Betlehem és Greccio élménye Szent Ferencnél és a ferences hagyományban

Amikor a ferencesek új honlapját felkeressük, akkor mindjárt szemünkbe ötlik a ferenc800-as logó. Ezekben az esztendőkben 800 éves jubileumokat ünnepel közösségünk egy-egy éven át. Tavaly, 2023-ban nemcsak a Regula, azaz az Életszabály évfordulóját ültük, hanem Szent Ferenc atyánk első „igazi” karácsonyát is, amivel hosszú évszázadok hagyományát alapozta meg.

Jézus Krisztus iránti szeretete sürgette, hogy Greccióban, egy kicsi olasz falucskában, Rieti megyében, 1223 karácsonyán egy barlangban ünnepelje a Szentmisét. Saját szemével akarta látni, szívében megtapasztalni azt a pillanatot:

„Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba…”

– írja Celanói Tamás testvér Szent Ferenc első életrajzában.

A falu lakosai berendezték a barlangot, jászollal, jószágokkal, szalmával, és minden szükségessel. Itt ünnepelték az Eucharisztiát, itt olvasta fel Szent Ferenc, mint diakónus a karácsonyi evangéliumot a betlehemi születésről, Augusztusz császár rendeletéről:

„Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinusz, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2, 1-7)

Amikor Ferenc testvér felolvasta az evangéliumot, odalépett a jászolhoz, ahol egy gyermeket látott feküdni, de „úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna. És nem is volt egészen alaptalan a látomás. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe.” – folytatja Celanói Tamás.^[1]

_{Oltár Greccióban (fotó: Ferences Média)}

Ezt a helyet közösségünk gondosan számon tartotta és ápolta a századok folyamán. A helyszínen kolostort építettünk és remeteséget alapítottunk, templomot emeltünk. Azóta is zarándokhely, melyet a hívők nagy számban keresnek fel évről-évre. Különlegessége, hogy egész esztendőben látható a betlehem a templom bejáratában, sőt számtalan, szebbnél-szebb betlehemi jelenetet őriznek, és állítanak ki a karzaton.

A lényege mégsem a kiállítás, hanem az, hogy Szent Ferenc kedvelt helye emlékezteti az embereket, a hívőket karácsony ünnepének lényegére, sőt az egyetlen lényeges dologra:

Az Isten Fia emberré lett és közöttünk lakott!

„Élt azon a környéken egy bizonyos János nevű jó hírű, de még jobb életű ember.”

A századok folyamán elterjedt többek között a ferences templomokban is a betlehemállítás szokása. Talán legérdekesebb a pécsi rendházunkban lakó oltárépítő-asztalos testvérek által készített életnagyságú betlehem, melyet 1940-ben készítettek el, majd fokozatosan bővítettek. Kisjézus a jászolban, Szűz Mária és Szent József után megérkeztek az angyalok, a pásztorok, a bárányok, egy puli, egy ökör, egy szamár, sőt vízkeresztre még a napkeleti bölcsek is tevén és elefánt hátán. Közben felújították, bővítették, szépítették a régi betlehemeket más ferences templomokban: Mohácson, Jászberényben, Szigetváron és Szegeden is.

A betlehemezés, vagy betlehemes játék a legnépszerűbb paraszti misztériumjáték volt a századok folyamán. Eredetileg iskolai előadások céljára készültek. A piarista, jezsuita és protestáns iskoladrámák mellett jelentős számban adtak elő a ferences iskolákban is betlehemes játékokat Szombathelytől, Szabadkán át Csíksomlyóig már a XVIII. században.

A falvakban pásztorruhába öltözve, énekelve járták végig a családokat, egyes helyeken a gyerekek és a fiatalok, máshol a felnőttek. A betlehemjárás mindig bebocsátás-kéréssel kezdődött, folytatódhatott szálláskereséssel, angyalok jelenésével, valamint a pásztorok betlehemi látogatásával. Fontos eleme a játéknak a templom alakú betlehemes, valamint a karácsonyi énekek eléneklése.

_{Szent Ferenc és Greccio karácsonyi festménye (fotó: Ferences Média)}

1988-ban szerepeltem először karácsonyi játékban, a jászberényi főtemplomban. Ezen alkalommal nem egy hagyományos betlehemest vagy pásztorjátékot adtunk elő, hanem Szent Ferenc karácsonyát Greccióban. Én Delita János szerepét kaptam, aki jó barátja volt Ferencnek. Feladatom volt a hely, a barlang kiválasztása, kitakarítása és berendezése. Ezért is különösen fontos számomra ez az ünnep, ez az esemény, mely valóban azóta is minden esztendőben az Isten Fiáról, az ő emberré levéséről szól. Ebben a színdarabban láttam először ferences habitust egészen közelről, és csodálkozással töltött el!

A főiskolai éveim alatt nem nagyon tudtam az adventet helyesen és jól megélni. A teljes időszak dolgozatokról és vizsgákról szólt egészen december 23-ig.

A külső nehézségek még segítettek is abban, hogy csak a lényeget ragadjam meg: a megtestesült Igét!

Azóta már több alkalommal jártam Greccióban, ahol nem a kiállítás volt rám a legnagyobb hatással, hanem az egyszerűség: a gyermek Jézus és Szent Ferenc egyszerűsége, a jászol egyszerűsége, a betlehemi szűkös barlang egyszerűsége. Itt nem volt rivaldafény, nem járt arra operatőr, sajtós, nem volt semmi szenzáció, csak a betlehemi gyermek!

Isten Fiának ez az egyszerűsége segít abban, hogy a csendet megtaláljuk! A Csendet szemléljük, mert ott kézzel fogható, már szinte tapintható: a fényektől és pompától, a külsőségektől mentes csend. Ebben a csendben ismerhetjük fel a szeretet végtelen egyszerű ajándékát, amit az Atyából kaptunk.

Ez a gondolat gyakran eszembe jut, amikor éneklem és citerázom az alábbi éneket:

Gyertek, menjünk, Betlehembe,

részt venni a nagy örömben,

melyet mennyei Atyánk,

készített ez éjszakán!

Amikor Ferenc pápa Greccióban járt, a közösségünknek adta a „Csodálatos jel” kezdetű apostoli levelét, mely így kezdődik:

„A jászol csodálatos jele, mely oly kedves a keresztény népnek, mindig meglepetést és csodálkozást okoz. Jézus születésének eseményét bemutatni egyenértékű Isten Fia megtestesülésének titka egyszerű és örömteli hirdetésével. A jászol ugyanis élő evangéliumként mintegy kicsordul az evangélium lapjairól. Karácsony jelenetének a szemlélése arra hív minket, hogy lelkileg útra keljünk annak alázata vonzásában, aki emberré lett, hogy minden emberrel találkozzon. Így fedezzük fel, hogy Ő olyannyira akar velünk egyesülni, hogy mi is egyesülhessünk vele.”

^{[1] Teljes szöveg: https://ferenc800.hu/wp-content/uploads/Szent_Ferenc_karacsonya_Greccioban.pdf}