Fekete-fehér helyett hús-vér nők a filmvásznon – 75 éves Meryl Streep

Meryl Streep pályafutása olyan sokrétű, hogy társadalmi rétegtől és kortól függetlenül még kis hazánkban is mindenki találkozhatott vele. De honnan is érkezett ez a sziporkázó, színpadi drámai szerepekben és filmekben egyaránt tündöklő, keményen dolgozó, de a magánéletét mindenek elé helyező, a hollywoodi szépségideáltól jelentősen különböző, ugyanakkor évtizedeken keresztül a nagybetűs nőt alakító Meryl?

Meryl Streep gyermekkora és fiatalkori évei megalapozták azt a sokoldalú és elhivatott művészt, akivé vált. Korai érdeklődése a művészetek iránt, tehetsége és elhivatottsága, valamint családja támogatása mind hozzájárultak ahhoz, hogy az egyik legnagyobb színésznővé váljon a filmművészet történetében.

Az igazi soknemzetiségű, ír, angol és német felmenőkkel rendelkező Streep nem sokkal a háború után látta meg a napvilágot New Jersey államban, átlagos, háromgyermekes polgári családban. Kislány korában megmutatkozott előadóművészeti tehetsége, középiskolában pedig – miután egyszer csak hirtelen „kitalálta magát” – szinte egyik napról a másikra vált a visszafogott, szürke kislányból az iskola szépségévé és legnépszerűbb diákjává. Ezt követően a Vassar College-ben szerzett angol szakos főiskolai diplomája után a Yale drámaszakos hallgatója lett. Noha pályafutását kívülről töretlen ívűnek látjuk, életrajzi köteteiben kitérnek a szerzők kétségeire, kudarcaira is, amelyek miatt időnként ő is közel járt ahhoz, hogy feladja színésznői ambícióit.

_{A szarvasvadász c. filmben Robert de Niroval .}

Diploma után színházi színésznőként kezdte a karrierjét New Yorkban, itt ismerkedett meg az ekkor már sikeres – A keresztapában Corleone fiát alakító – John Cazaléval, aki hatalmas hatással volt személyes életére és karrierjére. Jane Fonda támogatásával került a filmszerepek közelébe, majd Robert de Niro fedezte fel Merylt, és juttatta A szarvasvadász című filmben főszerephez az akkor már nagyon beteg Cazaléval együtt. Rövid, intenzív és a fiatal Meryl életét alapjaiban meghatározó kapcsolatukat a színész korai halála törte meg.

A gyász Merylt még több munkára sarkallta. A 80-as évek fordulóján számos kiváló filmben nyújtott kiváló alakítást. Szerepei közt ügyesen válogatott: a női sorsok bemutatása révén hatalmas része van Meryl Streepnek a női egyenjogúságért folytatott harcban. Alakításai árnyalt nőképeket mutatnak be: nem idealizál, nem démonizál. Olyan történeteket mutat be, amelyekben a nők kiélezett helyzetekben hoznak önálló döntéseket. Nőalakjai nem szállnak szembe a férfiakkal, de nem is hódolnak be nekik, ez teszi őket annyira inspirálóvá.

_{Kramer kontra Kramer jelentében.}

Míg A szarvasvadász Lindája elsősorban a várakozó nőt mutatja be, és bár egy-egy – például a vőlegénye barátjának közeledését elutasító – mozdulattal érzékelteti döntéseinek szabadságát, itt még kevésbé tündököl a független nő szerepében. A Kramer kontra Kramer-ben Dustin Hoffman oldalán egy férjét és kisfiát elhagyó nőt alakít, aki sokallva a terheit egy kétségbeesett, elhibázott döntést hoz, majd lelkileg összeszedve magát visszatér és harcolni kezd a fia felügyeletéért. Ebben a filmben már egy határozott, de törékeny, az érdekeiért kiálló nőt jelenít meg, de bemutatja azokat az elhibázott döntéseket is, amelyeket egy nő kiszolgáltatott helyzetben ma is gyakran meghoz. Streep a rá olyan nagyon jellemző igényességgel és felkészültséggel kidolgozott karaktere egyszerre kelt bennünk ellenszenvet és együttérzést, de leginkább megértést, hiszen dilemmáiban nincs anya, feleség, aki nem ismerne magára. Alakítását Oscar-díjjal jutalmazta az Akadémia.

_{A francia hadnagy szeretője c. filmben.}

A francia hadnagy szeretőjében egyszerre két nőalakot is megformál. A történet egy filmforgatás során a főszereplők közt szövődő viszonyt, valamint az általuk alakított szerelmespár, a rossz hírbe kevert, elszegényedett és elárvult nemeskisasszony és egy jómódú arisztokrata között szövődő viktoriánus szerelmi drámáját dolgozza fel párhuzamosan. Meryl Streep bámulatosan tudja egyszerre elválasztani és összekötni, párhuzamba állítani és eltávolítani a két női sorsot. A korabeli társadalmi szabályokat áthágó, szabadságát kiharcoló és vágyait követő 18. századi hősnőt épp olyan hitelesen jeleníti meg, mint a 80-as évek szabados szexualitását szinte forgatókönyvszerűen követő színésznőt. Míg egyiknek a szerelem mellett kell döntenie, másik számára a családjához való visszatérés jelenti az elvárásokkal való szembehelyezkedést. A társadalmi szabályok kötöttsége minden nő számára ismerős dilemmákat okoz.

_{A Sophie választása főszereplőjeként.}

A Sophie választása egy alternatív holokausztdráma. Miközben ebben a műfajban gyakran fekete-fehéren mutatják be a főszereplőket, Meryl Streep Sophie-ja egy törékeny, tragikus hősnő, aki a másik főszereplő narrációjában „eszeveszetten próbálta visszaverni a halált”. Nem áldozata a körülményeknek, noha kívülről minden jel erre mutat. Szabad akaratából, a sebzettségeire válaszul választja meg a sorsát. Úgy, ahogy ő akarja, még akkor is, ha ez a sors tragikus. Streep úgy mutatja be a holokausztot, ahogyan senki más: pusztán az arcával, játékával és hangjával kelt olyan környezetet, hogy nincs szükség az erőszak vizuális megjelenítésére ahhoz, hogy érezzük. A Sophie választásával nyerte el élete második Oscar-díját.

Mindeközben egymásra találtak lakótársával, a szobrászművész Don Gummerrel, akivel egészen a közelmúltig alkottak egy családot négy gyerekükkel. Barátnője, a Star Wars-filmekben Leia hercegnőként feltűnő Carrie Fisher – akit életrajzi ihletettségű könyvének filmadaptációjában Meryl alakított – csodálta Meryl családcentrikusságát és gyerekei iránti töretlen figyelmét és törődését.

Meryl Streep – bár nem harcos alkat – vérbeli feminista, aki rengeteget tett azért, hogy Hollywood egyenlően bánjon a nőkkel és férfiakkal, sőt, szinte elsőként érte el, hogy anyagilag legalább olyan megbecsülést szerezzen már nem egészen fiatal színésznőként is, mint amilyen fiatalabb férfi kollégáinak jutott. Ehhez nem sajnálta vállalni a kevésbé népszerű, de annál bonyolultabb, vagy éppen az újabb és újabb készségek elsajátítását igénylő szerepeket sem.

_{Miranda szerepében (Az ördög Pradát visel).}

Az ördög Pradát visel című vígjátékban a kifejezetten gonoszul viselkedő Miranda Priestly megformálásával megmutatta, hogy a gonoszság sem színtiszta, és a határozott, keménykezű női vezetőknek is összetett háttértörténete van. Ezt az összetettséget fedezhetjük fel a Mamma mia! Donnájában is, akinek társadalmi megítélése ugyan nem lenne a valóságban túl kedvező, Meryl megformálásában mégis megmutatja azokat az árnyalatokat, amelyek mégis szerethetővé teszik.

Harmadik Oscar-díját a Vaslady-ért kapta, amelyben Margaret Thatcher angol miniszterelnök bőrébe bújt, hogy kiváló színészi játékkal keltse életre az ereje teljében lévő, hatalommal bíró első angol női miniszterelnököt, majd épp ilyen hitelesen adja vissza az Altzheimer-kórral küszködő, régen nem regnáló, szinte elfeledett öregasszony kettős karakterét. Egy olyan női sorsot mutat be, amely egyszerre erős és gyenge, hatalmas és apró, vasakaratú és törékeny.

_{Margaret Teacher, a Vaslady megformálása.}

Meryl Streep azonban nem csak a filmvászon ikonja, hanem egy olyan nő is, aki csendben forradalmasította a nők helyzetét a művészet és a társadalom világában. De nem csupán művészete az, amely velem együtt sok-sok nő számára példaképpé emelte, hanem élete minden apró területének hiteles összehangolása is. Miközben Meryl Streep kiemelkedő filmcsillag és csodálatos anya, bátran hangot ad véleményének számos társadalmi kérdésben.

Éppúgy felemelte szavát a koreai háború és az atomprogram ellen, ahogyan a 90-es években a nemi egyenlőtlenségek ellen, a környezetvédelmi kérdésekben, a szexuális zaklatás ellen vagy a sajtószabadság, az emberi jogok és a mindennapi politikai erőszak témakörében.

„Amikor a másokat megalázni vágyó ösztön egy olyan ember felől érkezik, aki fontos szerepet tölt be a közéletben, valakitől, akinek hatalma van, akkor az mindenkinek beszivárog az életébe. Mert akkor feljogosít másokat is arra, hogy ők hasonlóképpen járjanak el. A tiszteletlenség tiszteletlenséget szül. Az erőszak erőszakot gerjeszt” – fogalmazta meg kritikáját 2017-es, Golden Globe életműdíjának átadását követő beszédében.

_{Donnaként, az Abba slágerekkel teli Mamma Mia c. filmben.}

Meryl Streep azért olyan szerethető, mert miközben ő maga a legmagasabb elvárásokat támasztja magával szemben és az igazságtalansággal, az erőszakkal, az egyenlőtlenséggel szemben harcosan kiáll, filmjeiben hús-vér nőket mutat be, akik elesnek, néha el is buknak, akik nem tökéletesek, akikben önmagunkra ismerhetünk, akik segíthetnek, hogy elfogadjuk esetlenségünket és hibáinkat.

Ahogyan Mia March Meryl Streep által inspirált könyvében, a Meryl Streep filmklub-ban megfogalmazza: „egy Meryl Streep-film van olyan jó, mint egy húsleves, egy legjobb barát, egy pszichológus és egy ütős ital együttvéve.”

Isten éltesse a művésznőt!