II. Rákóczi Ferenc nevelőjéről jelent meg könyv

Olvasási idő: 5 perc

_{Kezdőkép: II. Rákóczi Ferenc 4 évesen és egy oldal ábécéskönyvéből}

Fr. Varga Kamill OFM „A vezérlő fejedelem nevelője: P. Bárkányi János ofm élete és munkássága” c. művének bemutatójára 2026. június 10-én került sor Egerben és június 26-án 16 órakor kerül majd bemutatásra Gyöngyösön. Kamill testvér az alábbi cikkben egy kis ízelítőt ad kutatásainak eredményéből.

Bárkányi János vándorló hitszónok életútja végigkísérte a korabeli Magyarország fontos városait: szolgált Kassán, Léván, Homonnán és Nagyváradon is. Bár nyomtatásban egyetlen műve sem jelent meg, kéziratos öröksége máig fennmaradt: Szent Julianna életéről írt verses munkájának kéziratát ma a kolozsvári Akadémiai Könyvtár őrzi. Élete és működése egyszerre idézi meg a barokk vallásosság világát, a ferencesek missziós tevékenységét és a Rákóczi-kor történelmi küzdelmeit.

_{2026. június 10-én Egerben „A vezérlő fejedelem nevelője: P. Bárkányi János ofm élete és munkássága” c. kötet bemutatóján}

János testvérnek szülei eredetileg a Mátyás nevet adták, és valamikor 1645 körül születhetett. Neve alapján feltételezhető, hogy a Nógrád vármegyei, a Salgótarjáni járás területén fekvő Nagybárkány községből származott. Bárkányi Mátyás 1662-ben a szécsényi kolostorban kezdte meg „noviciátust”. Ekkor kapta a János nevet is. A „noviciátus” éve elvileg az elcsendesedés, az elvonultság és a rend belső életével való ismerkedés időszaka lett volna, ám a kor viszonyai ezt aligha tették lehetővé. Tanulmányait Szegeden, Körmöcbányán és Kassán folytatta. Később Füleken szolgált, ahol azonban nem maradhatott sokáig, hiszen a kor szokásainak megfelelően a ferenceseket szinte évente helyezték át. 1671-ben már Szendrőben találjuk.

Az 1673-as kuruc támadások idején a környék lakossága a kolostorban keresett menedéket. A támadók ugyan nem tudták elfoglalni az épületet, de annak tetőszerkezetét felgyújtották. Emiatt a ferencesek egy időre magánházaknál húzták meg magukat, és a szentmiséket is ott mutatták be. Bárkányi hitszónokként szolgált Kassán, Léván, Veszprémben, Gyöngyösön, Nagyváradon és Homonnán.

_{Zrínyi Ilona utasításai Bárkányinak}

Zrínyi Ilona hívására 1682-ben hivatalosan Munkács várába költözött, ahol 1688-ig tartózkodott. Fennmaradt II. Rákóczi Ferenc első ábécéskönyve, amely első íráspróbálkozásait is tartalmazza. Bárkányi a következő bejegyzést tette benne:

„A bölcsességnek kezdete az Úr félelme. Kitül mindennemű jóknak áldását kíványa P. Bárkány János

az Méltóságos és Nagyságos nevendék Fejedelmi nagy Rákóczi Famíliának méltóságos csemetéire, Rákóczy Ferkére. Kinek az Úr napjait sokakra terjessze, földön és mennyen örökösen nagyra nevelje.”

Ezt követően Bárkányi visszatért a rendi közösségbe, ahol ismét hitszónoki feladatokat kapott: előbb Gyöngyösön, majd Szécsényben, Szegeden, Léván, Kecskeméten és Szendrőben szolgált, később újra Gyöngyösön, végül 1696-ban Szolnokon gvardiánként^[1] működött.

Szécsény második megalapítója

P. János 1689-ben kapott megbízást a szécsényi ferences jelenlét újjáalapítására. Először Ludányhalásziig jutott, ahol mindössze három kunyhót talált, és ott kapott némi szállást. Szécsény városát ekkor üszkös romok és mérhetetlen gaz borította; a templom és a kolostor is használhatatlan állapotban volt.

_{Bárkányi Szécsényben és a környező településeken lehajtott szekéroldalon misézett}

Bárkányi egy szekérre gyűjtötte össze az újjáalapításhoz szükséges eszközöket, elsősorban a liturgikus felszereléseket. A szentmiséket is úgy mutatta be, hogy a szekér oldalát lehajtva helyezte el rajta az oltárkövet és az egyéb kellékeket.

Levelet írt a környék falvaiba menekült szécsényi lakosoknak, hogy Szent Máté ünnepére térjenek vissza, és foglalják el újra a települést.

Ez meg is történt.

A gyöngyösi pestisjárvány és a ferencesek áldozatos tevékenysége

Valamikor 170 után, talán 1709-ben került ismét a gyöngyösi kolostorba. Erre az időre tehető a nagy pestisjárvány pusztítása. Egyes becslések szerint a Rákóczi-szabadságharcban mintegy 80 000 ember vesztette életét, míg a járvány körülbelül 410 000 áldozatot követelt.

A tél rendkívüli hideggel köszöntött be, ezért a városban csak „Nagy Télként” emlegették. Időnként hallani lehetett a gyökerükig meghasadó fák robaját. A kortársak szerint „mását az emberek nem látták, nem hallották”. A kolostor összes fája kifagyott, még az a két puszpángfa is, amelyek alatt a török időkben számtalanszor prédikáltak a barátok.

Az 1709-ben szolgáló ferencesek egy pillanatig sem haboztak követni mártír elődeik példáját.

Az 1682-es pestisjárvány idején ugyanis a városban szolgáló tizenegy ferences szinte kivétel nélkül a betegek ápolása közben szerzett fertőzés következtében halt meg, a felebaráti szeretet vértanúiként.

1709 októberének végén — vagy talán már korábban — P. Lázár Norbert és P. Szabó Lajos kiköltöztek a Tót utcában lévő elkülönítőházba, amely 1707-ig a jezsuiták rezidenciájaként működött. Pestilentiáriusként, azaz járványorvosként itt kezdték meg a betegek lelki gondozását. Az ápolási munkákban feltehetően két másik testvér is részt vett. A kórház hamarosan megtelt pestises betegekkel.

_{Bárkányi emléktáblája Szécsényben}

A pestis a nyirokrendszert támadta meg: a mirigyek megduzzadtak, megfeketedtek, majd gennyesedni kezdtek, elviselhetetlen bűzt árasztva. Innen ered a „Fekete Halál” és a „Mirigyes Nyavalya” elnevezés is.

P. Kőnig így ír a rendház elkülönítőjéről:

„A páter, aki magát a pestises betegek szolgálatára szentelte, elkülönített helyen lakott, és mikor őt is utolérte a ragály, csengetett utódjának, aki először haldokló rendtársát látta el a szentségekkel, azután folytatta az áldozatos munkát, míg ő is elégett a szeretet oltárán.”

A kert közepén sokáig állt az az oszlop, amelyre az elkülönített páterek számára az élelmet és az üzeneteket helyezték. A konyha feletti bejáratnál pedig ott függött a csengő, amellyel jelezni tudták, ha valamire szükségük volt.^[2]

Rövid időn belül Bárkányi is megbetegedett, és 1710. szeptember végén halt meg.

A jászberényi rendház defunktóriuma költői módon így emlékezett meg róla: „Johannes Bárkányi disposite animam Deo resignavit” — „Bárkányi János önként adta át lelkét Istennek.” Telek József rendtörténeti kéziratában „P. Joannes Bárkányi Praedicator Hungaricus clarissimus” megjelöléssel említi, vagyis a leghíresebb magyar prédikátorként tartotta számon a szentség hírében elhunytak között.^[3]

_{Bárkányi bejegyzése a De Civitate Dei műben}

Néhány gondolat Bárkányi írói tevékenységéről

Bárkányitól egyetlen nyomtatott mű sem maradt fenn, kéziratban megőrzött írásai közül azonban több is figyelmet érdemel. Ezek közül az első a Szent Julianna vértanú életéről szóló verses életrajz, amelyet 1686-ban adtak át Rákóczi Juliannának. Az eredeti kéziratot ma a kolozsvári Akadémiai Könyvtár őrzi. A mű barokkos stílusban íródott, és bizonyos vonásaiban emlékeztet a kortárs Gyöngyösi István költészetére. Bárkányi mitológiai elemeket is alkalmazott, ugyanakkor a bibliai helyeket pontos idézetekkel használta fel.

A Győri Egyházmegyei Levéltár őrzi Bárkányi János temetési beszédeit és néhány fennmaradt jegyzetét. Írásaiban szívesen idézett antik szerzőktől, és ha az elhunyt életéből hazafias érzelmeket vagy jelentős történelmi eseményeket lehetett kiemelni, azokat is beépítette beszédeibe. A barokk hierarchikus szemléletnek megfelelően a halott nevében először a királytól, a hazától és az intézményektől búcsúzott el, majd a családtagoktól: a házastárstól, a gyermekektől, a szülőktől és a többi hozzátartozótól.

_{[1] Szerk.: A gvárdián a ferences szerzetesrendekben a kolostor vagy rendház vezetője, azaz a házfőnök. A tisztség az olasz guardiano szóból származik, ami őrt vagy felügyelőt jelent, és a közösség szellemi, valamint anyagi ügyeinek irányítására utal.
[2] VARGA 2020, 8–9.
[3] TELEK 1757, 94.}