Te hiszel a mesékben? – interjú a meseterápiáról Szabóné Jánossy Kingával

Olvasási idő: 9 perc

Kingával még úgy jó tizenöt évvel ezelőtt, egyetemista korunkban ismertük meg egymást, a Fokoláre közösség Új Ifjúság ágában. Azóta mindketten édesanyák lettünk, kisgyermekeket nevelünk, ő hármat, én kettőt. Kinga Egerben él a családjával, én pedig Budapesten maradtam, és jó pár hónappal ezelőtt felfigyeltem rá, mikor a fővárosban hirdetett kiscsoportos meseterápiát, nőknek. Bár évek óta nem találkoztunk, jelentkeztem hozzá. Kicsit izgultam, nem tudtam, mire számítsak, mert soha nem voltam még csak hasonló foglalkozáson sem. Nagyon jó élményben volt részem. Rendkívüli módon feltöltött. Ugyanakkor megfogalmazódott bennem az is, hogy megkérdezem, mégis hogy és miért lesz valaki meseterapeuta – így jött tehát létre ez az interjú.

Az eredeti foglalkozásod grafikus. Mióta foglalkozol meseterápiával, egyáltalán honnan jött az ötlet?

Onnan közelíteném meg a választ, hogy az egész életemen át látom egy Gondviselés vonalvezetését, ahogy szépen lassan alakulnak a dolgok körülöttem. A BME-n a Gépészmérnöki Karon kezdtem, az Ipari termék- és formatervező alapképzést végeztem el. De a vége felé már nem találtam ott a helyemet, azt éreztem, hogy ez nem igazán nekem szól. Erasmus-szal kimentem Olaszországba, ahol fölvettem több grafikus órát is, ami nagyon megtetszett, ez vezetett oda, hogy Egerbe jöjjek Tervezőgrafika mesterképzésre, ami hál’ Istennek az alapképzésemre ráépíthető volt. De közben már jópár éve motoszkált bennem, hogy szeretnék valamilyen segítő szakmai képzést is elvégezni, hogy emberekkel is foglalkozzak. Gondolkoztam a mentálhigiénés szakon is, aztán végül a művészetterápiát hallgattam Pécsen, levelező képzésen. Végül már a pici gyerekeim mellett kezdtem el meseterápiát tanulni.

Pécsett, az egyetemen találkoztál a meseterápiával? Mondhatni egyenes utad volt már a művészetterápiás képzésről a mesék felé?

Pécsen nem volt szó meseterápiáról. De az ottani képzéssel párhuzamosan kellett szakdolgozatot írnom a tervezőgrafika szakon. Ennek kapcsán hozott össze az élet Tátrai Vandával, aki a Mesejáró térkép megálmodója. Sokat tanultam tőle, ő lett a konzulensem, merthogy a szakdolgozatom a Mesetérkép és mesefigurák címet kapta, ezeknek a grafikai oldalát dolgoztam ki Egerben, a pécsi szakdolgozatomban pedig foglalkozásokat tartottam ebben a témában gyerekeknek. De ekkor még eszembe se jutott, hogy én is meseterapeuta legyek: ez nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt. Egyetem után 2 évig dolgoztam grafikusként egy cégnél, aztán érkeztek a gyerekeink: két és fél év alatt szültem hármat. Jó sűrű és túlélős időszakunk volt. Amikor a harmadik is megszületett, akkor volt egy nagyon mélypontom, mikor azt éreztem, hogy az összes tartalékomat feléltem. Rettenetesen nehéz időszak volt, azt éreztem, hogy valamit muszáj változtatnom ahhoz, hogy életben maradjak. És ekkor a már említett Gondviselés úgy hozta, hogy elmentem egy meseterápiás csoportos foglalkozásra, Budapestre. (Egy hajszálon múlt, hogy végül úgy döntöttem, hogy elmegyek.) És ez az alkalom nagyon tetszett, a végén egészen mélyről jött az érzés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, hisz ez annyira belőlem jön, annyira közel áll hozzám! Így aztán pár nap múlva beadtam a jelentkezésemet Boldizsár Ildikó meseterápiás képzésére, az esélytelenek nyugalmával. Tudtam, hogy nagyon nehéz bekerülni, és már várólista volt, úgyhogy kb. semmi esélyem sem volt, de gondoltam, ezen ne múljon. Ez 2021 novemberében volt. Február végén jött egy telefonhívás, hogy valaki visszamondta, és egy napon belül döntsem el, hogy jelentkezek a helyére vagy sem. Sose felejtem el azt a pillanatot. Ott voltunk lent a nappaliban Mátéval (Kinga férje – a szerk.), én teljesen izgatottan és „elsehiszem” érzéssel néztem rá, hogy mit gondol. Mert én úgy éreztem, ez egy olyan lehetőség, amit nem lehet kihagyni, de persze átbeszéltük, hogy ez reálisan belefér-e az életünkbe… Még aznap visszaírtam, hogy szeretnék jelentkezni.

_{Foglalkozás közben}

Három kisgyerek mellett végezted a képzést. Mennyi időt, energiát vett ez igénybe?

Tavasszal indult az egyéves Metamorphoses Meseterápiás képzés. Négy péntek-szombat-vasárnapi hosszú hétvégéből állt. Nem volt egyszerű elvégezni, mert a gyerekek valahogy mindig pont azokra a hétvégékre lettek borzasztóan betegek. Kemény volt a menet, de hihetetlenül feltöltött és lelkesített az egész képzés. Magával ragadott Boldizsár Ildikó személyisége, meg amit és ahogyan átadott. Rengeteg gyakorlati tudással meg saját élménnyel végeztem el, fantasztikus volt a képzés! 2023 tavaszán vizsgáztam le.

Mióta tartasz önállóan meseterápiás foglalkozást?

2023 őszétől kezdve tartok csoportokat és egyéni foglalkozást.

Hogy férnek bele a foglalkozások a gyerekek mellett?

Most még három, viszonylag kis gyerekem van: egy hét, egy hat és egy négy és fél éves, és mellettük nehéz időt szakítani. Ráadásul a férjem buszsofőr, több műszakban dolgozik, a nagyszülők más városban vannak: Miskolcon meg Budapesten, ők hétvégén tudnak besegíteni, úgyhogy hétköznap nagyrészt egyedül viszem a gyerekeket. Most még a gyerekeknek szükségük van rám, de a „tízéves tervemben” benne van az, hogy szeretnék jóval több időt foglalkozni a meseterápiával.

Kimondottan nőknek tartasz egész délelőttös meseterápiás foglalkozásokat Egerben és Budapesten. Miért csak nőknek?

Hiszem, hogy mindenki máshova kap elhívást. Én célcsoportként valahogy a nőket érzem magamhoz közel, nekik tudok a legtöbbet adni, úgyhogy velük indítottam.

Első évben próbálkoztam Felsőtárkányban és Egerben is, de ez utóbbi városban picit nehezen kimozdíthatóak az emberek. Felsőtárkányban viszont kaptam egy csomó lelkes anyukát, nőt. Ott harmadik éve tartok havonta egyszer, csütörtök délután másfél órás foglalkozást. A résztvevők évről évre változnak, de vannak, akik már három éve folyamatosan járnak hozzám.

De most már motoszkál bennem egy ideje, és talán jövő szeptemberre ki is forrja magát, hogy nyissak a gyerekek felé is. Nekik is jó lenne foglalkozást tartani. A gyerekeim is folyton kérdezik, hogy nekik mikor tartok foglalkozást, ők mikor jöhetnek el velem egy foglalkozásra, és most abban bízom, hogy jövő szeptembertől ez is összeáll.

Illetve vállalok egyéni mesefoglalkozást is. Ez azért nagyon izgalmas, mert ilyenkor, ha valaki eljön hozzám és sikerül megfogalmaznia, miben is vár épp segítséget, kap egy saját mesét, amiben benne van a válasz a kérdésére, és azzal dolgozunk több alkalmon át.

Budapesten milyen időközönként tartasz meseterápiás foglalkozást?

Budapesten negyedévente – kivéve nyáron –, egy-egy három órás szombat délelőtti foglalkozást tartok.

_{Női meseterápiás csoport}

Nem sok a három óra?

Egyáltalán nem. Egy-egy mesében annyi réteg, mondanivaló van, hogy akár napokat el lehetne tölteni vele!

Mit gondolsz, van igény a meseterápiára? Milyen pluszt adhat ez az embereknek?

Azt érzem, hogy igény van rá, mert rengeteg ember elfáradt, kimerült, és hihetetlen sokat tud adni nekik egy-egy ilyen csoportos alkalom. Itt egy kicsit fel tudnak töltődni, meg tudnak állni, meg tudják érezni a mesék varázsát, amit adnak: a káoszból a rendhez vezető utat és a békét.

Van, hogy „női köröknek” nevezed ezeket az alkalmakat, miért?

Többen megfogalmazták, hogy egy-egy ilyen csoportos meseterápiás alkalommal olyan megtartó női kör alakul ott a foglalkozáson belül, ami hihetetlen többletet ad az egész foglalkozásnak. Én azt hiszem, hogy ez azért is tud kialakulni, mert a mesék olyan ősi, bennünk élő, rólunk szóló történetek, amelyek teret adnak arra, hogy egy fél óra alatt egyberántsák a csapatot, és a felszínről indulva egy mélyebb valóságban tudjunk találkozni.

Mesélj róla egy kicsit, hogyan kell elképzelni egy ilyen meseterápiás foglalkozást!

Mivel meseterapeuta és művészetterapeuta is vagyok, szeretem a kettőt ötvözni. Úgy kell elképzelni egy csoportos foglalkozást, hogy az első fontos lépés, hogy megérkezzenek a résztvevők ebbe a mesebeli térbe, úgyhogy minden foglalkozás egy beléptetéssel kezdődik. Mindenki egy olyan kérdést kap ott az ajtóban, a kapuban, ami segít átvinni a fókuszt a hétköznapi valóságából a mesék világába. Ha már megérkeztek, utána elmesélek nekik fejből egy mesét, ami után a meséhez kapcsolódó feladatok következnek. Van csoportos meg egyéni feladat, és lehetőség van ilyenkor a megosztásra is, persze semmi nem kötelező, de hihetetlenül sokat szoktunk épülni a megosztásokból. Rengeteget kapnak a résztvevők a többiek válaszaiból is. Minden foglalkozást egy alkotós feladattal szeretek lezárni. Egyrészt azért, hogy ebből a szemszögből is megközelítsük az adott témát, hogy így is tudjanak kapcsolódni, másrészt így kapnak valami kézzelfoghatót, amit haza tudnak vinni emlékeztetőül, amire rátekintve vissza tudnak kapcsolódni az ott megélt pozitív megélésekhez, felismerésekhez.

A hited hatással van a munkádra? Kapcsolódik valahogy a kettő?

Igen, abszolút! Egyszer a tévés Agapé műsorban hallottam egy szakembertől, hogy minden ülése előtt hívja a Szentlelket, és tudatosítja magában, hogy nem ő a mindenek tudója, hanem a Jóisten. Ő csak egy eszköze, a keze. Minden alkalom előtt kérem én is a fentiek segítségét, hogy jól tudjak jelen lenni, tudjam jól meghallani és jól fogalmazni, jókor mondani a dolgokat. Sőt, ha nem felejtem el, kérem a Jóistent, hogy áldjon meg minden résztvevőt is, és név szerint felsorolom őket. Meg persze a végén jó, ha eszembe jut, hogy hálát adjak!

Ha meséről van szó, szerintem a legtöbben először arra gondolnak, hogy szülőként mesélünk a gyerekeinknek. Nálunk is nagyon sok mesekönyv sorakozik a könyvespolcon. Érdekes módon a gyerekeim már lámpaoltás után kérik, hogy fejből meséljek nekik egy olyan mesét, amit épp ott találok ki. Bevallom, néha nem is olyan egyszerű ez. Viszont ők nagyon élvezik. De mit adhat egy mese a felnőtteknek?

Látod, a gyerekeid is érzik, mennyire más a fejből mesélés. Ott jobban tudsz kapcsolódni hozzájuk, jobban rájuk tudod igazítani a történetet. Több mélység van a fejből mesélt történetekben, és máshova érkezik meg a hallgatóságba is. Ezért a foglalkozáson én is mindig fejből mesélem a népmeséket.

Sokan nem tudják, de a népmesék régen a felnőtteknek szóltak, nem a gyerekeknek. A fonókban mesélték egymásnak, és adták át így a sok életigazságot, megoldási stratégiát, bölcsességet. Minden mese úgy indul, hogy felbomlik a rend, rendezetlenség alakul ki, valami nem stimmel benne, és a mese hőse – vagy egyedül, vagy a segítőivel együtt – szép lassan, a mese végére rendbe rakja a dolgokat. Boldizsár Ildikó mondta, mondja, hogy: „minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja”. Nincs olyan élethelyzet, amire ne lenne egy mese, amiben ne lenne ott a megoldás, az út a következő lépés felé. Mi, felnőttek is annyi kérdést, nehézséget cipelünk, amire ott a segítség a mesékben.

Tudod, én azt hiszem, hogy régen valahogy minden sokkal jobban működött abból a szempontból, hogy az emberek nem voltak elszigetelődve a meséktől, a természettől, az állatoktól, egymástól, a közösségtől stb. Napi szinten gyógyították magukat, és egészségesebbek voltak. Most erre a nagy hiányra gyógyír a meseterápia, a különböző állat-terápiák, a természethez visszakapcsoló terápiák, a művészetterápia, a zeneterápia és még sorolhatnám…

Hihetetlen átéléssel beszélsz róla. Valóban úgy tűnik, hogy megtaláltad azt, amit szeretsz, avagy a meseterápia talált rád, ahogy mondtad. Milyen terveid vannak még a jövőre nézve a foglalkozásokat illetően?

Hosszú távú álmom többek között, hogy nyáron szervezzek mesetábort! De ehhez még meg kell várnom, hogy a gyerekeim megnőjenek, vagy az egyik nagyszülő elmenjen nyugdíjba!

Szeretnék majd több foglalkozást tartani, több helyszínen. Nemrég megkeresett egy természettel foglalkozó lány, és vele közösen tartottunk egy szombat délelőtti alkalmat. A közös munkára is nyitott vagyok.

Most épp nagyon élvezem, hogy lassan mintha kezdene kinyílni a kapu. Kíváncsian várom, hogy merre, hova, kikkel fog tovább szövődni a történetem, és hogy milyen lehetőségeket hoz. Van még egy csomó ötletem, csak még nem jött el az idejük.

És mindenekelőtt az a tervem, hogy tudatosan figyeljek magamra. Azt tanultam meg az elmúlt pár évben, hogy csak abból tudok adni, amim van. Ezért hihetetlenül fontosnak tartom, hogy teremtsek teret és időt arra, hogy töltekezzek is, hogy legyen miből adni.

Ha valakinek felkeltette az érdeklődését most ez a beszélgetés a meseterápia iránt, hol tud jelentkezni hozzád egy ilyen foglalkozásra?

A Facebook-on Csodakert – Meseterápia és művészetterápia  néven vagyok fent. Ezen az oldalon szoktam meghirdetni az összes eseményt, amit szervezek. 2025. november 29-én, szombat délelőtt lesz a következő női kör Budapesten. Az azt követő valószínűleg február környékén lesz, de erről is majd a Facebook oldalon lehet tájékozódni. Január elején pedig Egerben szeretnék tartani egy évrendezős szombat délelőtti alkalmat.