„Nem kell egyenkockára vágni az összes gyereket”

Miért van szükség iskolaelőkészítőre?

Bár hivatalosan az óvodák hivatottak arra, hogy a gyerekeket előkészítsék az iskolára, a Covid óta erre sok helyen már nincs energia. Sok óvónő a gyerekek alapvető szükségleteiért küzd a hatalmas csoportokban, nem jut idő az iskolások megfelelő felkészítésére. Az első osztály egy olyan nagy kihívás, egy olyan nagy ugrás, amit nem fognak tudni megugrani, ha a nagycsoportosokkal nem készülünk fel, nem vezetjük őket lépcsőfokról lépcsőfokra.

Mit jelent ez a felkészítés? Mit pótol? Melyek azok az alapkészségek, amelyekkel egy iskolába érkezőnek rendelkeznie kell, és mi az, amit az óvodának kellene jobb esetben fölépítenie?

Ha az iskolaérettségről megkérdezünk egy szülőt, akkor ő azt mondja, hogy tudjon írni, olvasni, számolni. Tanári szemszögből inkább olyan készségeknek és képességeknek kell kialakulnia az iskolakezdésig, amelyek lehetővé teszik, hogy majd később tudjon írni, olvasni és számolni. Nagyon sok olyan tevékenység van, amellyel ezeket elő lehet hívni, de nemcsak ezek kellenek a sulihoz, hanem az együttműködés, feladattudat, beilleszkedési készség. Hiszen,

ha nem tud beilleszkedni egy közösségbe, akkor ott nem is fog tudni tanulni sem, kudarcai lesznek.

Ki kell alakítani a kudarctűrőképességet is: ha mondjuk, valami nem sikerül, akkor azt tekintse gyakorlásnak, és majd a következő sikerülni fog.

Tegnap cirkuszban voltunk a gyerekeimmel, és az artistáknak nem sikerült elsőre a mutatvány. Ők nem úgy álltak hozzá, hogy úgyis tapsol a közönség, jó lesz így, hanem addig próbálgatták, amíg nem sikerült. Nem adták fel, túllendültek a kudarcon, és egy sokkal szuperebb dolgot tudtak létrehozni.

Mi a különbség a személyes és az online forma között? Lehet egyáltalán rendesen dolgozni online a gyerekekkel? 

Nagyon sok olyan hely van Magyarországon, ahol egyáltalán nincsen iskolaelőkészítő. Az itt élőknek egy olyan lehetőséget nyújtok, amit senki mástól nem kapnak meg. Az online iskolaelőkészítő egy egyirányú kommunikáció, de a szülőkkel igényük szerint tartom a kapcsolatot, válaszolok a felmerülő kérdéseikre. A tanév során heti rendszerességgel jelentkezem tematikus iskolaelőkészítő videóval: rengeteget gyurmalapozunk, hangokkal foglalkozunk, kialakítjuk a helyes ceruzafogást, részképességeket fejlesztünk játékosan – úgy, hogy a gyerekek észre sem veszik, mennyit fejlődnek egy foglalkozás alatt. A gyerekek otthon, a szüleikkel végzik el a feladatokat. Havi előfizetéssel férhetnek hozzá a tartalmakhoz, ez időtartam alatt korlátlan elérést biztosítok a foglalkozásokhoz.  Éppen tegnap (augusztus 28., szerk) kaptam egy levelet, hogy a suli előtti napokban egy családban Zsófi néni–maratont tartanak: a kedvenc részeiket visszanézik és újracsinálják. Nagyon sok köszönetet kapok a sok énekért, mondókáért, bábos játékokért, felmérőkért, alkotásokért, történetekért, amiket tovább vittek magukkal első osztályba, eszükbe jutott például, hogy a Ceruzaevő Kakas, CerKa, hogyan is ette a ceruzát – és erről a helyes ceruzafogás.

Tartok személyes előkészítőket is, ezek egyéniek és sokkal személyre szabottabbak. Nagyon sok eszköz azonos a kettőben, tehát ugyanúgy bábozom, ugyanúgy vannak hanghívó bábjaim, a mesezenével dolgozom. A Meixner-módszer az alap, de több mozgásos feladatot tudunk alkalmazni, személyes reakcióra van lehetőség, minden rezdülésükre tudok reagálni.

Korábban nem hallottam hasonlóról. Hogyan lett ez a hivatásod? 

Tizenöt éve tanítottam, amikor kaptam egy első osztályt, közvetlenül a Covid után. Nagyon nem voltak felkészülve a sulira, és ahogyan haladtunk a tananyaggal, párhuzamosan rögtönöznöm kellett egy gyorstalpaló iskolaelőkészítőt.

A cipőfűzéstől kezdve az önálló öltözésen keresztül odáig, hogy végighallgatom a másikat, mind külön meg kellett tanítani a gyerekeknek, hiszen előtte alig jártak közösségbe. És nemcsak ezek hiányoztak, hanem azok az alapkövek is, amelyekre én építeni szerettem volna a tanulmányaikat.  Innen jött a gondolat, hogy hoppá, lehet, hogy nem csak az én osztályom szenved ezzel, hanem nagyon sok elsős, aki nincs előkészítve, és utána még legalább három évfolyamban ez probléma lesz, hiszen görgetik maguk előtt a problémát. Készítettem a Facebookon egy felmérést, van-e igény erre, és aznap már ötven jelentkező volt, ami hamarosan négyszázra duzzadt.

A kérdés az volt, hogy a lezárások feloldásával is lesz-e igény erre. Az, hogy bármikor elérhető, bárhonnan végezhető, és jóval olcsóbb, mint a személyes, heti rendszerességű fejlesztés, vonzó, és fenntarthatóvá teszi a vállalkozást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy most indul a negyedik évem.

Jellemzően kik jelentkeznek hozzád, milyen környezetből, milyen szociokulturális háttérrel rendelkezők?

Nagyon vegyes. Vannak nehezebb körülmények közül érkezők is. Mivel egyszemélyes vállalkozás vagyok, én levelezek mindenkivel, tehát nagyon sok problémával fordulnak hozzám személyesen is. Van, akinél már abból, ahogy szülőként ír, látom a diszlexia- vagy diszgráfia-veszélyeztetettséget a gyereknél, erre fel is szoktam hívni a figyelmet. De én egyébként is diszlexiaprevenciós módszerrel dolgozom, tehát amit tudok, azt megteszem.

Megjelölhető egy-két terület, ami kiugróan nagy probléma a mai gyerekeknél?

Egyértelműen a logopédia: a hangok képzése, hangtévesztés. Ez nagy problémát okozhat majd a betűtanulásnál és az összeolvasásnál is. A másik ilyen a mozgáskoordináció és a szóbeli kifejezőkészség. Én ezt a képernyőhöz kötöm. A “képernyős” gyerekhez kevesebbet beszélnek és kevesebbet is mozgatják őket. Nem jó ingerek érik őket: nagyon veszélyesnek tartom a számítógépes fejlesztő játékokat, mert ezek részterületeket fejlesztenek.

Szabad levegőn mezítláb rohangászva komplexen fejlődik a kisgyerek.

Mit gondolsz, miért téged keresnek meg a szülők? Mi a vonzerőd?

Rendszeresen kérek visszajelzést, mi az, ami jó, mi az, ami még javítható, és nagyon sokan mondják, hogy jó a kisugárzásom, élettel teli az órám, magammal ragadom a gyerekeket. Ez nagyon jól esik, ezek szerint látszik rajtam, hogy nagyon szeretem ezt csinálni, és önazonos tudok lenni. Szakmailag is olyan segítséget, olyan válaszokat tudok nekik adni, amiket mástól nem kapnak meg. Van egy tanító az online térben, aki segítő kezet tud nyújtani.

Mi élteti benned ezt a lángot?

Lelkesít, hogy a munkám sosem unalmas, mindig meg tudok újulni, és új ötleteket bevinni az órákba, játszani tudok ezekkel a témakörökkel. 37 héten keresztül minden héten újabb órát tartok, illeszkedve az aktuális ünnepekhez, eseményekhez. Másrészt a visszajelzésektől is nagyon feldobódom!

Milyen terveid vannak még?

Hosszútávú tervem kisebbeknek egy finommotorikai csoportot létrehozni, illetve a videózásban szeretnék fejlődni, hogy minél több információt át tudjak adni a szülőknek, úgy, hogy az ő nyelvükön is érthető legyen. Most egy új terület az életemben a videózás: ennek a feltérképezése is nagyon izgalmas számomra. Van egy trend, hogy akkor vagy vonzó vállalkozó, ha minél nagyobb területet mutatsz a személyes teredből – keresem az egyensúlyt, mert számomra fontosabb a szakmai munka.

Nagyon szeretnék az ország Zsófi nénije lenni: ha valakinek iskolaelőkészítésre van szüksége, annak azonnal én jussak eszébe.

Ugyanakkor nagyon fontos számomra, hogy sose veszítsem el a derűmet, és mindig hiteles tudjak maradni. Ha egyszer egy nap úgy kelnék fel, hogy “jajj, már megint meg kell tartanom egy órát”, akkor az végzetes lenne. De amíg úgy érzem, hogy ez az életem, addig ez nyilván nem fog előfordulni.

Mivel töltöd magad vissza? A munkád sok kreatív energiát igényel, férjnél vagy, van két iskolás gyereked. Hogyan egyensúlyozol ebben?

Szeretek mozogni: heti kétszer elmegyek zumbázni, ami nagyon-nagyon feltölt. Ezenkívül szeretek biciklizni, és hát viccesen hangzik, de nagyon szeretek adminisztrálni. Átlagban két-háromszáz gyereknek és szülőnek az adataival foglalkozom, számlázom, egyeztetem az utalásokat, ez hatalmas munka, de engem ez is tölt. Illetve most találtam egy új hobbit: a tízórai készítést. Idén nem fizetem be a gyerekeimet, szeretnék a tízórai készítés mestere lenni, ebbe belevinni a kreativitásomat.  Ezenkívül önismerettel és a lelkemmel is sokat foglalkozom, néha egyszerűen kiülök valahova, és csak vagyok.

Mi volna az, amire szerinted a mai világunkban legjobban hiányzik, és te szívesen beletennéd?

Ha az iskolaelőkészítésre szorítkozunk, akkor kis pozitivitást, bátorítást és magabiztosságot szeretnék adni a gyerekeknek. Megértetni velük, hogy nem mindenkinek ugyanazt a szintet kell megugrania. Arra vágyom, hogy a felnőttek – pedagógusok, szülők, mindenki, aki gyerekkel találkozik – megértsék, hogy nem kell egyenkockára vágni az összes gyereket, mert mindenki másban jó. Azt kell megerősíteni a gyerekekben: te szuperül színezel, te szépen beszélsz, te nagyon magasra tudsz ugrani. Azt szeretném, hogy csapatmunka legyen a közös munkánk, amelyben mindenki megtalálja azt a területet, amiben növekedhet az önértékelése.

Zsófi néni új csoportja itt érhető el: Online Zsófi néni