„Hogy egyszer még föllélegezzem” – Ferenc pápa Három pillangó a tó felett című könyvéről

Olvasási idő: 2 perc

Még egy meglepetés

Bizonyára sokan emlékeznek azokra a váratlan és örömteli pillanatokra, melyekkel Ferenc pápa valamennyiünknek meglepetést szerzett. Ki gondolta volna, hogy tartogat még számunkra valamit? Egy újabb meglepetést, egy titkot, melyet ránk bíz, hogy őrizzük, de talán elsősorban azért, hogy eljuttassuk mindenhová. Ez a Le tre farfalle del lago, mely idén áprilisban jelent meg, és amely magyar fordításban is olvasható.

(…)

Hiányzik a hangja…

Ferenc pápa hangja hirtelen távoli lett, melyet többé nem hallhatunk. Vagy mégis? Igen, ez az ajándék: újra hallhatjuk az ő hangját.

Írásában költői nyelven beszél, amely közlési mód mindig is közel állt hozzá. Ferenc pápa az irodalom szerepéről szóló levelében – Jorge Luis Borges argentin író gondolatai nyomán – kifejtette, hogy az irodalom nem más, mint „valakinek a hangját hallgatni.”¹ Nem véletlen tehát, hogy megszólalásához a lírai hangot választotta, hogy mi hallgathassuk őt; s mert így tudta elbeszélni azt, ami nehezen mondható, ami túlmutat az evilági lét keretein, és amelynek üzenete örökérvényű.

Karl Rahner teológus állítása szerint a költői szavak „tele vannak vágyakozással, a végtelenre nyíló ajtók, a mérhetetlen előtt kitáruló kapuk.”² Ez igaz a Három pillangó a tó felett elbeszélésmódjára is, mert benne minden a kimondhatatlan felé, vagyis a végtelenre irányul. Ekképp ez a hang soha nem fog elnémulni, mert a gyengéd szeretet, mely belőle árad, örök.

A Három pillangó a tó felett a maga költői nyelvén egyrészt összegzi mindazt, amit Ferenc pápa tizenkét éves pápasága alatt átadott nekünk, másrészt hagyja, hogy megszülethessen bennünk a vágy, hogy szívünk egyre inkább „a szeretet székhelye”³ legyen.

Még akkor is, ha az élet mulandóságával találkozunk, és a hiánnyal szembesülünk? Az elmesélt történet többek között erre a kérdésre szeretne választ adni.

Amikor az ember megtapasztalja életében a hiányt, akkor keresésére indul annak, hogy miért érzi nehéznek a szívét – akárcsak a történetben szereplő kisfiú. A történet legszebb jelenete arra mutat rá, hogy a tükröződésben nyílhat meg a szív annyira, hogy észrevegye, amit keresett; mert egyedül ott láthatjuk meg önmagunkat, teljes valónkat. Ahogyan a kisfiú is a szívében – Isten hangját meghallva – találja meg identitását és küldetését.

(…)

Mindenkinek

A Három pillangó a tó felett mindenkihez szól. Mert Isten mindenkit részesít az ő szeretetében. Mert a szeretet mindenkié. Ferenc pápa ebben a lelki végrendeletben ugyanúgy a szeretet parancsát hagyja ránk, mint Jézus a búcsúvacsorán az apostoloknak. A Három pillangó a tó felett a Dilexit nos kezdetű enciklika egyik gyönyörű gondolatát visszhangozza: „Az ember akkor érzi úgy, hogy tudja, mi okból és mi végett él, amikor szeret. Ekkor minden összekapcsolódik és összhangba kerül. Ezért saját személyes misztériumunk vonatkozásában talán a legdöntőbb kérdés, amit feltehetünk magunknak: Van-e szívem?”⁴

¹ Ferenc pápa, Levél az irodalom szerepéről a képzésben, Budapest, Szent István Társulat, 2025, 13.

² Uo. 15.

³ Ferenc pápa, Dilexit nos kezdetű enciklikája, Budapest, Szent István Társulat, 2025, 14.

⁴ Uo. 15.

A teljes cikk elolvasható ide klikkelve.

A könyv megrendelhető webshopunkban.

Ha kíváncsi vagy rá, nézz bele itt.