Akikre még a King's Singers is felfigyelt: a Pax et Bonum Kamarakórus

A kóruséneklés töretlen hagyománnyal bír hazánkban, sok nagyszerű amatőr és profi kórus működik nagy lelkesedéssel. Képet alkothatunk róluk például a ’Kórusok nyári és téli éjszakája’ nevű rendezvényeken. Tavaly tavasszal ismertem meg a Pax et Bonum Kamarakórust, és megfogott a hangulat, ami koncertjeiket jellemzi.

A megszokottól eltérő műveket választotok és különleges hangulatúak a koncertjeitek: egyedi darabválasztások, magabiztos fellépés, a közösségi szellem erős kisugárzása annak ellenére, hogy a tagok látványosan különböző életkorokúak. Hogyan született ez a kórus, és hogy kerültél az élére?

2008-ban, a Fóti Evangélikus Kántorképző nyári tanfolyamainak tagjaiból alakult meg. Protestáns Fiatalok Kamarakórusa címen kezdték a működésüket Abaffy Nóra vezetésével. Utána átvette Opitz József barátunk, aztán Németh Zsuzsa és Thurnay Viola vezették az énekkart. Az evangélikus kántorképző kör egyre inkább kinyílt, a kórus ökumenikussá vált, ezért új nevet választottak, így lett Pax et bonum a nevünk. Én a kántorképzőből ismertem a magot, én is énekeltem még akkoriban velük, aztán egy időre megszakadt a kapcsolat. 2020-ban kértek fel a kórus vezetésére.

Te diplomás karnagy vagy, de a kórustagok amatőrök…

Igen, így van. Amikor alakultunk, 15-18 éves kántorképzősök voltunk, és mindenki nagyon szeretett zenélni, de az nem látszott, hogy ebből ki milyen szintet fog elérni a karrierje során. Sokan amatőrként folytatták, mások zeneakadémiai diplomával rendelkező, hivatásos művészként: van köztünk kórusénekes, csellóművész, csembalóművész, és szolfézstanárok, énektanárok is. És persze sok új tag is érkezett különböző zenei háttérrel.

A kórus eredeti repertoárja főleg protestáns egyházzene volt, elsősorban a kora barokk időszakból. A húsz fő körüli létszám is meghatározta, hogy milyen műveket tudunk elénekelni, és az is, hogy cél volt a liturgikus szolgálatban való használhatóságuk.

Később aztán kezdett bővülni ez a repertoár annak köszönhetően, hogy a tagok összetétele színesebb lett és a fellépő helyek bővültek, kaptunk nem liturgikus felkéréseket is. A régi zenében még nincsen olyan nagy különbség az egyházi vagy világi zenei nyelvezetben, egy XV. – XVI. századi motetta vagy madrigál között, így tanultunk világi témájú reneszánsz és barokk kórusműveket is, és vállaltunk egyre többször olyan fellépéseket, amik nem kötődtek egyházi térhez. A kialakuló egész színes palettán a kortárs zene is fontos szerepet kapott. A 20. századi és kortárs művek előadásához magas szintű zenei képzettség kell, ami a Pax et Bonum-nak megvan, és ezért mi elő tudunk adni nehéz műveket, vannak ősbemutatóink is. Régebben Szabó Barna zeneszerző műveit énekelték, 2023. október 4-én a Magyar Zene Házában Balogh Máté barátunknak a szerzői estjén énekeltük az ő kórusműveinek egy válogatását.

Ott voltam ezen a Balogh Máté koncerten. Nagyon élvezetes volt, de azért az átlagember egy kis fenntartással szokta fogadni az ilyen nagyon formabontó, hogy úgy mondjam kevéssé dallamos műveket. Mi a kórustagok reakciója az ilyen művekre?

Elég jól reagáltak rá, alapvetően nyitott mindenki. Sokan ismertük is Mátét. Az ő személyisége is egy impulzus, ami miatt jobban meg tudjuk ragadni, hogy ezekben a darabokban mi a mondanivaló, vagy mire kell figyelni, mi az, ami élményt okozhat. Emiatt szerintem egészen megkedveltük a műveit.

Egyébként is igaz, hogy minél többet foglalkozik az ember egy darabbal, az meghálálja magát, és kialakul egy jó kapcsolata a zeneművel.

A közönség számára az első alkalmakkor nem annyira egyértelmű, hogy mit kell bennük keresni. Pont ezért tartom jónak a beszélgetős műsorokat, ahol a szerző meg tudja fogalmazni nem zenei kifejezésekkel is, hogy őt mi érdekelte az adott darabban, mit akart megkomponálni. Ezen a tavalyi koncerten is, mielőtt mi megszólaltattuk a műveket, Balogh Máté és az általa megzenésített versek szerzője, Fehér Renátó beszélgettek róluk.

Kortárs egyházzenét is énekeltek?

Nem választanám külön, hogy a kortárs zenében egyházi vagy világi szövegeket dolgoznak fel a zeneszerzők, mert mára ezek a kategóriák egybe folytak, nincs különbség egyházi és világi művek zenei nyelvezetében.

De például egy evangélikus istentiszteleten előadható olyan, amit most írt valaki?

Az a darabon múlik. Balogh Máté művei között volt egy bibliai ihletésű darab, a Moses’ Song. Ebben ő maga recitált, azaz emelt hanghordozással énekbeszédes szerepet vállalt. Ez a mű talán túl progresszív ahhoz, hogy egy istentiszteleten előadjuk, – bár templomi koncerten már énekeltük – de hagyományosabb kóruskezelésű kortárs műveket gyakran énekelnek liturgikus kereteken belül.

Egyházi megrendelés érkezik-e kórusműre?

Általában olyan műveket rendelnek a zeneszerzőktől, amelyeket lehetőleg a kisebb gyülekezeti kórusok el tudnak énekelni. Ne legyen túl nehéz, túl sok szólamú, legyen dallamos. Amikor egy zeneszerző igazán progresszíven azt írja, amit szeretne, akkor az már nem biztos, hogy beleillik egy istentiszteletbe. Ez leginkább hangvétel kérdése.

Ez azt jelenti, hogy Bach korában az emberek fogékonyabbak voltak és hajlandók voltak kortárs zenét hallgatni a templomban is?

Fennmaradt, hogy Bachot elmarasztalták, mert egy istentiszteleten a lipcsei Tamás templomban, olyan virtuózan improvizált a korálsorok között , hogy a gyülekezet nem tudta folytatni a korált, nem tudta, hogy mikor kell belépni. De az igaz, hogy a régi zenéknek egységes zenei esztétikája volt, és majdnem ugyanazt a típusú zenét hallgatták a templomban és mondjuk a Zimmermann Kávéházban, ahol szintén Bachot adtak szórakoztató zeneként. Csak erre a modern és a posztmodern korra jellemző, hogy nincs egy egységes zenei stílus, hanem minden zeneszerző keresi a sajátját, sokszor az adott műhöz talál ki új technikákat és zenei nyelvet.

^{Balogh Máté szerzői estje a Magyar Zene Házában. Középen fehér Renátó költő, tőle jobbra Balogh Máté zeneszerző, balra Kiss Boldizsár karnagy}

Miért döntöttél úgy, hogy karnagy leszel? A külső szemlélő számára némileg B terv jellegűnek látszik ez a feladat. Azt értjük, ha valaki híres hangszeres szólista szeretne lenni vagy közismert karmester…

Nekem édesapám is karnagy, és egy-két éves koromtól kezdve részt vettem kóruskoncerteken. Ezért egészen természetes volt, hogy kórusban éneklek és kóruskoncerteken veszek részt. Persze először zongorázni kezdtem, aztán orgonáltam. Középiskolás koromban azért iratkoztam be a kántorképzőbe is, mert ott is lehetett nagyon jó orgonatanároktól tanulni. És persze még több kórusozás is volt, és el kellett kezdeni vezényelni is. Ott rájöttem, hogy nekem ez igazából elég jól megy. A Zeneakadémiára már kimondottan karvezetés szakra felvételiztem. Van ugyan zenekari karmester diplomám is, és vezénylek zenekart is, de az egy teljesen más munka. Más a repertoár, sokkal nagyobb az együttes, sokkal inkább autoriter vezetési stílus tud érvényesülni, hogy ötven ember egyszerre játsszon. Kisebb zenekaroknál nincs is szükség karmesterre. Húsz-harminc főig a zenekart a koncertmester vagy a csembaló mellől el lehet irányítani. Ezeknél a nagyobb apparátusoknál kevésbé tud intim jellegű zenélés kialakulni. Engem pedig ez érdekel igazán. Az, amikor látszik, hogy egy Schein motettában a kórusban mindenki közel ugyanazt az érzelmet éli át, ahogy arról éneklünk, hogy József látta Jákobot meghalni, és hogyan gyászolta.

Szerintem a kamarakórus formátumban tud legjobban megvalósulni ez az érzelmi egy hullámhosszon levés, és egyazon érzelem kifejezése. Nekem ez az, ami tetszik.

Ehhez szükséges, hogy a kórus egy igazi közösség legyen?

Szerintem nagyon jó, igen. Az előadáson is hallatszik, hogy mennyire zajlik közös gondolkodás a próbákon. Nálunk, a Pax et Bonumban 16-tól 60 éves korig nagy a szórás az életkorokban, mégis valahogy ahogy együtt dolgozunk, kialakul egy közös gondolkodás, legalábbis a kórusművek tekintetében.

Az utóbbi időben volt az az érdekes élményetek, hogy a King’s Singers nevű világhírű énekegyüttes meghirdetett egy mesterkurzust kórusoknak, és ti is részt vehettetek.

Negyvennél több kórus jelentkezett, a Magyar Zene Háza csapata a beküldött videófelvételek alapján leszűkítette ezt hat jelentkezőre, akikét elküldték a King’s Singersnek. Ők ezekből választottak ki két kórust és egy énekegyüttest, akikkel aztán a mesterkurzus során dolgoztak.

Ennek a nyilvános részén ott voltam, és olyan érzés volt, mint egy tévés főzőműsort nézni. Kicsit beleláthattunk, hogyan működik egy ilyen kórusban a munka, nagyon szórakoztató volt. Ez a hat férfi igazi showman-jelenség. Nektek milyen élmény volt a kurzus? Inkább csapatépítő buli, vagy tényleg szakmai tudáshoz is jutottatok?

Abszolút mind a kettő. Szakmai tudáshoz is bőven jutottunk, és közben a csapatépítési része is megvolt. A közönség számára nyilvános mesterkurzus előtt a hat King’s Singer tagból kettő-kettő-kettő minden kórussal eltöltött egy órát, ekkor foglalkoztunk a darabokkal, kidolgoztuk, melyik kórusnak melyik művét, melyik részeket érdemes megmutatni a közönségnek az esti fellépésen.

_{A King’s Singers énekeseivel 2024. június 7-én a Magyar Zene Házában}

Ez a zártkörű egy óra is ugyanolyan felszabadultan, nagyon jó hangulatban telt el, mint este, de mégis komoly munkát végeztünk. A kórustagok teljesen felszabadultan énekeltek, mindenki erősen koncentrált. Felemelő érzés, hogy egy ebben a szakmában világhírű együttes velünk foglalkozik, és segít nekünk, hogy jobbá tegyük azt, ami számunkra hobbi – még akkor is, ha elég magas szinten is űzzük.

Mi lehet az ő motivációjuk, miért csinálják ezeket a mesterkurzusokat?

Hát nem tudom, de látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik. Szerintem nekik is izgalmas zeneileg kitekinteni, nagyobb létszámokkal foglalkozni, és idegen embereknek átadni azt az elképesztő üzenetet, amit sugároznak.

Mit tanultatok tőlük?

Nagyon egyszerű és már-már triviális dolgoktól kezdve fontos zenei, sőt művészeti felfogásbeli témákig minden szóba került. Attól kezdve, hogy a kórus hogyan álljon fel, milyen pozícióban, az egyes énekesek hogyan húzzák ki magukat, hogyan tartsák a karjaikat ahhoz, hogy a hangjuk minél nyitottabban tudjon sugározni a teremben.

Egész odáig, hogy a zenei kifejezésnek a legfontosabb célja az, hogy érzelmeket hívjon elő. És mint ahogy egy színész a saját érzelmeiből dolgozik ahhoz, hogy hitelesen tudjon a színpadon állni, ugyanúgy egy énekesnek se zenei instrukciókat, előadói technikákat kell megvalósítania, hanem a darabban kódolt történéseket és érzelmeket kell előhívnia. Így tud aztán megszólalni a darab egy egységes hangzásban, és a közönség számára a zene üzenete dekódolhatóvá válik. Ez a legfontosabb, és abszolút ez derült ki abból, amit kértek tőlünk.

Kik a közönségetek?

Van egy törzsközönségünk a kórustagok rokonaiból, barátaiból, és kötődik egy közönség a helyszínekhez is, ahol fellépünk. Ha kortárs koncertet éneklünk a BMC könyvtárában vagy a Magyar Zene Háza koncerttermében, van egy budapesti közönség, mely ezekre nyitott és eljön. Fantasztikus lehetőség a kórusok téli és nyári éjszakája is, mert itt bárki érdeklődő több kórust meghallgathat, és utána már tud tájékozódni az őt érdeklő kórus koncertjeiről. A templomi szolgálatok során a gyülekezet is rendszeresen hall minket, ez is egy adottság. Általában a legnagyobb létszámú koncertjeink a karácsonyi koncertek szoktak lenni, amelyekre mind a gyülekezetből, mind a nagyobb, minket korábban hallgató közönségből el szoktak jönni. Persze a műsorválasztás is fontos. Akkor jelentkezik váratlanul sok érdeklődő, hogyha valami igazán izgalmas műsort választunk, és esetleg ebből egy kis ízelítőt felteszünk Facebookra vagy Youtube-ra, hogy az emberek ne csak egy plakátot lássanak, hanem legyen hangzásélményük, egy ízelítő a koncertről.

^{A BMC előtt a Ligeti 100 programsorozat részeként tartott Ligeti koncert után}

Versenyeken is vettetek már részt, ugye?

Igen, az elmúlt négy évben két versenyen vettünk részt. 2022-ben volt a IX. Kodály Zoltán Kórusverseny Budapesten, a Szent Imre Gimnáziumban. Ez volt az első verseny, amin elindultunk, és nagyon meglepődtünk, hogy megnyertük a kamarakórus kategóriát, és utána a nagydíjat is a kategóriagyőztesek versenyén. Idén május elején pedig az ausztriai Baden bei Wien városában megrendezett Ave Verum nemzetközi kórusversenyen szerepeltünk. Ez azért Ave Verum, mert Mozart ebben a kisvárosban wellnesszezett és itt komponálta az Ave verum corpus című kórusművét a helyi templomi kórusnak. Ez egy nagyon magas színvonalú és presztízsű verseny, ahol elnyertük a közönségdíjat, illetve itt is aranydiplomát szereztünk, illetve én kaptam meg a karnagyi különdíjat is.

Miért jó versenyeken részt venni?

Van egy fesztiváljellege a versenyeknek, a kórus együtt elutazik, és három napig együtt vagyunk, együtt izgulunk. Ez egy nagyon jó csapatépítés. Közben rengeteget lehet tanulni más kórusoktól, hogy miben lehetne még fejlődni. Repertoárral kapcsolatban, de akár hangzásra vonatkozóan vagy ötleteket gyűjteni, hogy hogyan áll fel egy másik kórus, hogyan fűzik össze a műveket. Mivel pedig ilyenkor kiszakadunk a hétköznapokból, olyan szinten bevonódik minden tag, annyira csak a versennyel foglalkozik, hogy az egyébként magas színvonalú koncertjeinkhez képest is megnyílik egy új dimenzió, még precízebb és pontosabb munkát lehet végezni a próbákon, és ezt mindenki érzi. Ezt nem csak én karnagyként élem meg nagyon jól, hanem a kórusban is már most mindenki azon gondolkodik, mikor megyünk legközelebb versenyre.

_{A badeni kórusverseny Long Night of Choral Music elnevezésű koncertje. A Pax et Bonum műsora 1:08:00-tól hallható.}

Hogyan jellemeznéd egy karnagy és a kórusa kapcsolatát?

Az a jó, ha egyfajta szimbiózis alakul ki. Sok kórust hallottam már és a karnagy személye hallhatóan meghatározza a kórus éneklését, viselkedését is. Én azt szeretem, ha a feladatok – akár a zenei, akár a szervezési feladatok – ki vannak osztva. Mivel nálunk sok képzett zenész van, egyáltalán nem én mondok meg mindent. Egy iskolai énekkar például autoriterebb vezetési stílust igényel, egy hivatásos kórusnak is más tulajdonságokra van szüksége, mert az meg mindenkinek a munkahelye. Ennek a baráti együtténeklésnek, amit mi csinálunk, az a nagyon nagy értéke, hogy itt senki nem kötelességtudatból vesz részt a munkában. Persze előfordul, hogy egy fellépéshez valakinek nincs kedve, inkább pihenne, mégis részt kell vennie a közösség érdekében, de alapvetően köztünk mindenki kedvtelésből, szívből énekel és ez hallatszik az előadáson is.

Mik a terveitek? Mikor lehet legközelebb hallani titeket valahol?

Az őszi időszakban megint a kortárs zene lesz a középpontban, mert újra elővesszük Balogh Máté kórusműveit, hogy interaktív formában bemutassuk gimnazistáknak. A kortárs műveket szeretnénk ugyanis az ifjúság számára kinyitni, hogy ők is meglássák, hogy mi bennük a pláne. Október 18-án egy Pertis Jenő Emlékkoncerten fogunk szerepelni a Prelude kórussal együtt. Egyébként pedig decemberre tervezünk egy saját, nagy karácsonyi koncertet.

Van valami olyan titkos vágyad, amit szeretnél, hogy egyszer majd megvalósítsatok?

Vannak darabok a fejemben, mert a kórus nagyon jelentős zenei potenciállal bír. Különleges, hogy sok hangszeres művész énekel benne, ezért tudunk kis zenekari blokkokat beépíteni, és a kórust kísérni anélkül, hogy meghívnánk külsős zenészeket. Vannak szólista kvalitású énekeseink, ezért olyan műveket is el tudunk énekelni, amik szólistát is szerepeltetnek. Ezek mindenképpen átlagon felüli lehetőségek. Gondolok pár Bach motettára, amiket nagyon sok idő jól kigyakorolni, de meg tudnánk éppen csinálni. Jó lenne. Szerencsére a kórustagok is gyakran jönnek hozzám ötletekkel. Van felkérésünk színpadi produkcióban való közreműködésre is, de ez még a jövő zenéje.