„Láss, ne csak nézz!” – Mona szeme

Olvasási idő: 3 perc

„Hajlandók vagyunk arra, hogy korunk tudományos világképét a művészeteken is számon kérjük. Holott e két birodalom legfeljebb szomszédos, de közel se azonos egymással. Önálló fejedelemség mindkettő: saját törvényekkel, saját küldetéssel. Hogy csak a legszemléltetőbb művészi-nyelvi példát említsem: a költészetben ma is „följön a nap” – mintha Galilei nem is élt volna. A költészet ereje, igazsága, sőt korszerűsége is egészen másképp jelentkezik, mint a tudományoké.”^[1]

Pilinszky 1965-ben írt sorai ma is aktuálisak. Ha gondolatait tovább fűzzük, megállapíthatjuk, hogy a művészetek nyelve annak szakterületein is különböző. Sokan, s magam is, állnak zavartan egy-egy mai festmény, szobor előtt, mert szeretnék megérteni, lényegét megragadni, de nem ismerik, ismerjük a nyelv „elemeit” – szókészletét, a „mondatszerkesztés” módját s a művek keletkezésének hátterét, történetét, körülményeit. Így rejtve marad előttünk a művek üzenete is.

A művészettörténész író a képzőművészet – azon belül a festészet és a szobrászat – területére vezet be bennünket, Botticellitől napjaink művészetéig egy nívós válogatás segítségével. A művek Párizs három jelentős múzeumaiból valók: a Louvre-ból, az Orsay Múzeumból (Musée d’Orsay) és a Beaubourg-ból (Pompidou Centre).

A könyv műfaja regény: egy tízéves kislány szeme világa körüli probléma indítja a történetet, s kísérjük végig egy évét rendszeres vizsgálatokkal, családja történetének epizódjaival és nagyapjával hetente tett látogatásaival a múzeumokba. A képzőművészetekben jártas nagypapa vágya talán a könyv szerzőjének legfontosabb „üzenete”:

ha unokája elvesztené a látását, akkor igazi szépségekre, az emberiség (az európai kultúra) legfontosabb képi örökségére emlékezzen – belső látása, vizuális emlékezete erre épüljön.

A látogatások alkalmából minden alkalommal egyetlen művet néznek meg, s a csendben való elmélyült szemlélődés után arról beszélgetnek. Rohanó világunkban, a látnivalók – a képi világ állandó változásához, „sűrűségéhez” szokott szemünk és elménk számára ez is jelentős üzenetet hordoz: ez a megállás, elmélyülés, csend szükséges ahhoz, hogy lássunk, ne csupán nézzünk; sőt tanuljunk meg igazán nézni is!

Mostanában sokat olvasunk otthon együtt, fennhangon. Amikor belekezdtünk a könyvbe, el is határoztuk, hogy naponta egy-egy epizódot, rövid fejezetet olvasunk csupán. Azután elkapott bennünket a vágy, s bizony napi kettőre, esetenként háromra növeltük az „adagot”, mert annyira elvarázsolt bennünket a mű.

Kritikusok, klasszikus regényeken edződött olvasók joggal mondhatják, hogy a kislány és családjának története, belső érlelődése, a személyközi kapcsolatok – kiváltképp a nagyapa-unoka kapcsolata – helyenként elnagyoltak, egy-egy epizód túl röviden villan fel, egyszerűen oldódnak meg problémák, de ezeket a hiányokat bőven ellensúlyozzák a fantasztikus kép- és szobor-leírások, elemzések.

Számon kérhető a szerzőtől, hogy olyan látás- és kifejezésmódot ad az alig tízéves kislány szájába, ami valószínűtlen, de a kettős beszélgetések így válnak egyoldalú tanításból igazi egymást gazdagító párbeszéddé. S gyakorló nagyszülőként biztosíthatok mindenkit, hogy unokáink sokszor meglepnek bennünket egészen kiváló megfogalmazásokkal, felfedezéseikkel, érett hozzáállásukkal, nyitottságukkal.

Szívből ajánlom a könyvet mindenkinek, de különösen nagypapáknak (mert a rendszeres kettesben eltöltött programokkal ők is építhetik kapcsolatukat unokájukkal, unokáikkal, s segíthetik érésüket), nagymamáknak és a szülőknek is (hisz ők is lesznek – jó esetben – nagyszülők).

A könyvben megtalálható az 52 művet ábrázoló fénykép, de érdemes néha a világhálón is megnézni azokat, mert a méretbeli korlátok néha kevéssé láttatják a részleteket.

„Franciaországban 2025-ben kétségkívül a Mona szeme című regény volt a sláger; íróját, Thomas Schlesser művészettörténészt, az Év szerzőjének választották, művét ez idáig közel 40 nyelvre fordították le, s több mint 300 000 példány kelt el belőle” – írja a revizoronline.com kritikusa, Borsovszky Éva 2026 márciusában. Hozzátehetjük: joggal.

Thomas Schlesser: Mona szeme

Fordította: Lukács Laura

Park Kiadó, 2025.

^{[1] Pilinszky János: Úton lévő vándorexpedíciók (Új Ember, 1965. szeptember 26.) Nyomtatásban: Pilinszky János: Publicisztikai írások, Osiris Kiadó, Budapest, 1999. (434-435. lap)}