A mese gyermekkorunktól elkísérhet bennünket: egy megkopott meséskönyv lapjain, egy ismerős hangon megszólaló televíziós mesében, egy tábor esti történetében vagy éppen egy élőszavas mesemondás felejthetetlen pillanatában. A magyar népmese napja jó alkalom arra, hogy felidézzük ezeket az emlékeket, és közben megálljunk azok előtt, akik a nép ajkán élő történeteket összegyűjtötték, rendszerezték és továbbadták – köztük Benedek Elek és a nyolcvan éve elhunyt Berze Nagy János előtt. Életművük egyaránt arra figyelmeztet: a mese nem csupán gyermekeknek szóló történet, hanem közös emlékezetünk és kultúránk egyik őrzője.
Olvasási idő: 5 perc
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét…
(Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje)
Gyermekkorom óta elkísérnek a mesék. Első meséskönyvem egy színes, nagy kötet volt, amely az Öreg néne őzikéje címet viselte. Szegény mesekönyvet annyit olvastuk, hogy az évek során alaposan elhasználódott. Azután többek között a televízióban láthattuk a számos díjat nyert Magyar népmesék rajzfilmsorozatot Jankovics Marcell keze alatt. Máig emlékszem Bánffy György, Kóka Rozália, Bánhidi László, Tolnay Klári és Avar István hangjára, és természetesen mindannyiunk kedvence, Szabó Gyula színművész mesemondói tehetségére. Már akkor megjegyeztem, illetve szöget ütött a fejemben: ilyen országosan ismert és elismert színészek mesét mondanak! Így később különböző cserkész- és hittantáborokban magam is kezdtem meséket mondani, ezt-azt ellesve a nagy elődöktől… Mikor már Szegeden tanultam teológiát, a heti „Ferences Evangéliumi Esték” kapcsán eljött hozzánk Berecz András. A mesére már nem emlékszem, de a hangulatra és az élményre igen: az Alsóvárosi Ferences Templom olyat látott (és hallott), amit addig még soha!
Én magam is mesemondó lettem, és ha bár a nagyok nyomába nem érhetek (bár a gyöngyösi Vachot Sándor Könyvtárban néhány alkalommal nagy bátran én is beneveztem, és nyertem is), azóta is szívesen szervezek mesés-népdalos esteket, és érdeklődésem a népmesék iránt mit sem csökkent.
A magyar népmese napja
A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére 2005 óta hirdetik meg a népmese napját, amely alkalomból nemcsak a népmeséket, hanem az élőszavas mesemondás erejét és kulturális kincseit is ünneplik az iskolákban, könyvtárakban és kultúrházakban. Felhívásukban így írnak:
„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra, és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”
Miért is ez a nap? Hiszen annyi mást is lehetett volna találni! Ezen a napon született 1859-ben Kisbaconban Benedek Elek, újságíró, országgyűlési képviselő, „a nagy mesemondó”.
Már ifjú korában szívesen járt néprajzi gyűjtőutakra. Később szerkesztője volt a Magyarság, a Magyar Világ, a Magyar Kritika, a Nemzeti Iskola és a Néptanítók Lapja című lapoknak. Mégis legkedvesebb munkái közé tartoztak 1899-től a Pósa Lajos által indított Az Én Újságom, ezt követően pedig a Jó Pajtás és a Cimbora című gyermeklapok. Szívesen dolgozta át például a Grimm fivérek és Andersen meséit. A nép ajkáról gyűjtött meséket mindig letisztította, gyermeknyelvre ültette, és erkölcsi tanulságaikat megerősítette. A mindannyiunk által jól ismert A kiskakas gyémánt félkrajcárja is az ő gondozásában látott napvilágot.
Épp 80 éve hunyt el a másik mesés ember, Berze Nagy János
Akit nem is így hívtak!
1879. augusztus 23-án Besenyőtelken született. Édesapja házasságkötési könyvébe így jegyezték be nevét: „Johannes Nagy Alias Berze”, őt magát pedig „Nagy János törvényes fia”-ként írták be. Mivel a településen igen sok Nagy János nevű ember élt, ezért 1904-ben kérték a Berze név bejegyzését is, illetve az elírás helyesbítését. (A Nagy csak a falubeli ragadványnevük volt!)
Már ifjú korában szívesen végzett néprajzi gyűjtéseket: előbb lakodalmakba járt, majd pedig szülőfalujában, Heves vármegyében és a Jászságban is folytatott gyűjtőmunkát: első néphagyomány-gyűjteménye a Népmesék Heves- és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyéből címet viselte.
Megírta a Magyar népmesetípusok című művét is, amely 1957-ben, posztumusz jelent meg. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy műve mind a mai napig a magyar néprajztudomány és folklórkutatás egyik legfontosabb alapműve, az első átfogó magyar népmesekatalógus. Munkájához felhasználta a finn Antti Aarne által kidolgozott és világszerte használt rendszert. A sémát azonban rugalmasan kezelte: beillesztette a specifikus, egyedi magyar mesetípusokat, amelyek a külföldi jegyzékben nem szerepeltek, a hazánkban nem ismert típusokat pedig elhagyta.
Három fő csoportot határozott meg: állatmeséket, tündérmeséket (legendameséket), valamint tréfás vagy hazugmeséket. Tudományos nóvumként említhető, hogy részletesen feldolgozta a Krisztus és Szent Péter földi vándorlásáról szóló legendákat és mondákat. Ezt a módszertani megoldást később átvette a nemzetközi katalógus is. A mű gyakorlati haszna, hogy tartalmi kivonatokat is közöl a mesékből, és variánsjegyzéket is nyújt. Éppen 80 éve, 1946-ban hunyt el az Öt Templom városában. Emlékét őrzik iskolák, kultúrház, szülőfalujában pedig szobra áll, halála helyszínén, Pécsett pedig márványtáblát helyeztek egykori házának falára.
Berze Nagy János gyűjtötte 1903-ben a Buli Jankó című mesét is, melyben a főhős egy óriási cséphadaróval kicsépelte a király mindmegannyi búzáját, majd hazavitt egy óriási zsákban az összeset, mivel a király nem akart fizetni. A végén még a király elátkozott várát is megszerezte:
„Elmúlik tíz óra, a tizenegy is, valahogy eljött a tizenkettő is. Csörög csattog a vasajtó, a nagy lépésektől csak úgy cseng a pándimentom (padló), kinyílik az ajtó, hát belép egy nagy ördög. Azt mondja Jankónak:
– Mit csinálsz itt te, hé!
– Iszogatok, mulatok – mondta Jankó. Gyere te is ide, egyél, igyál!
Még az ördög evett meg ivott, Jankó furulyázott, billegette, cifrázta kegyetlenül. Mikor az ördög jóllakott, nagyon megtetszett neki a furulyaszó. Kérte Jankót, hogy tanítsa meg őt is, mert nagyon megkedvelte a furulyáját.
Jankó azt mondta:
– Szívesen. Miért ne! Gyere no!
Odamentek a vasajtóhoz. Jankó kinyitotta a fél szárnyát, akkor azt mondta az ördögnek:
– No, tedd ide az ajtó közé a kezedet, de hamar!
Az ördög odatette. Jankó erre hirtelen összecsapta, az ördög keze odaszorult. Jankó meg elővette a cséphadarót, úgy elverte az ördögöt, hogy majd kitörte a rossz. Meg is fogadta az ördög, hogy nem menne oda többet semennyiért sem… A várat király a várat örökösen neki ajándékozta. Akkor Jankó hazament, elhozta az anyját, meg a búzát… a várba hurcolkodtak, olyan boldogan élnek, tán, ha meg nem haltak.”
(Bathó 138.o.)
Ajánló:
Felhasznált irodalom:
Fülöp Lajos: Berze Nagy János pályakezdő munkássága, Vachot Sándor Városi Könyvtár, Gyöngyös, 2021
Magyar Olvasástársaság: http://www.hunra.hu/
dr. Bathó Edit (szerk.): A félig nyúzott bakkecske. Népmesék a Jászságból, Jász Múzeumért Alapítvány, Jászberény 2019
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: nyitókép: Port.hu, belül: Wikimedia Commons (2), Szoborlap.hu (1)
Az európai időszámítás Krisztus születéséhez viszonyítja az éveket, és gregorián naptárt használ: 2026. január 1-jén indul az újév. De milyen más időszámítások, újévek és újévi ünneplések léteznek még a világon?
Október 5-ig látogatható Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914) című kiállítás a Nemzeti Galériában. Fókuszban az esztétikusság: gyönyörű tárlat egy letűnt aranykorról.
