Karácsony, Natale, Christmas… – a 'karácsony' szó a világ körül

A téli napforduló decemberben

A világhálón kering egy furcsa „legenda”, miszerint a karácsony szavunk a kerecsenysólyom nevéből származik, és a sólyomünnepre utal… Nos, a két szónak vélhetően annyi köze van egymáshoz, mint profán példával élve a sörnek a borhoz – mindkettő alkoholos ital, de más alapanyagból készülnek. Bár hangzásra nagyon hasonlít a kerecsen a karácsonyra, mindkettő a szlávoktól került át hozzánk, de két különböző szóból – mégis egyesek a kerecsennek és ezen keresztül a karácsonynak tévesen török eredetet tulajdonítanak. Ne aggódjunk, a románoknál is heves vitákat vált ki a Crăciun (kröcsun): vannak, akik a latinból gyökereztetik, mások viszont ugyanannak a szláv szó kölcsönzésének tartják, mint a magyar karácsonyt is.

Télforduló, télünnep…

A magyarok Kárpát-medencébe településekor a területen jelentős szláv népességet találtak, akik már pár évszázada gyakorolták a kereszténységet. A magyarok közül az első megtérők egy része Bizáncból vette föl a keresztet, és ebben nagy részt vállaltak a szláv hittérítők.

Karácsony szavunk is tehát a keleti kereszténységből származik, valószínűleg a szláv nyelvű bolgároktól vehettük át,

ahogy a kereszténységgel kapcsolatos szókincsünk meghatározó részét is a délszlávoktól kölcsönöztük. Egyes bolgár és macedón nyelvjárásokban még megvan ez a крачун (kracsun) szó, melynek eredeti jelentése ’forduló, napforduló’ lehetett. Ez a téli napfordulóra utal: a naptári év legsötétebb napja Luca napja és karácsony közé esik, és a pogányságban is fontos ünnepnek számított. Többek között ennek a télfordulós ünnepnek is köszönhető, hogy a nyugati kereszténységben Krisztus születését nem január elején, hanem december végén ünneplik. A télünnep köszön vissza a letteknél is: Ziemassvētki (zjemasszvétki).

Európa másik szegletében, Skandináviában is a téli napforduló neve vált az ünnepévé: a jul (dán kiejtéssel júl, svédül, norvégul kb. jűl), izlandi és feröeri jól (kb. joul) egyaránt a vikingek által jól-ként emlegetett télünnepre utal. Ha valaki esetleg olvasta a Gyűrűk Urát angolul, a Yule hónapnév is ezzel rokon – Göncz Árpád magyarra Júlénak fordította –, mivel a Yule-t a valóságban az angolszászok ünnepelték, és Tolkien is innen vette az elnevezést. Szintén ismerős lehet a hírekből, amikor a finn Télapó, a Joulupukki Magyarországra látogat: az ő nevében (joulu = karácsony) is ez a szó bújik meg (a pukki pedig kecskebakot jelent, vagyis a télapó finnül „karácsonyi kecske”). Finn rokonaink, akárcsak az észtek (jõulud) és a lappok is (pl. északi számi nyelvjárásban juovllat) az egykori germánoktól leshették el a kifejezést…

A téli napfordulóhoz hasonlóan a naptár kezdetét jelöli a bolgár Коледа (koleda), belarusz Каляды (kaljadi) – a magyarba került koledálás is ezzel függ össze –, és a litvánban a szlávoktól jövevény Kalėdos (kaljédósz), ahogy a baszkok pedig ’új nap’-ként emlegetik a karácsonyt: Eguberri. Ez tulajdonképpen egybecseng a karácsony egyik üzenetével, vagyis egy új időszak kezdetét jelöli, hiszen Jézus születése egy új fejezetet nyitott az emberiség (üdv)történetében.

_{Kosztyantin Trutovszkij: Koledálás Ukrajnában (1864)}

Szentséges éj, Krisztus ideje

Igazán szép és költői a német nyelvterületen elterjedt Weihnachten, vagyis ’Szentséges éj’ megnevezés, és a napszakra való utalással ellentétben december 25. és 26. szintén ezzel jelölendő a németben, de csak 24-én este 6-tól illik használni… E német szó különös módon jutott el a csehekhez és szlovákokhoz: első tagja, a Weih megmaradt, csak kicsit megváltozott, a második tagjában pedig ott érzékelték az ’éj’ szót, amelyet kicseréltek a saját szavukkal, így jött létre a cseh Vánoce és a szlovák Vianoce. (Viszont egyes szlovák nyelvjárásokban megvan az a kračún vagy kračúň [kracsúny], amely a magyar karácsony párja.)

Európa kisebb nyelvein pedig, mint a luxemburgi Chrëschtdag (kb. hrhezsdah) és a fríz Krysttid (krisztít) a karácsonyt Krisztus napjának, Krisztus idejének hívják, és ezt a szent, vagyis „illendő idő”-t őrzi a kihalóban lévő németországi szorb Hody (hodü), és a lengyelországi kasub Gòdë (guedö).

Jézus születésnapja

Kevésbé költői, de annál lényegretörőbb a karácsonyra „születés”-ként hivatkozni, ahogy teszi ezt a görög: Χριστούγεννα (hrisztújjena), melynek ógörög előzményét sajátította el az etióp egyház – ma amharául és tigréül ገና (vagyis genna). Milyen meglepő, hogy az ógörög ilyen messzire, Afrikáig éreztette hatását! Számos más, ókor óta keresztény népnél is ez a karácsony szó eredeti jelentése, mint pl. a grúz შობა (soba), örmény Սուրբ Ծնունդ (szurph cönund, „Szent születés”), de többfelé a világban még az újabb korban megkeresztelkedett népek nyelvében is igyekeztek inkább tükörfordítással visszaadni az ünnep központi mozzanatát.

Az újaltin nyelvek: spanyol Navidad (nabidad) szintén a születésről emlékezik meg; az olasz Natale, francia Noël, katalán Nadal (nödal), portugál Natal (brazilosan natau) pedig a latin nātālis diēs Dominī, vagyis az ’Úr születésnapja’ kifejezést rövidítette.

A latinból sajátították el a kelta nyelvek is a karácsonyt, írül a Nollaig shona duit! (nolögy hona dics), vagyis Boldog karácsonyt! első eleme is a latin nātālīcia ’születésnapi ünnepség’ szó óír átvételének öröksége, és milyen kedves, hogy

legalább az ókeresztény korban Jézusnak rendeztek születésnapi ünnepséget, és nem a karácsonyfának bulit…

Körülöttünk egyébként és tőlünk keletebbre a szláv nyelvek java is Isten születésének, Krisztus születésének nevezi a karácsonyt, vagy ezt rövidíti le, de általában többféle kifejezés is használatban van egyszerre. Szlávul Bog, Boh ’Isten’ világít a lengyel Boże Narodzenie (bozse narodzenye), horvát és szerb Božić – Божић (bozsicsj) szavakban. A ruszin Ріство (risztvó), ukrán Різдво (rjizduó) és orosz Рождество (razsgyisztvó) pedig csakúgy a ‘születés’-re rövidült változat. Az orosz szó egyébként a pravoszláv hittérítésnek és az orosz kultúra terjeszkedésének köszönhetően Kelet-Európa és Közép-Ázsia nem szláv népeihez is eljutott, így tatárul Раштуа (rastua), kirgizül, kazahul és üzbégül is Рождество – Rojdestvo (rozsdesztvo vagy rodzsdesztvo). Ez amiatt is különös, mert a többnyire muzulmán török népek, ahol hagyományosan nem ünneplik a karácsonyt, az orosz kifejezést helyenként egyszerre használják egy arabból eredő szóval: az arab مِيلَاد (milád) ’születés’ jelentésű szó szélnek eredt, és ma Máltától az egykori Perzsia területén át Türkmenisztánig megtalálható valamilyen kölcsönzött formája a nem keresztényeknél – egy keresztény ünnepet jelölve. A muszlim többségű Törökországban vagy Indonéziában viszont a milat nem karácsonyt, hanem mérföldkövet vagy évfordulót jelent, és mindkét országban franciából vagy portugálból sajátították el a karácsonyt (törökül Noel, indonézul Natal), éppen mint a koraújkori portugál kereskedelemnek köszönhetően India többféle nyelve is.

_{Parolt, vagyis karácsonyi csillag-lámpásokat árusítanak a Fülöp-szigeteken a Pasko (paszko), azaz karácsony ünnepére. A Pasko név furcsamód a spanyol pascua ‘húsvét’ szó átvétele a tagalog nyelvben…}

Xmas

Így el is érkeztünk tehát a világon talán egyik legnagyobb hódítást bejárt, karácsonyt jelentő szóhoz: az angol Christmas (kb. kriszmösz), humorosan Xmas cseppet sem humoros, sokkal inkább magasztos kifejezésből jött létre. A ’Krisztus szentmiséje’ szóösszetétel mára erősen elhomályosult, a nem kifejezetten vallásos tömegek számára még talán maga Krisztus sem ismerhető föl benne. Pedig párhuzamát láthatjuk a hollandban és flamand változatában is: Kerstmis (kersztmisz), a búr telepesekkel pedig eljutott Afrika téli csücskébe is (Kersmis).

Az évszázados gyarmatosítás és globalizáció eredményeképpen afrikai, indián, óceániai, és ázsiai őshonos nyelvek tömkelegében honosodott meg az angol jövevény még ott is, ahol gyarmatosítók nem, de az amerikai kultúra jelentős hódításokat végzett. Ezek némelyike egy nem nyelvész számára szinte fölismerhetetlen, ilyen Afrikából a zulu uKhisimusi (ukhiszimúszi), szuahéli Krismasi (kriszmászi), hausza Kirsimati (tyirszimöti), Amerikából a navahó indián Késhmish (khesmis), hopi Kyesmis (kjeszmisz), Óceániából a máori Kirihimete, hawaii Kalikimaka, Ázsiában a

hindi क्रिसमस (kriszmösz), burmai ခရစ္စမတ် (kb. khöri-szöma), koreai 크리스마스

(kb. khüriszhümaszhü) vagy japán クリスマス (kuriszumaszu).

Noha egyes nyelvek igyekeznek saját kifejezést találni Jézus születésének tiszteletére, ezek helyenként talán csak a vallásos közegben tudnak meghonosodni.

A média, a filmek és a fogyasztói társadalom a karácsonyt is világi, tékozló, pazarló és kirakati szintre húzza le sokszor. Maga a szó is, karácsony, végérvényesen összefonódott a csillogással, ajándékozással… Azonban a karácsony elnevezésének homályba vesző jelentései valamit tükröznek a korábbi szakrális vagy praktikus eredeti tartalomból, amelynek elnevezéséül valaha születtek. Ez is jól mutatja, milyen fontos tisztában lennünk szavaink – és főként a hitélettel kapcsolatos szavaink – származásával, amelyek gyakran valódi mélységekről és magasságokról tanúskodnak. Csupán hajlamosak vagyunk megváltoztatni, kiüresíteni vagy elfelejteni ezeket…