Az igazságosság vértanúja - bemutatták Floribert Bwanga Chui életrajzi könyvét

Olvasási idő: 5 perc

Május végéhez képest szokatlan meleg volt 26-a kedd este, mintha csak Afrikából rendelték volna a szervezők. A budapesti Gát utcai templom bensőséges, elcsendülésre hívó terébe lépve a Sant’Egidio Közösség és az Új Ember kiadó munkatársai várták a Floribert Bwana Chui életéről szóló könyv bemutatójára az érdeklődőket. A kis templom padjai szinte teljesen megteltek. A szentély előtt a bemutató céljából elhelyezett asztal afrikai népműves terítővel van leterítve. Az alig egy éve boldoggá avatott fiatal, Floribert portréja pedig a mellékoltáron már elfoglalta állandó helyét: Gájer László atya szentelte meg nemrégiben.

A Gát utcai templom szimbolikus hely Budapesten – emeli ki majd a bemutató végén elhangzott felszólalásában László atya. Itt működött az embermentő Ikvay László, aki később munkásifjakkal való foglalkozás miatt a börtönt is megjárta, itt indult az egyik első romapasztorációs kezdeményezés és Boldog Ceferino tisztelete Magyarországon, és most itt kapott oltárt Floribert, aki szintén a társadalmi igazságosságért élt és halt meg. Talán ez a szegények mellett kiálló gazdag múlt az, ami megérinti az embert, amikor belép ebbe a térbe.

^{Floribert oltára a budapesti Kaníziusz Szent Péter-templomban}

Hogy kerül egy ferencvárosi templomba egy 21. századi afrikai boldog oltára? Ki volt Floribert, és miért adott ki róla könyvet az Új Ember?

Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője, a mai est moderátora ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával vezette fel a könyvbemutatót. Távolinak tűnhet számunkra egy kongói fiatal mártír vagy a gázai, iráni vagy ukrajnai szenvedők élete, de ha keresztények vagyunk, sohase lehetünk közömbösek a másik ember iránt, ezért a Magyar Kurír – vallott a főszerkesztő – hivatásának érzi, hogy beszámoljon a világegyház elfeledettebb részein zajló eseményekről is, tágítva ezzel olvasói látókörét és szívét.

Floribert Bwanga Chui életét elsőként Székely János püspök atya mutatta be. Megtudtuk tőle, hogy a Bwanga Chui név szuahéliül Leopárd Főnököt jelent, és Floribert, aki 1981-ben született és 2007-ben lelt erőszakos halált, a nagyapja emlékére kapta ezt a nevet, akit egy törzsi lázongásban szintén megöltek.

Floribert 11 testvér és féltestvér közül a legidősebb volt, keresztény nevelést kapott, és már a gimnáziumban olyan egyesületet alapított, amihez mintegy 100-an csatlakoztak, hogy színdarabokat adjanak elő és ingyen korrepetálják a rászoruló tanulókat. Egyetemistaként került kapcsolatba a Sant’Egidio közösséggel, és ez megváltoztatta az életét. Innentől minden erejével arra törekedett, hogy az evangélium vezesse napjait. Családja arra biztatta, hogy a diploma megszerzése után maradjon a biztonságosabb fővárosban, de ő visszatért Gomába, Kongo Kivu tartományának fővárosába, ami a világ egyik legerőszakosabb vidéke. Vámtisztként helyezkedett el. Mivel többszöri kísérletre se volt hajlandó kenőpénzért cserébe átengedni a romlott élelmiszer-szállítmányokat, a kereskedő-maffia elrabolta, kegyetlenül megkínozta és megölte. Floribert nem volt naiv. Tudta, hogy veszély fenyegeti és szerette volna elkerülni a halált. Ezért konzultált egy szakértővel, hogy mennyire lehet ártalmas a romlott étel. Amikor megtudta, hogy komoly egészségi károkat, halált is okozhat, akkor megszilárdult benne a döntés, hogy nem hátrál meg. Leó pápa 2025. június 15-én boldoggá avatta.

^{Székely János püspök, Szőke Péter és Kuzmányi István az afrikai szőttessel leterített asztal mögött}

Miért nevezhetjük Floribertet vértanúnak? – tette fel a kérdést Székely János. Hiszen ő a korrupciónak állt ellen, nem közvetlenül a hitvallásáért ölték meg. De az evangéliumhoz lényegileg hozzátartozik az igazságosság, az élet értékének védelme – fejtette ki a püspök.

Az egyház társadalmi tanítása szerint a korrupció súlyos bűn, mert leépíti a társadalmi bizalmat, egyesek érdekét előtérbe helyezve a többségnek, köztük a szegényeknek és kiszolgáltatottaknak okoz kárt.

Nemcsak a kenőpénz elfogadása tekinthető korrupciónak, hanem mindenféle befolyásolás, nem átlátható döntéshozatal is. Szent Ágostonra is hivatkozott, aki szerint ha egy állam működésének alapja nem az igazság, akkor rablóbandává válik. Így Floribert tette az igazságosság melletti vértanúságnak tekinthető.

A püspök azt is kiemelte, hogy a korrupció nemcsak afrikai probléma, szinte mindenhol jelen van valamilyen szinten, Magyarországon is. Floribert példája minket is el kell, hogy gondolkodtasson, hiszen Magyarországon is 400 000 súlyosan nélkülöző gyermek él, és 800 000 idős ember nyugdíja 140 000 forint alatt van. A program végén az egyik felszólaló éppen ezeket a gondolatokat köszönte meg Székely Jánosnak, s arra hívta önmagát és a hallgatóságot, hogy nézzünk magunkba, mikor engedünk a korrupció kevésbé nyilvánvaló kísértéseinek.

Szőke Péter, a magyarországi Sant’Egidio közösség vezetője felszólalásában lefestette azt a társadalmi környezetet, ahol Floribert élt, és ahol két maxima irányította az embereket, legtöbbször a keresztényeket is: Ne érezz szánalmat senki iránt! Ne hidd azt, hogy te fogod megváltoztatni Kongót!

Floribert tudatosan szembeszállt ezekkel az életbölcsességekkel. Az országot állandó véres konfliktusokba hajszoló etnikai szembenállást elutasítva önmagát egyszerűen kongóinak tartotta. Hitte, hogy arra születtünk, hogy megváltoztassuk a környezetünket, pontosabban azt Isten változtathatja meg általunk. Floribert ereklyéje is jelentőségteljes, amit bevittek a boldoggá avatási ceremóniára is: ez a zakója, amit halálakor viselt. Ennek zsebében megtalálták kis méretű Evangéliumát. Benne aláhúzva „Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.” (Lk 3,12-13)

A program után már-már családi hangulatú fotózás várt, a szomszédos hittanteremben finom falatok, koccintás, baráti beszélgetések. Itt kérdeztem meg néhány fiatalt, mit jelent nekik, hogy a Sant’Egidio közösséghez tartoznak, hogy van egy boldoggá avatott tagjuk, és mit ad nekik Floribert példája.

Útmutatás, hogyan kell nekünk is cselekedni – mondta Vér János. – Nekem nagy öröm, hogy Floribert nem egy múltbéli szent, hanem egy frissen boldoggá avatott, aki a közösségünk tagja, ez nagyon motiváló. – Igen, óriási büszkeség ez számunkra – fűzte tovább Szőke Márk. De Floribert halála nem elég.

Feladatunk, hogy tovább éljük az ő mentalitását, hogy megtudják az emberek: igenis, szembe lehet szállni a rosszal!

Floribertnek volt egy idézete – vette vissza a szót János –, hogy mindig van másik út, mindig van másik lehetőség. Nekünk is mérlegelni kell minden adott helyzetben, hogy mi az, amit helyes tennünk. Mocsáry Anna szerint is megtanulhatjuk Floriberttől, hogy bízzunk a saját ítélőképességünkben, és ne a megszokásokat kövessük olyan helyzetekben, amikor döntenünk kell jó és rossz között, hanem higgyünk benne, hogy el tudjuk dönteni, mi a jó.

Éppen ezzel a címmel, „Aki a rosszat jóval győzte le” jelent meg Francesco de Palma életrajzi kötete, ami tehát már magyarul is olvasható Thullner Zsuzsanna fordításában, Székely János előszavával. A könyv megrendelhető az Új Ember kiadó webshopjából és megvásárolható a katolikus könyvesboltokban.