„Másság vagy egymásság” – gondolatok a Roma Kultúra Napján

Az olvasóban rögtön felmerülhet a kérdés, hogy létezik-e cigány história, egységes identitás. Iratok, oklevelek, feljegyzések nem nagyon vannak, többnyire más, nem cigányok által írt történelmi forrásokból tájékozódhatunk.

Cigány identitás? Létezik, de vajon mi határozza meg a cigány ember önazonosság-tudatát? Ugyanazok a dolgok, körülmények, mint minden emberét? Mondjuk, az anyanyelv? A szülőhely? A haza? A vallás? Talán a rokonság? A bőrszín? A társadalmi státusz?

Nagy Pál történész megállapításait idézve¹: A cigányok közép-európai megjelenését nem lehet egyetlen, honfoglalásszerű mozzanatként leírni.

Sokakban él az a nézet, mely szerint a cigány nép a történelem folyamán egységes entitás volt, s ennek tagjaival az idők során mindig és mindenhol ugyanaz történt. Közben azok az emberek, akiket a történelemből cigányként ismerünk, térben és időben nem azonos ritmusban mozogtak, földrajzilag egyidejűleg több helyszínen tartózkodtak, és emellett eltérő hatások érték őket.

A kultúra egy nemzet vagy nemzetiség életében hídként ível át korszakokon, nemzedékeken keresztül. Képviseli a múltat, teremti a jelent, megalapozza a jövőt. Létezik-e, létezhet-e egységes roma kultúra?

Kovács József Hontalan: Ima

Áldott legyen a neved,
és megmaradjon
a mi nemzetségünk is,
miképpen a gyűlölettől
Betlehem megóvta a kisdedet,
Azonképpen szabadíts
meg bennünket a megaláztatástól,
és egyszer se
vigyél minket a kísértésbe,
mert az orcánkat dícsérő
ajkak némaságába fulladhatnak
a hazugság kőtáblái előtt,
és mindég bocsáss meg
a törzseinket rágalmazó
önkéntes martalócoknak,
mint ahogyan nekünk
is mindennap
meg kell bocsátanunk
az ellenünk vétkezőknek,
és áldott legyen
jézus szeplőtelen
anyjának neve,
mert megszülte a gyermeket,
és legyen áldott az ország is:
ahol a legenda
és ahol az ének megszülethetett!

_{Úton lenni… A szekérkerék jelenik meg a cigány zászló közepén is – ugyanez a szimbólum szerepel India zászlajában is. (Kocsis Csaba fotója)}

Ha a nyelvi kultúrát vesszük alapul, akkor is sok kérdés merül fel. A vándorlások, a törzsi tagozódás, az adott többségi társadalmi és kulturális környezethez való alkalmazkodás, a nyelvvesztés és asszimilációs kényszerek… Magyarországon eleve három külön nyelvvel, a beással, a lovárival és a (kihalás közeli) romungróval kell számolnunk. Mivel nincs egyetlen, egységes cigány nyelv, akkor honnan is közelítsük meg a roma kultúra fogalmát?

A neves cigány költőt, pedagógust és közéleti személyiséget, Choli Daróczi Józsefet kérdezték egy alkalommal²:

„Ön szerint fontos felvállalni a származást?

– Igen, én eddig minden népszámláláskor magyar cigánynak vallottam magam. Ez egy kettős identitás: Magyarországon születtem, ideköt a magyar nyelv és kultúra, de a vér szerinti származásom cigány. (…)

Ön milyen cigány?

– »Jó cigány vagyok«. Ezt szokták mondani a zenész cigányok, ez egy szólás, nem hagyhattam ki. Anyai ágon oláh, apai ágon beás cigány vagyok. Apám lókereskedő volt, ahogy nagyapám is, majd 1947-ben kaptunk két hold földet, és földművesekké, állattenyésztőkké váltunk. Nyolcan voltunk testvérek, belenőttünk a munkába. Az én példaképem az apám és az anyám, akik becsülettel felneveltek bennünket. A nagycsaládnak régi tradíciója van a cigányoknál, ma is jellemző a sok gyerek, csak a mindennapi kenyér előteremtése egyre keservesebb. (…)

Mitől alakul ki összetartás, mitől lesz egy közösség valóban közösség?

– A két fő kötőanyag a munka és a hit, ez a kettő tartja össze az embereket. A kereszténység az önkritikát és a jellem megváltozását jelenti. Higgyenek Istenben és Jézus Krisztusban, az olyan alapvető, emberi, „szent dolgokban”, mint a család, a szülők tisztelete. A másik a munka, ami emberré teszi az embert, és erre az alapra vissza kell állni.”

Choli Daróczi József: Dal

Felettem az ég sosem volt kék

füst takarta mindig a napot.

Felettem nem ragyogott csillag:

apám temető mellett lakott.

Előttem nem volt taposott út:

minden lépés első, az enyém.

Előttem nem a rétek zöldek,

a rét vagyok, a gazdag televény.

Imát a varjaktól tanultam,

anyám mindig bús nótát dúdolt.

Füstkárpitból, anyám bús dalával,

a világ elém így rúgtatott.

Előttem nem nyílnak virágok,

kutyatej virult az udvaron.

Önmagamat, a magam zugában,

a világhoz csak most szoktatom.

Felettem az ég sosem volt kék,

füst takarta mindig a napot.

Felettem nem ragyogott csillag,

de a temető mellől elballagok.

_{Rostás-Farkas György és Choli Daróczi József (Kocsis Csaba fotója)}

Idézhetnénk itt egy másik kortárs cigány író, költő, közéleti személyiség Rostás-Farkas György megnyilatkozását is³:

„Fontos-e számunkra népünk jövője?

Mindannyiunk számára fontos közös múltunk, jelenünk és jövőnk. Ahhoz, hogy esetleges másságunk ellenére megértsük és elfogadjuk egymást, tudnunk kell egymásról, meg kell ismernünk egymás kultúráját, hagyományait és történelmét…. A kérdésem a következő: vajon érdekli-e a velünk együtt élő embereket, hogy kik is azok a cigányok?

Ki kíváncsi ránk, hogy megfejtsen minket? Felfedezze belső értékeinket.

A másságot miért ne válthatná fel az egymásság, annak tudata és megélése, hogy egymásra vagyunk utalva itt ezen a földön, mert a legfontosabb és a végső problémáink ugyanazok.

Miért ne mondhatnánk azt: »Barátom, meg akarlak ismerni, mert valamiben más vagy, mint én«. Miért nem látjuk be végre, hogy a különbség esélyt és nem veszélyt jelent…

Az a társadalmi környezet, amely az embert árucikket fogyasztó rabszolgává redukálja, jobban pusztítja a kisebbségi kultúrákat, mint a nacionalizmuson alapuló diktatúrák. A nyelv és a kultúramentés ügye nem reménytelen, de ha maguk az érdekeltek is feladják, akkor vége.”

Rostás-Farkas György: Anyanyelv

Cigány anyanyelvem

kiszáradt taplóként

forog a számban

s immáron lassan

nem lesz kihez szólnom

mert a roma beszéd

sérti egyesek fülét

mások meg nem értik

ők árulást sejtenek

pedig én értük is

szót emelek

Létezik-e olyan összetartó erő, ami egy hazai országépítő cigány közösség megalapozója lehet(ne)? Vannak olyan kutatók, akik úgy vélik, hogy a vallási szokások és hiedelmek nyomán lehet ilyen kiindulópontokat találni. A különböző felekezetek cigánypasztorációs kezdeményezései sokat tehetnek ezért.

_{Cigány tájház, belső. (Kocsis Csaba fotója)}

Most Dr. Székely Jánosnak, a katolikus egyházban a cigánypasztorációért is felelős szombathelyi megyéspüspöknek a sorait idézzük⁴:

„Egyszer egy kisgyerek odament a Kaposvári Egyházmegye egyik nagyszerű papjához, Somos Lászlóhoz, aki évtizedek óta foglalkozik a cigányokkal. A kisgyerek eléje állt és így szólt: »Atya, mondd meg nekem, mit vétettem, hogy engem az Isten cigánynak teremtett.« Amikor keresztényként, papként a cigányok felé fordulunk a legfontosabb üzenet, pontosan az, hogy minden ember a Teremtő Isten képmása…”

Rövid összeállításunkat az általam nagyon tisztelt Rácz Lajos költő, újságíró soraival zárnám, akit szerencsém volt személyesen is ismerni.

Rácz Lajos: Zsoltárok: XXXII.

Az Atya szeretete

Drága Mennyei Atyám, olyan a Te szereteted, mint a legcsodálatosabb szimfónia, mint a születő szivárvány, mint a kristálytiszta hegyi patak forrás, mint a tenger ölelő habja, mint a legédesebb méz, amely gyengéden megérinti az ínyt.

Csak dadog a száj, s hüledezik a képzelet, amikor a Te szereteted végtelen és megfoghatatlan voltát rögzíteni akarja.

Porszemként vergődik az emberi törekvés, amely meg akar tapadni a Te sarudon, Uram.

Óh, Atyám, hányszor, de hányszor kínáltad fel nekünk a Te szeretetedet, s mi vakon elmentünk mellette.

Végül odaadtad nékünk a legdrágábbat, a Te szerelmetes Fiadat, aki meghalt értünk a golgotai kereszten.

A Te szereteted, Atyám, a Fiadban testesült meg, aki örökségül reánk hagyta a föltámadás erejét és hatalmát.

Köszönjük Uram, hogy a szeretet megtöri az igát, s legyőzi a halált, jutalmul vesszük az örök életet.

¹: Napút XX. évfolyam 5. szám

²: hetek.hu / Jankovics Tímea, Makki Marie-Rose

³: kethanodrom.hu

⁴: Cigánylélek / Dr. Székely János bevezetője Borzák Tibor 2021-ben megjelent könyvéhez.