrruhája – megóvta bőrüket

azoktól a káros környezeti hatásoktól, amelyek nagy mennyiségű, egészségre ártalmas mikroorganizmust és mérgező anyagot tartalmaznak. A normál városi levegőben köbcentiméterenként 5-7 millió mikroorganizmus található és körülbelül kétszer annyi porrészecske. Biológiai űrruházatunkat, ami az évszázados evolúció során védelmet nyújtott az emberek számára, levetjük, amikor testünket mosókendővel és mosószerrel mossuk. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a mosakodás közben szivaccsal és szappannal dörzsöljük a bőrünket, így a sok mérgezőanyag könnyebben felszívódik az izomszövetekbe, majd a véráramba kerülve jelentősen csökkenti az immunitást.

Ezeket az információkat többnyire elhallgatják, mert sértenék a tisztálkodási és mosószereket előállító nemzetközi cégek érdekeit, amelyek a világ leggazdagabbjai közé tartoznak.

Hozzájuk csak a dohányt, bort és vodkát, valamint a gyógyszerészeti termékeket előállító cégek bevételei mérhetőek. De az utóbbi termékekkel kapcsolatban a tudomány be tudta bizonyítani azok káros hatását. Így a cigaretta minden egyes csomagján a gyártók kötelesek figyelmeztetni a dohányzás tragikus következményeire; az alkoholos italok palackjain az alkoholnak az emberre gyakorolt negatív hatásaira is felhívják a figyelmet; a gyógyszerleírások is számos ellenjavallatra utalnak.

A mosó- és tisztítószereken, valamint a kozmetikumokon azonban sehol nem szerepel ilyen tájékoztatás. Pedig nagyon sok ember használja őket, beleértve a csecsemőket is. Az embereket a dohányzással megtanították a szív és a tüdő elpusztítására, az idegrendszer és a máj alkohollal történő megsemmisítésére, és arra is tanítottak, hogy felületaktív anyagokkal mosakodjunk. (Olyan anyagok, amelyek nagymértékben befolyásolják egy anyagfolyadék felszíni tulajdonságait. Kapilláraktív anyagok, illetve tenzidek néven is ismertek. – szerk. megj.)

A mosó- és tisztítószerek használata az európai civilizáció terméke, és nem is olyan régóta élünk vele. A római fürdőkben nem használtak szappant, csak vizet, a masszázs és a filozófiai beszélgetések helyei voltak. A Bibliában olvasunk a prófétákról, de Bizáncban és Oroszországban is voltak ún. „szent bolondok”. Ezek az emberek nem használtak tisztálkodó szereket, és általában hosszú életet éltek. Nem csak hihetetlen szellemi kisugárzással, erővel rendelkeztek, de a fizikai erőnlétükben is különböztek a környezetüktől. A régi kéziratok sajátos, finom illatot emlegetnek, ami ezeket a szent embereket körülvette.

Az ókorban a vízben való megmártózás, alámerülés szimbolikus cselekedet volt, ami a léleknek a bűntől való megtisztulását jelentette. Vízkereszt ünnepén Jordániában, kereszt alakú lyukakat vágtak a jégbe, s azon keresztül merültek alá, a lélek gyógyítására. De senkinek eszébe sem jutott volna, hogy szappant vigyen magával. Ha meg akarunk szabadulni a macskáktól vagy a kutyáktól, akkor elegendő, hogyha gyakorta megmosdatjuk őket szappannal, vagy valamilyen samponnal.

De mi a helyzet a gyógynövényes mosószerekkel? Manapság sok szó esik például az ún. mosódiókról. Ezek a termékek felületaktív szaponinokat tartalmaznak, de a tisztító képességük csekély. Sok szakértő úgy véli, hogy nincs értelme a ruhák tisztítására használni őket, mert ugyanolyan hatást érünk el, mintha csak tiszta vízben mosnánk. A szaponin ugyanakkor egyáltalán nem ártalmatlan dolog. Nem „fehér és bolyhos”, ahogyan reklámozzák. A hidegvérű állatokra – hüllőkre, kétéltűekre és halakra – gyakorolt mérgező hatása pl. közismert. Az emberek számára is káros a szaponinok véráramba jutása, hiszen elpusztítja a vörösvértesteket. A szaponinpárok irritálják a nyálkahártyákat. Soha ne öntsünk szaponinos mosószert a folyóba.

Azt is kérdezhetnék, hogyha a szappannal és vízzel végzett alapos kézmosás eltávolítja a lehetséges kórokozókat, akkor miért adnak hozzá még antibakteriális szereket is.

Az egyik legmegtévesztőbb dolog az antibakteriális szappan. Pontosan úgy kell viszonyulnunk hozzá, mint az erős hatású gyógyszerekhez.

Időnként kénytelenek vagyunk antibiotikumokhoz, szulfonamidot tartalmazó gyógyszerekhez vagy hashajtókhoz folyamodni, de mindennapi használatuk rendkívül veszélyes. Az antibiotikumok használata esetén az orvosok általában olyan gyógyszereket írnak fel, amelyek helyreállítják a bélrendszerben általuk elpusztított jótékony mikroflórát.

Az antibakteriális szappan képes elpusztítani a bőr felszínén található mikrobák és mikroorganizmusok akár 90%-át, beleértve azokat a hasznos mikroorganizmusokat is, amelyek megóvnak bennünket a káros mikroorganizmusoktól. Néhány veszélyes baktérium pedig ellenállóvá válhat a triklozánnal szemben. Sőt annak jelenléte mellett még jobban elszaporodnak, hiszen szinte az összes természetes ellenségüket és versenytársukat megöli.

A triklozán tartalmú szappant nem szabad naponta használni, csak kivételes esetekben, egészségtelen körülmények között történő munkavégzés esetén stb. A legtöbb baktérium és vírus megsemmisítéséhez elegendő a normál szappan.

Az antibakteriális szappan különösen veszélyes a gyermekek számára. A gyermekkorban alkalmazott eltúlzott sterilitás pedig hozzájárul az allergia kialakulásához.

Ha kis korban az immunrendszer nem megfelelően fejlődik, akkor az immunsejtek tévesen reagálnak az olyan természetes ingerekre, mint például a növényi pollen. Nem véletlen, hogy az allergiás betegségek, az asztma és az orrmelléküreg gyulladás ritkábban fordul elő a harmadik világ országaiban, ahol a higiéniához nem ragaszkodnak annyira fanatikusan. Ezzel szemben Amerikában, ahol szinte kultusszá vált a fertőtlenítés és tisztaság, több millió ember szenved allergiás betegségekben.

Sokáig azt hittük, hogy a bébi szappan kíméli legjobban a bőrünket. De vajon igaz-e ez? Miben különbözik az átlagos szappantól? Kornyej Csukovszkij (orosz író, a gyermekirodalom egyik klasszikusa. – szerk. megj.) sokáig megtévesztette a gyermekeket és a felnőtteket is az „illatos szappan” dicsőítésével. Mojdodir című meséje az első „szappanopera”, a mosószerek reklámjának is nevezhető.

Anyám, Tatjana Fjodorovna Mustafina, egy csodálatos gyermekorvos – aki szinte tökéletes egészségnek örvendett még 95 éves korában is – kategorikusan ellenezte a gyermekszappan használatát. Nem emlékszem, hogyan fürdetett engem, de az unokáit csak vízzel mosta, amihez néha kamillás és egyéb gyógyfüves főzeteket adott. Úgy gondolta, hogy tökéletesen elegendő a víz használata. Gyakran zuhanyozott, gyermekeit és unokáit is erre tanította, és úgy gondolta, hogy semmi szükség a mindennapi szappanhasználatra. Késő öreg koráig gyönyörű, dús, csillogó haja volt, amit a samponok nem tettek tönkre.

De ha valaki ragaszkodik a szappan használatához, akkor olyant kell választania, ami színtelen, szagtalan, nem tiszta fehér, nem piros, zöld, hanem sárgásfehéres, azaz olyan, ami nincs sem színezve, sem illatosítva.

Számtalan sampon van, az áruk is nagyon eltérő. Azt gondolnánk, hogy összetételükben is különböznek egymástól. A gyakorlatban azonban ez nem így van. Ugyanazokat az összetevőket néha különböző néven nevezik. A drága samponokban néha előfordulnak olyan alkotóelemek, amelyek semmilyen módon nem befolyásolják a hatékonyságukat. Különböző parfümök, színezékek gyakran felesleges kivonatokkal, gyönyörű névvel, amelyek a sampont zöldellővé vagy gyöngyházszínűvé változtatják.

A drága samponban a legértékesebb a csomagolás és a marketinges szakemberek munkája.

A tisztítószerek költségeinek jelentős részét az azokat reklámozó híres emberek, művészek, futballisták díjazására fordítják. Ez pedig sokba kerül.

Jelenleg sokféle terápiás sampon van forgalomban a vékony, töredezett, legyengült haj kezelésére. Hogy milyen hatást fejtenek ki? A haj kezelésével a trichológusok, hajgyógyászok foglalkoznak. Nagyon sok ilyen szakember van. A kopaszodó és a hajukkal elégedetlen emberek remélik, hogy a tabletták és a különféle oldatok egészségessé és széppé varázsolják majd. 2014-ben Oroszországban is megjelent a Trichology, – az első orosz magazin a hajápolás szakembereinek gondozásában, 5000 példányban, évente négyszer. Az általuk publikált cikkek elsősorban az alopecia, a hajhullás kérdéseivel foglalkoztak, nem annyira tudományos szinten, inkább a népszerű ismeretterjesztés jegyében, számos reklámanyagot közölve. Sajnos, a hajgyógyászat nálunk továbbra is inkább ezen a szinten maradt, bár azt is mondhatjuk ez nem is annyira tudomány, sokkal inkább művészet.

Valójában nem csak a hajunk, de az egész ember kezelésére, gyógyítására lenne szükség.

A legtöbb recept már a 12. században ismert volt, „Alimma” traktátusa javasolta, amelyet valószínűleg Vladimir Monomakh unokája Dobrodeja írt.

A ma javasolt gyógymódok sokszor ezeknek a 12. századi tanácsoknak a modernizált, korunk közízlésének megfelelő módon publikált változatai.

A drága butikok polcain sokféle ún. kézműves szappan található az összetevők ismertetése és címke nélkül. Mit mondhatunk ezekről a termékekről? Én vegyész vagyok, és magam is örömmel készítek otthon szappant hagyományos hozzávalókból. A szovjet időkben szeretett témavezetőmmel, Olga Vasilievna Sivanova professzorral együtt napraforgóolajban mostuk a ruhákat. A mosószer akkoriban a Szovjetunióban hiánycikknek számított, nem volt egyszerű hozzájutni. Amikor a lányom született, a piszkos pelenkákat vödörbe tettük, vizet, napraforgóolajat és szódát öntöttünk rá és a „kommunális lakás” közös konyhájában kifőztük. A szomszédaink a moszkvai Arbaton lévő lakásban először kinevettek bennünket, de később ők is ezt a módszert használták és másoknak is tanácsolták. Természetesen ma már mi sem napraforgóolajban mosunk, hiszen vannak mosóporok, amik megfelelnek a célnak. De nagyon fontos, hogy a használatuk után többször, alaposan öblítsük ki a ruhákat.

Hogyan válasszunk akkor megfelelő mosószert, sampont, tusfürdőt, arckrémet? Mire kell figyelnünk? Sajnos ezt magunknak kell kikísérleteznünk többszöri próbálkozás és tévedés árán. Pontosan ezt teszik az orvosok is, amikor a gyógyszerekkel kísérleteznek. Először kipróbálják az egyiket, aztán a másikat, aztán a harmadikat. Sok súlyos beteg számára a harmadik lehetőség már nem adatik meg.

* * *

Dimitrij Isaac Mustafin 1954-ben született Moszkvában. Kiváló eredménnyel fejezte be a Szaratovi Állami Egyetem Vegyészeti Karát, számos tudományos kitüntetés birtokosa. Munkásságát több mint 200 könyv és cikk fémjelzi orosz, angol és olasz nyelven. 1982 óta dolgozik a moszkvai Mengyelejev Kémiai Technológiai Egyetemen. Előadásainak, kutatásainak témái: a kémia története, a fenntartható fejlődés problémái, globális ökológiai problémák.