YearCompass – Tervezzünk évet radíros végű ceruzával!

Amikor közeleg az év vége, és már lenyomtuk a nagy karácsonyi sürgés-forgást, a férjemmel lázasan lapozgatni kezdjük a naptárunkat, hogy mikor találhatunk a téli szünetelő (tehát nonstop otthon lévő) gyereksereg mellett egy olyan időpontot, amikor 2×2 órát kettesben tölthetünk. Immár több mint egy évtizede ez a mi privát kis luxusunk, amellyel megkoronázzuk az évünket. És hogy mire kell ez az értékes idő? Hát a YearCompass-re!

Mi is az a YearCompass?

2012-ben egy baráti társaság szerette volna megtölteni tartalommal a szilveszter estét. Ehhez készítettek egy visszatekintést és tervezést segítő füzetkét, benne önreflektív, gondosan összeállított kérdésekkel és feladatokkal, amelyek segítik áttekinteni az elmúlt és megtervezni a következő évet.

Még abban az évben kitették a közösségi felületekre is, így az Éviránytű–YearCompass nagyon hamar nemzetközi mozgalommá vált. 61 ország több mint ötszáz önkéntese dolgozik azon, hogy az 52 nyelven elérhető füzet több, mint 2 000 000 emberhez juthasson el.

„Még akkor kezdtük el a YearCompasst használni, amikor jegyesek voltunk. Nyilván olyankor még sok-sok mindent tervezget az ember. Most kisgyerekesként azonban az évértekelő vált érdekesebbé, hiszen a hétköznapok forgatagában nehéz visszaemlékezni arra, hogy mi történt velünk az elmúlt egy évben. Ránézve gyakran kettős érzés van bennem: egyrészt mennyi minden történt, amiért hálás lehetek/lehetünk, másrészt döbbenetes látni, mennyire sűrű az életünk. Bennünk például egy ilyen évértékelő alkalmával fogalmazódott meg, hogy havonta egy hétvégét igyekezzünk üresen hagyni, csak magunk lenni, illetve az is, hogy a rendszeres randiesték mennyire fontosak a házasságunkban.” Klári

A YearCompass egy két részből álló, online ingyenesen elérhető, több formátumban letölthető és kinyomtatható füzet. Az első részében elgondolkodtató kérdések segítenek, hogy végignézzük az elmúlt évünket: összegyűjtsük mindazokat az ajándékokat, amiket kaptunk, felfedezzük, mi volt benne jó, ami továbbvitt, mi volt nehézség, ami gátolt, hogy az életünk egyes területein mi történt, és ez hogyan hatott ránk. Segít feldolgozni a nehézségeket, csalódásokat, nagyobb látószöget biztosít, így sokszor a jelentőségük is csökken a kapott értékek mellett.

„A feleségemmel már tíz éve állunk meg közös évzárásra-évtervezésre szilveszter körül. Mindig rádöbbenek, hogy mennyi élmény van mögöttünk és mennyire tartalmasak azok az évek is, amikor „semmi különös” nem történik. Az én szemléletem az, hogy a következő évre vonatkozó tervek mindig azért vannak, hogy legyen mitől eltérni.”  László

Az évértékelés megdolgozó 1-2 órája után megkönnyebbült mosollyal vehetjük tudomásul, hogy elmúlt az év, itt vannak az új lehetőségek. A lelki rugalmasság (reziliencia) szempontjából hatalmas jelentősége van annak, hogy tudunk-e újra meg újra fehér lapos lehetőségként tekinteni az életünkre. A YearCompass második részében ehhez kapunk segítő kérdéseket. Beszélhetünk a terveinkről, elengedhetjük a fantáziánkat vagy fókuszálhatunk egy-egy részterületre is. A kérdések sorvezetőként szolgálnak, hogy az „idén végre…” kezdetű fogadkozásaink most papírra kerüljenek és elgondolkoztassanak: valóban akarom-e, hogy teljesüljön? Tényleg ez a célom?

Kecskés Tímea időmenedzsment és öngondoskodás coach maga is lelkes rajongója a YearCompass-nek.

„Imádom a YearCompasst! Hat éve biztosan használom és mindenkinek csak ajánlani tudom. Én hagyományosan december 30-án, egy pohár borral ülök neki, ez énidő, amikor megkérem a családomat, hogy ne zavarjanak. Nyitottam egy különleges, bőrkötésű füzetet, ebbe írom évről évre, így látom, mit írtam a megelőző években, milyen célom volt, mi volt az év szava, mondata, mennyire működött, amit az előző években terveztem. Nagyon sokat hozzáad a tervezéshez az, hogy még a kérdéseket is kézzel írom, így úgy érzem, sokkal mélyebbre hat bennem a saját tervezésem. Szeretem a mindfullness gyakorlatokat is: gyújts egy gyertyát, tölts egy pohár bort! Ezzel elhelyez az időben és térben, és ezen keresztül a jövő évemben is.”

Timihez hasonlóan sokak számára vált az évtervezés rituális gyakorlattá, hiszen a kitöltés maga is feltölti az embert. Egy pohár bor vagy tea mellett, teret és időt teremtve magunknak arra, hogy megnyíljunk önmagunk előtt, igazán hatásos évkezdet lehet egyénileg és párban is. Sőt, sokan közösségben terveznek, mint például munkatársunk, Kapás Orsi:

„Én a húszas éveimben ismertem meg a Year Compasst: a közösségünkből valaki összehívta a társaságot, és közösen ültünk le átgondolni, kinek mit jelentett az elmúlt év. Ez szilveszter napjára esett, ezért a többség onnan indult misére, bulizni. Kellemes zene szólt, volt finom enni-innivaló, és jól esett kicsit megállni, elcsendesedni, gondolkodni – mindezt közösségben. Az élethelyzetünk változásával aztán a koncepció is változott, de a férjemmel mi azóta is minden év végén nyomtatunk, jegyzetelünk, naptárat nézegetünk, és leülünk beszélgetni. Kisgyerekek mellett ez különösen nehéz (hiszen még a születésük előtt is volt, hogy több napig tartott, mire mindent kiértékeltünk és elterveztünk), de ilyenkor igyekszünk úgy alakítani a napjainkat, hogy esténként legyen idő a gondolkodásra, végül pedig a megosztásra. Még az előző évi terveinket is elővesszük, ami nagyon tanulságos: örülünk, ha több dolgot is sikerült megvalósítani, és igyekszünk meglátni, miért maradtak el végül más elképzeléseink. A férjem egyébként év közben is legalább egyszer ránéz az újévi jegyzeteire, hogy ne tévessze szem elől a céljait, céljainkat.”

És hogy miért fontos ez? Timi immár coachként válaszol:

„Mert az önreflexió egy nagyon értékes dolog nem csak évente, hanem havonta, sőt, hetente, naponta is: mi milyen volt, hogy sikerült, mit szerettem volna, mi változott, milyen dolgokat engedtem be, mennyire voltam rugalmas, mennyire ragaszkodtam a terveimhez? Az év eleje és vége egy természetes helye a reflexiónak, azonban fontos hangsúlyozni, hogy ennek a szerepe nem az önbíráskodás, hanem a reflektálás: értékítélet nélkül ránézni, mi történt, mit viszünk magunkkal és min szeretnénk változtatni.”

Hogyan hat a mindennapi életünkre ez az összeszedettség?

Prokopp Kati, szintén lelkes éviránytűs munkatársunk így fogalmaz:

„Mindig különleges visszaolvasni az előző év eleji terveket – ezzel szoktam kezdeni – majd összehasonlítani, hogy mi is történt ehhez képest. A tervezésben örömteli izgalom tölt el, leginkább talán két dolog miatt: egyrészt, mert teret kap az intuíciómra való odafigyelés, másrészt mert élhetek a szabadságommal: ahogyan tervezhetem, úgy befolyásolhatom is a jövőmet.”

A YearCompass nem az a füzet, amelyet kitöltés után felteszünk szunnyadni a polcra. Habár még így is hatásos, Orsi férjéhez hasonlóan érdemes év közben is bele-belenézni. Az év szavát én például az íróasztalom felett ragasztom ki, de van, aki könyvjelzőre vagy a határidőnaplója elejére teszi. A legfontosabb céljainkat is kiírhatjuk tervezőbe vagy éppen kitűzve a hűtőre.

Timi felhívja a figyelmet arra is, hogy ezeket a célokat hogyan kezeljük a helyén:

„Van egy mondás, miszerint mindig radíros végű ceruzával tervezünk. Ez azt jelenti számomra, hogy nincs kőbe vésve semmi, a terveinken bátran lehet változtatni. Ha pedig csalódást élünk meg, érdemes ránézni, milyen külső-belső körülmény akadályozott bennünket.”

Az évtervező sosem egy módosíthatatlan szertartáskönyv, amelynek minden pontja fenyegetőleg tornyosul fölénk év közben. A célja, hogy konkretizálja a vágyainkat, szembesítsen azok realitásával, felkészítsen a felmerülő lehetséges akadályokra, felvértezzen és egy nagyobb képben láttassa a céljainkat.

Apropó realitás. E sorok írójaként én igazán nehezen hiszek a könnyen jött szerencsében, mégis az évtervezés során minden évben elkap a varázslat: olyan dolgokban kezdek hinni, amelyekben „józanul” biztosan nem tenném. Olyan vágyak keverednek a papírra, amelyekre „műsoron kívül” csak legyintenék. A papír azonban mindent elbír, és milyen jól is van ez így!

Azt nem tudom, hogy valóban varázslat történik-e, de az elmúlt évtizedben számtalanszor megtapasztaltam, hogy bizony, amiket felírtam, valahogy mégis teljesültek

Volt ebben kisbaba, külföldi utazás, házvásárlás, álommunkahely… Mintha azzal, hogy kivetítem a papírra, kicsit el is kezdenék hinni abban, hogy megvalósítható az, amire olyan nagyon vágyom.

Készülök az év végére. Karácsony után lesz még egy hét. Egy hét, hogy lelkileg is felkészüljek arra, hogy számba vegyem, milyen hatalmas a Gondviselés, aki annyi és akkora ajándékkal halmozott el ebben az évben is, és aki az év 365 napjának 31 536 000 másodpercében ott van és gondoskodik róla, hogy a helyes, prioritásomnak és terveimnek megfelelő döntéseket hozzam. Mert tervek ide vagy oda… Nélküle azért ez nem működne.