Egy könyv titkai – ajánló

Az írónő, Susan Meissner két idősíkon játszódó fiktív történetet ír le: az egyik idősík a második világháború, a másik a jelenkor.

A keret, a 2015-ös interjúkészítés adja az apropót adja ahhoz, hogy minket, az olvasókat is odarepítsen a szerző a második világháború éveibe, az Egyesült Királyság fővárosába.

Isabel, a festőnő élete vége felé tisztázni akarja a nyilvánosság előtt a kilétét, a fiatalon meghozott döntéseit, a múltját. Nem túlzás azt mondani, vallomást tesz.

Mennyire határoz meg minket egy döntésünk? Meddig lehet ép lélekkel cipelni a bűntudatot? Mekkora felelősséget lehet ráruházni egy tinédzserkorú gyerekre? Felmentést adnak-e a körülmények?

Ezeket a kérdéseket a könyv elolvasása nélkül is feltehetjük magunknak, minden korban örök érvényűek. Ha viszont meg szeretnénk tudni, hogy a kötet főszereplője milyen küzdelmeken keresztül ad válaszokat ezekre a kérdésekre (is), akkor olvassuk el Susan Meissner Szerencsés csillagzat című könyvét. (Szerintem nagyobb betekintést enged az eredeti cím: Secrets of a Charmed Life, Egy lenyűgöző élet titkai.)

Ha már titkok: ki is Isabel MacFarland? Mindig Isabel volt? Festő vagy menyasszonyi ruha-tervező? Kié volt a vidéki kúria, ahol most él – hogyhogy itt él? Hiszen épp a londoni világháborús élményeit készül elmesélni az egyetemista lánynak.

Csonka család, lányait egyedül nevelő anya. Két lány két apától. Skandallum az 1930-as években, a gyerekeknek mégis biztonságos otthona van. Ki a gondosabb anyukája a hétéves kisebbik lánynak: az édesanya vagy a majdnem tizenhat éves nővér? Amikor az idősebb lány úgy érzi, végre a saját útját járhatja, elérhető közelségbe kerül az álma, hogy menyasszonyi ruhákat varrhat, sőt, akár majd tervezhet is, közbeszól valami –

legyen az a sors, a világháború, az édesanyja, vagy pusztán az a tény, hogy ő még kiskorú…

Anglia, 1940: a német bombázások elől a fővárosból vidékre menekítik a gyermekeket. Isabel és a húga is az evakuáltak közt van. Mi lesz a karnyújtásnyira lévő álommal? Választhatja-e azt – úgy, hogy felelős a húgáért?

Az őket befogadó nyugdíjas hölgynél meglelt nyugalom gyógyírt jelent a fiatal lánynak – mostanáig mindig a húga érdekeit kellett szem előtt tartania, a rájuk telepedő nyugalom és biztonság viszont azt az utat világítja meg előtte, amit egyedül szeretne bejárni. Mit tehet meg azért, hogy beteljesítse az álmát? Másokat csap be vagy önmagát, ha azt gondolja, kizárhatók a körülmények?

Nem tűnik nagy merészségnek egy napra – talán kettőre – visszaszökni Londonba, hogy ott legyen egy megígért találkozón. De épp ez a hétvége hozza meg a végérvényesen felnőtté válást, a rettegést, a bűntudatot, a remény és a reménytelenség közt hullámzó állapotot. Épp akkor bombázták le Londont. Neki (is) vidéken kellett volna lennie, biztonságban – ahol épp keserűen szembesülnek a búcsúlevelével.

Egy hétvége következményeit cipelni egy életen át.

A döntéssorozat következtében még a „ki vagyok én?” kérdésre adott válasz is egy titok – nagyon kevés beavatott ismeri az igazságot. Az egyik beavatott Charlotte, a vidéki kúria – a Bogáncslak – tulajdonosa, aki befogadta a lányokat: „A Bogáncslak szívesen lát mindenkit, aki szeret másokat és törődik másokkal. Mi mind tiszteljük egymást ebben a házban. Együtt sírunk és együtt nevetünk, egymásba kapaszkodunk, ha eljön a sötétség, és ha úgy tűnik, minden remény elveszett. Együtt dolgozunk, együtt eszünk, együtt imádkozunk. Mindegy, hány éves vagy, és hogyan neveznek”.

Az igazság pedig – mielőtt túl sokat elárulnék a főszereplő élettörténetéből – visszaszólít a születésnap alkalmából összegyűlt rokonokhoz, barátokhoz, vissza a készülő interjúhoz: nemsokára mindenki számára ki fog derülni a valódi név, a valódi kor – és eljöhet a feloldozás. Itt az idő, hogy az idős nő megbocsásson önmagának, felvállalja valódi önmagát.