A pápalátogatás záróeseménye a Pázmány Egyetemen

A Szentatya a „remény laboratóriumainak” nevezte az egyetemeket, szívből megáldotta és megköszönte a munkájukat. Dr. Cserey György, az ITK dékánja és Vargáné Dr. Balogh Orsolya, a Tanulmányi Osztály vezetője enged bepillantást a pápalátogatás „kulisszái mögé”.

Megtudtuk többek között, hogyan zajlott a szervezés, milyen előkészületekkel várták a látogatást, milyen érzés volt a pápa közelében lenni, és milyen hatással lehet a pápalátogatás az intézményre, az egyetem közösségére.

Dékán úr mikor tudta meg, hogy a pápa a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre látogat? Miben látja ennek a jelentőségét?

Cserey György: Akkor tudtuk meg, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia küldöttei és a vatikáni küldöttség megnézte a helyszínt, és felmérte annak alkalmasságát. A látogatás jelentősége abban áll, hogy nőtt az egyetem és az Információs Technológiai és Bionikai Kar ismertsége. A Szentatya üzenete minden egyetemhez, kutatóhoz és a kultúra minden képviselőjéhez szól. Nagyon megtisztelő, hogy ennek az üzenetnek az átadására a mi egyetemünket választotta. Lehetőségünk volt szélesebb körben megosztani, hogy az Információs Technológiai és Bionikai Kar milyen élvonalbeli kutatást végez, és bemutathattuk, hogy a nemzetközi versenyben is kimagaslóan megállja a helyét.

Az ITK a fennállásának jubileumi 25 éve miatt kapott kiemelt szerepet?

Egyrészt praktikus oka volt annak, hogy az ITK-n történt a látogatás: itt van az egyetem legnagyobb terme, ahova a legtöbb vendég beférhet. Másrészt azt gondolom, hogy szempont lehetett, hogy a pápa gondolatai egy információs technológiával és bionikával foglalkozó karon hangozzanak el. Ezt az üzenetet mindenképpen érdemes meghallgatnunk és meghallanunk, hiszen felhívta a figyelmet arra, hogy bár a technológia része az életünknek, nem szabad, hogy uralja és irányítsa. Ez mind az ökológiai változásokra utal, mind a mesterséges intelligencia használatának veszélyeire.

Gondolom, a fizikai tér előkészületeire, akár biztonsági megoldásokra, de a pápát fogadó közösség lelki felkészülésére is szükség lehetett.

Természetesen több szinten történtek folyamatosan az előkészületek. Az épület megfelelő állapotának eléréséhez kisebb átalakításokra volt szükség. A biztonsági előkészítés is folyamatos jelenléttel és megfelelő előkészületi teendőkkel járt. Legfontosabb a lelki felkészülés és a várakozás volt, a hallgatók számára ráhangolódási alkalmakat szerveztünk, énekléssel, imával, előadásokkal és beszélgetéssel, közös étkezéssel. Folyamatos, napi imaközösség hordozta a találkozás sikerét és örömét. Rendszeres, közös szentségimádással is készültünk. Az előadások során a Szentatya eddigi üzeneteit, szavait hallgattuk.

A látogatáskor elhangzott üzenete, a világban elmerülő, alkotó, embert szolgáló kutatás és tudás, kultúra művelése jól jellemzi az egyetemünk tevékenységeit is.

Mitől különleges a rózsafüzér, amit a pápának ajándékoztak?

A rózsafüzér azzal a géppel készült, amit az ITK-n fejlesztett protéziskéz gyártásához alkottunk meg.

Ön szerint milyen hatással lesz az egyetem – mint intézmény, illetve mint alkotó közösség, oktatók és hallgatók – életére az, hogy a pápa apostoli útjának egyik állomása a PPKE ITK volt?

A PPKE közvetítő helyszín volt: amit a Szentatya mondott, az minden egyetem számára szólt, minden egyetem és kulturális élet képviselőjének beszélt. Anthony de Mello: „Ne a kezemet nézzétek, hanem ahova mutatok!” A Szentatya üzenete megkülönbözteti az embert szolgáló tudást az élőlény leigázásának technológiájától. „Az élet mára már a gépek rendszerébe van foglalva. Egy ilyen rendszerben megmaradhat-e az élet életnek?” – kérdezte.

„Ismerd meg önmagad!”: Ferenc pápa fontosnak tartja, hogy magunkat teremtményként ismerjük fel, váljunk alkotóvá és merüljünk el a világban – ahelyett, hogy uralnánk azt.

***

A PPKE ITK Tanulmányi Osztályának vezetője, Vargáné Dr. Balogh Orsolya önkéntesként dolgozott az eseményen, megosztotta velünk személyes élményeit is.

Orsi, az ITK Tanulmányi Osztály vezetője vagy, de a vasárnap délutáni programon önkéntesként vettél részt. Hogy lettél ott önkéntes?

Amikor megtudtuk, hogy a Szentatya hozzánk látogat, nagy örömmel fogadtuk a hírt – különösen, hogy a Pázmány Egyetemről pont a mi karunkat választották ki az esemény helyszínének. Ez itt a kollégák között is pillanatok alatt elterjedt, de mivel tudtuk, hogy a pápa a teljes egyetemre jön, nem volt egyértelmű, hogy a karról hányan és hogyan mehetnek majd be. Így amikor megtörtént az önkéntes felhívás, akkor többünkben megszületett a gondolat, hogy jó lenne ezt a szolgálatot vállalni. Én már régóta szerettem volna ilyen rendezvényen önkénteskedni, ezt most egy nagyon jó lehetőségnek gondoltam – többen is jelentkeztünk a kar részéről, aminek a szervezők azért örültek, mert fontos volt, hogy az önkénteseknek legyen helyismerete. Ide harminc embert vártak.

Meglett a létszám? Hol és mikor jelentkeztetek?

A ferenc2023.hu oldalon jelentkeztünk, ahol azt is meg tudtuk jelölni, hol vállalnánk feladatot, nagyjából egy hónappal az esemény előtt. Kollégák és hallgatók is önkénteskedtünk, végül huszonkilencen.

Munkaidőben is készültetek a látogatásra?

Az utolsó héten már munkaidőn túl is. Pénteken pedig nagyon érdekes volt, hogy mindenki ült a gépénél, csinálta a feladatát, és közben figyeltük azt is, hogy Ferenc pápa megérkezett, aztán hogy mikor merre jár. Sokan más helyszínen is szereztünk élményeket, többen voltunk kint a Kossuth téri szentmisén, volt olyan kollégám, aki a kórusban is énekelt. Úgyhogy előtte is már sokat beszéltünk róla, és most, utána is összeadjuk majd az élményeinket.

Neked volt már korábbi rendezvényen szerzett önkéntes tapasztalatod?

Több civil szervezetben dolgozom, elég jelentős cserkészmúltam is van, és aktív vagyok az egyházközségben, ahol bált meg táborokat szervezünk. Szóval ez a fajta munka nem teljesen ismeretlen terület számomra.

Most mi volt a feladatod?

Előző napon, szombat este az éjszakába nyúlóan volt egy próba, ott tudtuk meg, hogy pontosan mit kell majd csinálni. Különböző pozíciókon voltunk: voltak, akik kint voltak a beléptető kapuknál – ahol átvizsgálás is zajlott –, voltak, akik bent az épületben terelték az embereket, és voltak, akik a vendégek ültetéséért voltak felelősök. Én ezen a pozíción voltam: több kollégámmal a vendégeket fogadtuk, és az volt a feladatunk, hogy mindenki megtalálja a neki szánt helyet.

Nektek is volt helyetek a teremben?

Az eredeti terv szerint mindenki a pozícióján maradt volna, de az a váratlan megtiszteltetés ért, hogy nagy örömünkre mi, önkéntesek is részt tudtunk venni a programon, ráadásul úgy, hogy le is tudtunk ülni.

Mi volt a legnagyobb kihívás a munka során?

Nekünk az, hogy észrevegyük a hallgatókat, hiszen az egész Pázmányról voltak, nemcsak az ismerős ITK-hallgatók. Öltönyben és elegáns ruhában nehezebb volt felismerni a hallgatókat: adódott olyan vicces helyzet, amikor ráköszöntünk valakire, hogy „Jó napot kívánok, ön hallgató?”, mire „Nagy megtiszteltetés lenne, de már régen voltam hallgató”, jött a válasz.

Problémák nem adódtak, mert mindenki nagyon jó lélekkel jött, fegyelmezetten kivárták a sorukat.

Neked volt valami előzetes reményed vagy gondolatod ezzel a találkozással kapcsolatban?

Nagyon nagy várakozás volt bennem. Azt gondoltam, hogy biztos nagyon jó érzés a pápa közelében lenni. Azt nem tudtam magamban eldönteni, hogy mit szeretnék, kezet fogni vele vagy sem, végül úgy alakult, hogy én nem, de volt olyan kollégám, aki kezet fogott a Szentatyával. Egy picit ezen gondolkoztam, hogy most elszalasztottam-e életem lehetőségét, de egy hallgató mellett ültem, és az ő feje fölött nem akartam átnyúlni.

Sokat készültünk mind lelkileg, mind tevőlegesen is erre a találkozásra, és nagyon jó volt ebben a készületben részt venni. Számomra még az is nagyon jó felkészülés volt, hogy végig követhettük a korábbi eseményeket – mivel mi a pápa utolsó hivatalos programja voltunk. Láttuk, hogy mennyire közvetlen, mennyire kedves, és mennyi csodálatos gesztus volt az ő ittlétében: ezt nagyon jó volt akár csak a kamerákon keresztül is látni.

A családod többi tagja is ott volt személyesen valamelyik eseményen?

Az egyetemista gyerekeim énekeltek a Papp László Sportarénában, a kórusban, úgyhogy családilag is nagy izgalom volt bennünk, hogy ki hogyan vehet részt a pápalátogatás programjaiban. Nekik rendkívül nagy lelki élmény volt ez a szombati nap, bár amikor éjszaka hazaértek, azt is láttam, hogy nagyon elfáradtak – sokat próbáltak előtte, aznap pedig közel négy órát álltak a színpadon, úgyhogy fizikailag elég megterhelő volt. De nagyon megérintette őket, hogy a Szentatya a kórus minden egyes tagjával, nagyjából negyven emberrel kezet fogott – ez a gesztus hihetetlen ajándék volt tőle.

A férjemmel és két kisebb gyermekünkkel ott voltunk vasárnap a Kossuth téri szentmisén. Nem jutottunk túl közel, csak a Szabadság térre, de nem is szerettünk volna befurakodni, hiszen nekem utána időben ide kellett érni az egyetemre. Így is nagyon nagy élmény volt mindegyikünknek!

Mi volt a legkatartikusabb élmény a pápával való találkozásban?

Miután már mindenki elfoglalta a helyét – a protokoll szerint 60 perccel a Szentatya megérkezése előtt –, akkor mi is leültünk. A bejárat hátul, a széksorok mögött volt, így mi azon gondolkoztunk a mellettem ülő kolléganőmmel, hogy hogyan fogjuk észrevenni, amikor majd megérkezik a Szentatya. Arra jutottunk, hogy a hallgatók kint vannak, biztos tapsolni fognak, és abból tudni fogjuk. És tényleg így volt. Az egyetem külső területén ott várakoztak mind a négy karról a hallgatók, és

ovációval, tapsviharral, „Laudetur Jesus Christus”-szal fogadták Ferenc pápát.

Ebből tudtuk, hogy mindjárt bejön a terembe, egészen átjárt minket a várakozás. Aztán mi is felállva tapsoltunk, miközben előrejött, egészen közel mellettünk.

_{Fotó: Lambert Attila / Magyar Kurír}

Az volt a benyomásom, hogy ahogy Ferenc pápa megérkezett közénk, a felfokozott állapotba békességet és nyugalmat hozott, a személyisége kisugárzása által.

Nagyon megmaradt bennem, hogy amikor aztán kifele haladt újra a széksorok mellett, és egy csomóan próbáltak vele kezet fogni, láttam, ahogy az egyik hallgató – aki pont mögöttünk ült – kezet tudott fogni a pápával, és rá ez olyan nagy hatással volt, hogy utána percekig csak állt, alig tért magához. Ezek a nagy dolgok. Nekünk volt olyan hallgatónk, aki csak ezért jött haza külföldről. Ez tölt el minket nagy örömmel, hogy mindez ennyire meg tudta érinteni az embereket.

Miután elment a küldöttség, és elment a vendégek nagy része is, sok hallgatónk még mindig kint állt és beszélgetett, nyilván az élményeiket osztották meg egymással, ezt nagyon jó volt látni.

Mi az, ami téged legjobban megfogott a pápa beszédéből?

A beszéd részletei már ott is megérintettek, de, amikor hazaértem, újra elolvastam, és azt gondolom, hogy ezzel a beszéddel még foglalkoznunk kell, az üzenetét végig kell gondolnunk nekünk is és más felsőoktatási intézményeknek is, hiszen sok mindenre ráirányítja a figyelmet. Úgy éreztem, hogy a látogatáson elhangzott összes beszéd tulajdonképpen letisztítja a dolgokat, és nekünk ezzel tovább kell dolgoznunk, ez egy hosszú folyamat lesz.

Az egyetem, a közösség vagy az egyes emberek életére lehet-e még valamilyen hatással a pápa látogatása?

Biztosan: egyrészt szerintem nagyon jó dolog, hogy egy közösségi összefogás volt a hátterében – nálunk itt a karon egyébként is jó a közösség, ez az erősségünk, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Ennek köszönhető, hogy működtek a dolgok, bele tudtunk állni a feladatokba, váratlan helyzeteket is meg tudtunk oldani: szerintem ebben kaptunk megerősítést, hogy a közösség fejlődjön és erősödjön, és közösségben együtt tudjunk tovább dolgozni.

A jövőre nézve mit őrzöl meg, mi lesz vajon erről a legélesebb emléked?

Azt hiszem, hogy összességében egy pozitív érzést meg a Szentatyából áradó szeretetet fogjuk megőrizni és a mosolyát: azt pontosan fel lehet idézni. Emellett én biztos, hogy arra a hallgatóra is emlékezni fogok, aki annyira boldog volt.

A pápa által megáldott szentképeket már minden kollégának odaraktuk az asztalára: biztos, hogy ez is erőt ad majd a nehézségekben, és kaptunk egy olyan lelki többletet, ami a szürke hétköznapok elviselésében segíteni fog nekünk. És persze vár ránk még egy fontos feladat: a beszéd alapos kielemzése!