Az Álomraktár

Olvasási idő: 7 perc

^{Betétdal: Mr. Sandman (Eredeti: The Chordettes, 1958) Fotó: De Schaapjesfabriek (2025. 07. 09.)}

Dióhéjban a közösségi színházról

Ki ne hallott volna a közösségi színházról, amelynek célja nemcsak az, hogy a lehető legszélesebb társadalmi réteget bevonja a kulturális tevékenységekbe, hanem az is, hogy

a helyi lakosság hátrányos helyzetű tagjainak közös színházi élményt nyújtson,

miközben segít nekik mindennapi életük stabilizálásában? A projektek másodlagos célkitűzése, hogy elmélyítse a résztvevők és a közönség közötti párbeszédet, lehetővé téve a helyi közösségen belüli feszültségek feloldását. Ez többek között a szereplők integrációját szolgálja.¹ A fogalom először az angolszász területeken jelent meg az 1960–1970-es években. Később más országok is csatlakoztak a mozgalomhoz, Magyarországon többek között a budapesti MU Színház alkalmazza a módszert.²

A közösségi színház gyakran merít nemcsak Bertolt Brecht (1898–1956) német drámaíró és színházi rendező epikus színházából, hanem a dokumentumszínház és politikai színház módszereiből is. Az epikus színházban a néző megfigyelőként van jelen. Az előadás világnézeti támaszpontot nyújt a színpadon történő események értékeléséhez. Ez abban különbözik a drámai színháztól, hogy nem sarkallja a közönséget a beleélésre és az élvezetet nyújtó feszültség nem a történet végére összpontosít. A jelenetek montázsszerűen kapcsolódnak egymáshoz azért, hogy a színdarab elidegenítő hatása központi szerepet kaphasson.

A dokumentumszínház dramaturgiája előre összegyűjtött anyagokra épít, többek között újságcikkekre, kormányzati jelentésekre, interjúkra, naplókra vagy akár levelezésekre. A szövegeket gyakran szó szerint idézik a hitelesség miatt. A politikai színház célja pedig az, hogy a közönséget politikailag és társadalmilag is tudatossá tegye.

A társadalom peremétől a színház szívéig vezető út

Mindig is érdekelt ez a megközelítés, amely lehetővé teszi, hogy

bárki, aki az utcáról besétál a színház világába, reflektorfénybe kerüljön, különösen akkor, ha hátrányos helyzetű.

Magyarországi irodalmi és művelődésszervező tanulmányaim után, majd különböző színházi projekteimet követően egy londoni önkéntes színháznál kaptam feladatokat. Ez nagyban gazdagította ez irányú ismereteimet, de nem adott választ minden szakmai kérdésemre.

Leuveni egyetemi éveim után, amelyben a dramaturgia és az amatőr színjátszás kutatása egyaránt kulcsszerepet játszott, a hollandiai Hágában telepedtem le. A világjárvány okozta fizikai elszigeteltség hátráltatta a beilleszkedésemet. Az átmeneti munkanélküliség, a kisgyermekkel otthon lévő anyaként tapasztalt szociális és anyagi támogatás nélkülözése, valamint az anyanyelvi szintű holland nyelvtudás hiánya mind hozzájárultak ahhoz, hogy elégedetlenségem odáig nőjön, amelyből csak az aktív lépések tűntek kiútnak. Így hát megpróbáltam művészettel, írással és közösségszervezéssel foglalkozni, akár csak önkéntesen is.

Egy vasárnap délutáni sétánk során egy art deco stílusú épület mellett haladtunk el. Megtudtam, hogy a Theater De Nieuwe Regentes Európa legnagyobb fedett úszó- és fürdőlétesítménye volt annak idején, most azonban már színházként működik. Felvettem velük a kapcsolatot és szinte azonnal behívtak egy interjúra, amely jól sikerült. Bár eleinte szervezői szerepet szerettem volna vállalni, reméltem, hogy egy nap majd én is színpadra állhatok. Meg akartam ismerni a másik oldalt, mivel magam is hátrányos helyzettel küszködtem.

^{A volt „De Regentes” fürdőház és uszoda, ma színház a hágai Het Regentessekwartier negyedben}

^{(Fotó: Frank Kam, 2005. december 28. / Wikimedia Commons)}

Munkánkat az őszi szezonban kezdtük, a premier a Nemzetközi Nőnap alkalmából, 2024 tavaszán volt. A darabot ’’Onze Zilveren Stem’’ (’’Ezüst hangunk’’) címen mutattuk be. Ez a holland kifejezés arra utal, hogy valakinek gyönyörű énekhangja van. A színdarabban Hága Segbroek városrészének női lakosai álltak a középpontban. A közönség dallamokban, dalokban és személyes történetekben hallhatta a történeteiket. Többek között olyan kérdésekre kerestük a választ, mint ’’Mikor érezted úgy, hogy a falnak beszélsz? Mikor nem tartottad vissza a szavaidat? Mikor kellett alaposan átgondolnod a szavaidat?” A darab nagyon jól sikerült, megható volt látni az eredményt.

Ahogy telt az idő, egyre inkább foglalkoztatott a szereplés lehetősége is. Egy napon aztán megláttam az új felhívást:

Játékosokat keresünk az Álomraktárhoz! (…) Vegyél részt a Álomraktárban, egy inspiráló színházi projektben a Theater De Regentes-nél!

A színházi alkotó és énekesnő, Ginette Puylaert, valamint a hárfaművész és hárfatanár, Marjatta Fehres társaságában belemerülhetsz a saját jövőképeidbe (…).’’³  – Rögtön tudtam: ez a felhívás nekem is szól, hogy végre megvalósíthassam az álmaimat.

Az Álomraktár története

Az Álomraktár című előadásunk rövid bemutatásával a közösségi színház módszerét szeretném ismertebbé tenni. Nemcsak személyes véleményemre és intuícióimra támaszkodom, hanem az általam szakemberként megfigyelt alkotói folyamatokra is. .

A nevezett projekt célcsoportja megegyezett az előző előadáséval. Mindenki lehetőséget kapott arra, hogy a saját jövőképén meditáljon nem csupán jelen- és jövőbeli, de múltbeli élményei és vágyai alapján is. A szereplőktől elvárták, hogy képesek legyenek önmagukra és életükre reflektálni. Szükséges volt tehát egy adott élettapasztalat, amivel az átlagember leginkább tizennégy éves kor felett rendelkezik.

A szereplőválogatás a projekt meghirdetésével kezdődött. Az érdeklődők emailben vagy telefonon tudtak jelentkezni. A határidő lejárta után kezdődött a három alkalmas szelekció. Ez a következő részekből tevődött össze: zenei betétekre és témákra való improvizáció, közös éneklés és mozgás, valamint különféle szituációs feladatok, amelyek során a jelentkezők saját tapasztalataikra reflektálhattak. Több ízben emailben kellett interjúkérdéseket megválaszolni, amelyek adott esetben személyesen kerültek pontosításra.

A hozzávetőlegesen három hónapig tartó próbafolyamatot a stáb szakmai felkészülése előzte meg, beleértve a jelentkezők kiválasztását, a személyes adatok begyűjtésének megszervezését, azok rendszerezését és vizsgálatát. Minden kiválasztott résztvevőt írásban tájékoztattak az alkalmakról. Ám a szereplők nem csupán ezeknek a találkozóknak az időpontjait kapták meg előre, hanem a betétdalokat, a fejlesztés alatt álló szövegverziókat és az előadások pontos forgatókönyvét is.

A kreatív olvasópróbák során a szövegeket önálló műveknek tekintették, amely lehetővé tette annak objektív megközelítését. Ginette Puylaert, a rendezőnő, az interjúk, improvizációk és személyre szabott kérdésekre adott válaszok alapján állította össze a szöveget. A hitelesség okán több helyen idézte a résztvevőket.

^{A cikk szerzője a hetedik jelenetben: ’’De a szavak nem a szótárakban élnek, hanem az elménkben.” Idézet Virginia Woolf A Room of One’s Own című könyvéből. (Fotó: De Schaapjesfabriek, 2025. 07. 09.)}

A dramaturgiai munka részleteit terjedelem híján nincs mód jellemeznem, viszont azt érdemes még egyszer kiemelni, hogy a végleges szöveg a próbák során alakult ki. Az idő, a ritmus, a résztvevők egyéni és együttes fejlődése mind befolyásolta azt. A résztvevőknek a saját szövegüket, a különböző jelenetek sorrendjét és a közös betéteket is mind fejből kellett tudniuk. Saját forgatókönyvükhöz vázlatokat készítettek, amely nem csupán értelmezést jelzett, de egyben utalt a színpadi mozgásra s rögzítette a rendezői utasításokat is.

A szövegen kívül fontos tényező volt még a zene és a mozgás, a színpadkép, a közösen elkészített díszlet, a jelmezek és más kellékek. A zenei vezető mellett a technikai személyzet és a világosító is jelentős szerepet kaptak. A díszlet egyszerű volt, amit a szövegen kívül a világítás és a dallamok is hangsúlyoztak. Az előadás zenéje részben jól ismert dalokra, dallamokra és zenei betétekre épült, részben pedig a színészek zenei improvizációiból szerveződött. A zenei vezető maga is komponált az előadásra.

Az előadásban természetesen helyet kaptak a gyermekkori álmok. A kiskamasz résztvevő például színésznővé szeretett volna válni. Két középkorú hölgy közül az egyik úgy szeretett volna énekelni, mint Madonna, míg egy másik Disney hercegnőként. Megint más eggyé akart válni a természettel. Egy negyvenes éveiben járó nő pszichológusnak akart tanulni, valaki más teniszbajnoknak készült. Volt olyan, aki a vörös hajú árva kislány, Anne Shirley írói útját követte volna.

A szereplők felnőttkori álmai között voltak olyanok, amelyek megvalósultak, például egy színdarabban szerepelni vagy úszó diplomát szerezni. Voltak olyanok, amelyeknek a megvalósítása valóban lehetetlen volt, mint az idős hölgy elhunyt férjével való nyaralása.

^{Truus a hatodik, Salamanca című jelenetben: ”Nos, a kérdésem tulajdonképpen az volt: el tudna-e  jönni Leo még egyszer velem?”}

Többen vágytak gyermekáldásra, amikor ez nem volt lehetséges. Végül pedig egy hölgy meg akarta állítani az időt súlyos, utolsó stádiumos gyógyíthatatlan betegsége miatt. Voltak reális felnőtt álmok is: munkát találni, a világbékén dolgozni, vagy visszaállítani a a szülés után félbetört karriert.

A darab összesen tizennégy jelenetből épült fel, amelyek a szereplők saját álmaikkal való kapcsolatukat, adott esetben küzdelmeiket mutatták be. Megoldásként, feszültségoldásként, új nézőpontként szolgáltak a záró jelenet utolsó szavai, amelyeket a civil életben diplomás pszichológusként működő karakter mondott ki. A mások álmaiból készített földgolyóval a vállán lépett a színpadra, Atlasz, a görög titán képét testesítve meg. Az előadás e záróképe üzenet volt mindenki számára:

^{A görög titánt, Atlaszt idéző karakter az előadás utolsó jelenetében}

^{(Fotó: De Schaapjesfabriek, 2025. 07. 09.)}

„Az emberek a lehetetlent gyakran összetévesztik a felfoghatatlannal. Egy krízisekkel elárasztott világban néha könnyebbnek tűnik feladni. Úgy tűnik, hogy az egyéni cselekedeteknek kevés a hatása , és hogy az egyéni hangok a levegőbe vesznek. Én magam is rendszeresen át tudok élni ilyen ‘minek csináljam’ pillanatokat. De feladni pazarlás!”

¹ Színházi Nevelés: https://szinhazineveles.hu/tudastar/ernyofogalmak-alkalmazott-szinhaz-reszveteli-szinhaz-kozossegi-szinhaz/
² MU Színház: https://www.mu.hu/rolunk/

³ Theater De Regentes: ‘’Spelers gezocht voor droom depot’’. Forrás: https://theaterderegentes.nl/nieuws/spelers-gezocht-droomdepot/

A darab előzetese megtekinthető a Youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=T2S5L2pNFU0