A jóságot megjelenítő szépség – különleges apa–lánya kiállítás Rómában

Ferenc pápa szerint a kor, amelyben élünk, „nem egyszerűen a változások kora, hanem valódi korszakváltás”. A fellobbanó háborúk és a kegyetlenség minden képzeletet felülmúló megnyilvánulásai azt bizonyítják, hogy a történelemből levonható tanulságok ereje kevés a korunk emberiségét agyonnyomó súlyos problémák megoldásához. Ebben az összefüggésben milyen helyet foglalhat el egy művészeti kiállítás?

A választ Simon András (1958–2024) Egyvonalban Istennel című könyvének olvasása közben találtam meg, aki – sok filozófussal együtt – azon a nézeten van, hogy a szépség a jóság megjelenítése, és a jóság utáni vágyakozás reményt ébreszt és segít eljutni a békére. Simon András számára a művész Isten „eszköze”, aki műveivel más dimenziókba nyit kaput. Ezt tette ő megrendítő ügyességével, de mindenekelőtt – mint maga mondja – mélységes hitével. A bő 50 témakör köré csoportosítható, összesen 2833 grafikájának címeit gyakran versek kísérik, amelyek kifejtik az általuk hordozott üzenetet. Az „egyvonalas rajzok” mellett Simon András klasszikus rajzokat is készített, amelyek játékossága Boschra emlékeztet.

Művei önéletrajzzá állnak össze, amelyből kiolvashatjuk gondolatvilágát és életútját, és – ma már kimondhatjuk – aszketikus elkötelezettségét, amely őt a Szépség démiurgoszává teszi.

_{A Római Magyar Akadémia, a kiállítás helyszíne}

A kiállításnak a Római Magyar Akadémia adott helyet, amely – a politikai rendszerek minden váltakozása közepette – közel száz éve tölt be fontos és aktív közvetítő szerepet a magyar kultúra és tudomány életében.

Körülbelül egy évvel ezelőtt Simon András felkérést kapott az Akadémiától egy kiállítás megrendezésére, amin ő a saját művei mellett lánya, Gyöngyös alkotásait is szerette volna bemutatni, aki festőművészként apja nyomdokaiba lépett. Életének vonala azonban 2024. március 23-án megszakadt. Gégény István azt írta róla, hogy ez a vonal – bár a földön megszakadt – az égben folytatódik tovább.

_{Simon András grafikusművész (fent) és Simon Gyöngyös festőművész (lent) alkotásai a kiállításon}

Dr. Lantos Krisztina igazgató az Akadémiának otthont adó pompázatos Falconieri-palota első emeletén tartott megnyitón annak a nézetének adott hangot, hogy a művészetnek nemzedékeket egyesítő ereje van. Jól példázza ezt ez az esemény is, ami nagy lendületet is adott annak az elkötelezettségnek, hogy ennek a bizonyos vonalnak legyen folytatása. Simon András művei mellett az egyik teremben lánya, Smohayné Simon Gyöngyös alkotásai láthatók, míg egy másikban az „Alkoss szabadon” pályázat díjazottjainak munkái, amelynek idei témája a sport volt.

_{Balról jobbra: Zámbó Nóra, az Alkoss szabadon képviseletében, Tanino Minuta író, a kerekasztal-beszélgetés moderátora, a cikk szerzője és Simon Gyöngyös festőművész, Simon András lánya, az Apa–lánya kiállítás kurátoraként}

A kerekasztal-beszélgetés során felváltva kérdezgettem Zámbó Nórát, az Alkoss Szabadon Fiatal Művészekért Alapítvány képviselőjét, valamint Simon Gyöngyös festőművészt, édesapja műveinek kurátorát. Válaszaik felfedték a kiállítás értelmét: a művészet, mint „paideia”, az igazságra és a szépségre való nevelés, és tehát a béke eszköze.

_{Simon Gyöngyös: Boldogok, akik sírnak… (olaj, vászon)}

A művek megtekintése és egy koccintás után két fiatal tehetség, Tésik László hegedű- és Moldoványi András zongoraművész koncertje koronázta meg az estét, amely sokak megfogalmazása szerint „a szépség igazi ünnepe volt, a látóhatáron felvillantotta a reményt”.

A kiállítás 2024. szeptember 12-től november 22-ig látogatható.

A Via Giulián található Falconieri-palota bejárata mellett kifüggesztett hatalmas plakáton egy kolduló ember sziluettje látható… és ugyanez a vonal egy benne rejtőző királyt rajzol ki. András ceruzával írt magyarázata szerint: „Koldusként imádkozol s kérsz, pedig lélekben gazdag vagy, egy királynál is többet érsz”.

Emily Dickinson verssorai visszhangoznak: „Soha nem tudjuk meg, milyen magasak vagyunk, / míg egy hangra fel nem egyenesednünk. / És ha hűek vagyunk feladatunkhoz, / termetünk az égig ér…”

Egy műkedvelő így ír nekem: „Amikor II. János Pál a nyolcvanas években boldoggá avatta és a művészek egyetemes védőszentjévé nyilvánította Fiesolei János domonkos szerzetest, a nép már régóta boldogként tisztelte őt. Innen ered a közismertebb neve: fra Beato Angelico, azaz Boldog Angyali testvér. A pápa kifejtette, hogy a művész szerzetesnél »a művészet imává válik«. Ma kijelenthetem, hogy Simon András művei – Beato Angelico műveihez hasonlóan – igazi katekézist hordoznak. Azokban az időkben, amikor Magyarország kifelé tartott egy olyan rendszerből, amelyben a vallásos képek a színes szentképekben merültek ki, Andrásban megvolt a bátorság és képesség, hogy világos képekkel… egyértelmű vonallal valljon hitéről.”

Írásom címét a C. M. Martini által a XX. század végén írott egyik lelkipásztori levélből vettem, amelynek címe: „Milyen szépség fogja megmenteni a világot?”. Ebben a milánói bíboros korának bemutatásához Szolzsenyicin egyik kijelentését idézte: „Mikor a modern világ szembeszállt a lét nagy fájával, letörte róla az igazság és a jóság ágát. Csak a szépség ága maradt rajta, és ennek az ágnak kell most a nedvkeringés és a törzs teljes erejét átvennie”.

_{A háttércsapat, akik a kiállításmegnyitót segítették: Bodnár Sándor, Berényi László, Tanino Minuta, Smohayné Simon Gyöngyös és Smohay Ferenc}

A Simon család összefogásával a Simon András galéria működése továbbra is biztosítva lesz, így a művészeti alkotások ezután is elérhetőek ITT és ITT az érdeklődők számára.

Smohayné Simon Gyöngyös festőművész műveit a Gyöngyös per l’arte oldalon tudják megtekinteni.