A sport hatása mentális egészségünkre

Lassan elfogadottá és közismertté vált az a nézet, hogy az egészség fogalma nem szűkíthető le a testi betegségek hiányára, a teljes testi-lelki-szellemi jóllét nevezhető csak annak. Egy 2023. januári nemzetközi Ipsos felmérés kimutatta, hogy a magyar lakosság nagyjából fele fontosnak tartja, hogy foglalkozzon saját szellemi egészségével is, ugyanakkor a legtöbben úgy ítélik, a kelleténél kevesebbet mozognak, és kevés időt töltenek a természetben. Összességében a magyarok önképe saját egészségükről a világ középmezőnyében található.

A WHO meghatározása szerint az egészség négy pillére a fizikai, a mentális, a pszichés és a szociális egészség. Ezek természetesen összefüggnek egymással, hiszen a jó fizikai állapot elősegíti a lelki egyensúlyt és a szellemi frissességet is. A legtöbben tudjuk, hogy a mozgás jót tesz testünknek és lelkünknek is, de vajon miért? Miért van az, hogy az uszodában a hosszakat róva vagy futás közben új ötleteink születnek a munkánkkal kapcsolatban vagy rájövünk, hogyan rendezzünk egy függőben lévő konfliktust? Miért kezdődik minden egészséges életmód tanácsadás azzal, hogy mozogjunk többet? Nemcsak közhelyek ezek?

A The Lancet amerikai pszichológiai magazin nagymintás felmérésen bizonyította, hogy akik rendszeresen mozognak, azok 40%-kal jobb mentális közérzetről számoltak be, azaz 40%-kal kevesebbet panaszkodtak mentális leterheltségre. A felmérésből kiderül, hogy ez független az életkortól, testtömeg-indextől, rassztól. Nem mindegy viszont, hogy mit és mennyit mozgunk. A legjobb hatással a felmérés szerint a csapatsportok vannak ránk, ez nemcsak a fizikai, mentális, hanem szociális egészségünket is erősíti. Ez igaz a közösen végzett egyéni sportra is, például ha csatlakozunk egy túracsoporthoz, vagy barátunkkal együtt járunk futni. A csapatsportok ezen kívül a versengés és együttműködés dinamikájával olyan készségeinket is megmozgatják, amiket az egyéni sportok nem. Érdekes módon nem igaz azonban, hogy minél többet sportolunk, annál jobb mentális állapotba kerülünk. A sportolást éppúgy túlzásba lehet vinni, mint szinte minden mást. Biztos mindannyian ismerünk edzésmániás embert, akinek szenvedélyévé vált az egyre növekvő teljesítmény hajszolása. Az érdekes azonban az, hogy ilyenkor sem a mozgás az, ami függővé tesz minket, hanem éppen egy máshol megbújó mentális nehézséggel igyekszik az adott ember a mozgás által megbirkózni. Tehát ha ilyen ismerősünk van, ne arra biztassuk, hogy sportoljon kevesebbet, hanem segítsünk neki felfedezni, mi az a problémája, amit a sportmániával akar sikertelenül megoldani.

_{(A kép forrása: https://semmelweis.hu/egeszsegfejlesztes/elvitelre/mozgas/)}

Mennyi legyen akkor az ideális mozgásmennyiség? A különböző szakértők kis eltéréssel, de többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy minimum heti háromszor 30 perc intenzív mozgás a minimum, és heti 150 perc az ideális.

A korunkat jellemző felgyorsult életforma, a nagyvárosok zaja, a tömeg, a gyors változások és a bizonytalan jövő korunkban mind stresszként jelentkeznek a mindennapjainkban. (Persze azért ne gondoljuk, hogy régen minden jobb volt: mekkora stressz lehetett az ősembernek a vadállatoktól való állandó félelem, az időjárásnak való kitettség vagy az élelemhez jutás bizonytalansága? Vagy a 19. századi munkásoknak a munkáltatójuktól való teljes függés társadalombiztosítás, nyugdíj és mindennemű szociális háló nélkül?) Mindenesetre stressz ér minket bőven, és ez megviseli a fizikai és mentális egészségünket. Nem csoda, hogy sokszor olvashatjuk jó tanácsként, hogy kerüljük a stresszt. Ilyenkor általában tehetetlenül kérdezzük magunkat: mégis hogyan?

A mozgás nem abban segít, hogy kerüljük a stresszt, hanem megerősíti a stressztűrő képességünket, azaz általa hálót kapunk hal helyett. Emellett növeli az önbizalmunkat, hiszen sikerélményt biztosít már az, hogy elmentünk és mozogtunk, aztán az, hogy jobb teljesítményt értünk el, mint a múlt héten, továbbá segít, hogy fiatalosabbak és fittebbek maradjunk, pozitívabb testképünk legyen. Ezáltal magabiztosabbá válunk, és jobban ki tudjuk védeni és fel tudjuk dolgozni a minket érő elkerülhetetlen megbántásokat is. Ráadásul aki szeretettel tud tekinteni önmagára, az nem fogja bántani a többieket sem. Más szóval jobban meg tudunk küzdeni az élet által elénk állított kihívásokkal. A szociális egészségünkre is jó hatással van, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, nagyobb az önbizalmunk, hiszen akkor bátrabban kapcsolódunk be különféle közösségekbe, több barátságot kötünk, ezáltal több pozitív visszajelzést kapunk és a megerősítő kör újraindul.

A mentális egészségünkön túl a lelki életünknek is jót tesz a mozgás. Már írtunk például a Jézusi gyaloglás lelkigyakorlatról, ahol a szemlélődő imát kombinálják nordic walking edzéssel. Sokan számolnak be arról, hogy séta, futás, úszás közben imádkozni szoktak. A természet közelsége is közelebb visz minket a teremtett világ Teremtőjéhez.

Nemcsak az én tapasztalatom, hogy a közös mozgás jó ürügy a házastársi kapcsolat megerősítésére is, és a kisebb-nagyobb gyerekeinkkel is könnyebben kapcsolódhatunk, ha együtt sportolunk. Egyik gyermekem például családi pingpong bajnokságot rendezett a születésnapján, a másik pedig a Covid alatti elszigetelődése ellen találta ki, hogy hetente túrázni járt a barátaival, és így könnyebben feldolgozta a világjárvány okozta stresszt.

_{A természet közelsége is közelebb visz minket a teremtett világ Teremtőjéhez…}

Az egyéni sportok védelmében megemlíteném még a csend fontosságát életünkben. Számos pszichológus, lelki vezető hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy legyen időnk néha csendben elgondolkodni mindarról, amit nap mint nap átéltünk. Ilyenkor a sok élmény rendszerbe szerveződik bennünk, letisztulnak a gondolataink, új szemszögből látjuk a már ismert helyzeteket. Különösen fontos ez a serdülőkorban. Márpedig manapság kevés alkalom van a csendes egyedüllétre. Az egyik ilyen lehet a magányos sportolás.

A sportolás végül, de nem utolsósorban a szürke hétköznapok ellenszere, örömforrás, kedélyjavító és tartalmas időtöltés.

Ha ez így van, miért mozgunk keveset? Lehet, hogy nem találjuk azt a mozgásformát, ami igazán nekünk való? Egy próbát minden megér! Vagy nincs kivel együtt nekikezdeni? Nézzünk körül, lehet, hogy a munkatársunk, szomszédunk pont ugyanerre hivatkozva halogatja a nekilendülést. Keressünk egyesületet vagy más mozgásközösséget! A nincs rá időm kifogásról pedig minden egyébbel kapcsolatban is régóta tudjuk, hogy amire igazán akarunk, általában tudunk kiszakítani időt. Vizsgáljuk meg a napunkat, hol rejtőznek a holtidők, amiket kihasználhatnánk: amíg különórán van a gyerekem, addig én is futhatok egy kört, elfuthatok egy kicsit messzibb boltba kenyérért, de ha más nem megy, este egy fél órát tornázhatok otthon, rengeteg segédlet megtalálható az interneten. Ha tisztában vagyok vele, hogy ennek milyen jó hatása lesz a mentális egészségemre, akkor még inkább kedvem lesz nekivágni.