Öt költő – öt vers

Egy hazai, egy vajdasági, egy csángó, egy Partiumból származó és egy emigráns. Öt költő öt verse, akik nem annyira híresek, vagy akiket csak kevesen ismernek. Mégis érdemes meghallani a hangjukat, elmélyedni gondolataikban, mert ők is gazdagítói a magyar lírának. A költészet napján gyakran a leghíresebb, a magyar kánonba beemelt művészek kerülnek előtérbe, azonban a magyar irodalom nemcsak a „nagyokból” és ismertekből áll. (Pláne milyen kevés női költőt tudunk megnevezni!) Rövid, ám színes válogatásunkkal ajánljuk az alkotókat és megjelent köteteiket az olvasók figyelmébe.

***

_{A színek legszebbike (fotó: Antal M. Gergely)}

Bazsonyi Arany (1928–2011)

A tolnai Gyulajról származó Bazsonyi Arany festőként, grafikusként vált híressé, férjével, Vecsési Sándorral igazi művészházaspár voltak. Élete vége felé derült ki róla, hogy verseket is ír, melyeket végül csak halála után rendeztek kötetbe (Szigorú időrendben). Magányköltészet az övé, a magányosság érzése végigkíséri sorait, és egy nagyon mély, benső hang szól belőlük, amelyben megjelenik az Istenbe vetett bizalom, a világban tapasztalt szenvedés, merengés az életen.

Panasz a fehérhez

Tiéd minden dicsőség

színek legszebbike.

Ha volna mibennünk még

alázatból elég,

sorban leraknánk eléd:

a kék eget,

  a vörös vért,

    a zöld mezőt,

      a sárga csillagot,

        a barna avart,

          szürke életünket,

            fekete hitünket

s mind, mind a színeket.

Elhoznánk két tenyéren

mi e földön terem,

bilincses szerelem;

börtön gyümölcsét, a fényt.

Sorban leraknánk eléd:

a szivárványt,

  a nehéz vasat,

    a vékony húrokat,

      a csókot,

        a pengő kaszát,

          a nap sugarát,

            a dal szárnyát,

              a koporsót

s mind, mind a fényeket.

Ám nincs mibennünk már

alázatból elég

színek legszebbike.

Item:

de én téged

minden színek között

legjobban szeretlek

most és mindörökre.

***

_{Naplementében a felhők mint izzó láva (fotó: Antal M. Gergely)}

Bogdán József (1956–)

Vajdasági papköltő Zentáról, először kamaszként verselt, de csak papszentelése után fordult komolyan a költészet felé. Izzó lávacseppek című kötetében a japán haiku-, tanka- és szedoka műfajában alkot: mindhárom műfajt a tömörség jellemzi, így gondolatait vagy velősen, vagy füzérbe fűzve fogalmazza meg. A biblikus témák mellett az élet rezdülései és az emberi sorsok kemény valósága jelenik meg nála.

Haiku-hónapok

December

A fagyos föld most

fogva tart egy kavicsot.

Holnap engem is.

Január

Ír csipkét horgol

pörge ujjával a szél.

Díszes már a föld.

Február

Lágybogár moccan.

A fák kócos ujjain

halvány a köröm.

Március

Pehelypamacsok

pihegnek a párkányon.

Elszáll minden félsz.

Április

Kövérül a fű.

Földöntúli éles bárd

hasogathat szét.

Május

Iszapbuckára

üt pecsétet a talpad.

Nyomodban parázs.

Június

Sötét színtestek

között hajad cibálja

vajkarú virág.

Július

Dohánylevélen

sáros hátú gyászbogár

mossa a kezét.

Augusztus

Néz a kisfiú

izzó lávacseppeket.

Még nem tudhatja…

Szeptember

Vak napraforgók

hajtják kerek arcukat

a föld ölébe.

Október

Szögesdrótgubanc

a megkékült levelek

hullámaiban.

November

Kripta kövéről

felszedett rongy arcokat

gyűrök zsebembe.

***

_{Szent-Három-Ság. Temetőkapu, Forrófalva (Faraoani), Románia (fotó: Antal M. Gergely)}

Duma-István András (1955–)

Moldvában, Klézsén (románul Cleja) született és ott is él Duma-István András, csángó költő, felnőttként, saját erőből kezdett magyarul írni tanulni. Verseit a magyarországi olvasóknak nehéz olvasni, mivel javarészt áthatja a csángó nyelv(járás), a számunkra szokatlan mondatszerkesztés és ismeretlennek ható tájszavak. Csánglia című kötetéből származik e vers, mely egyike a misztikus, a létezés természetfeletti oldalát megragadó és az emberi lét miértjeit feszegető írásainak.

Fény öröme

Kisírta az Urunk buját

Fénnyel örvendteti lombját

Megmutassa a reményt

Kényezteti élőlényt

Mondd meg Uram ezer jellel

A te gyönyörű szép képeddel

Mondd meg mind ez szóba kincsbe

Mondd, hogy mindenki megértse

De én mért szólak te neked

Te jól tudod és jól érted

Figyelsz szavunkra gondunkra

Figyelsz földi hatalmunkra

Kevést értők kevést érzők

Külön-külön mi megélők

Fényünk ragyog az időbe

Élve s halva természetbe

A hatalmas törvénysziget

Olyan nekünk mint a liget

Öröm lelkem öröm szavam

Uralkodótól hatalmam

***

_{Fény a sötétedésben (fotó: Antal M. Gergely)}

R. Kozma Ilona (1881–1980)

Aradi születésű, később Budapesten élő családanya és költőnő volt Kozma Ilona. Második férjével, Rézler (vagy Réz) Gyulával együtt mindketten foglalkoztak az írással. Versei a ’20-as, ’30-as években jelentek meg magyarországi folyóiratokban, női antológiákban, de életének későbbi alkotásaival együtt a Csendvár című kötetben olvashatjuk. Kozma Ilona az „élet művészetének titkát”, a szeretet és a csendességet kereste verseiben.

Vonaton

Robogó vonat nagy ablakából

nézem az alkonyba merülő tájat.

Apró fénypontok sora csillog,

életet adva az éjszakának.

Nem kell a sötéttől félni.

Mindig akadnak apró fények,

lobogó lángok is, amerre

robog a nagy vonat, az élet.

***

_{A mélyből tekintve. Manhattan, New York (fotó: Antal M. Gergely)}

Rézler Márta (1916–1973)

Kozma Ilona lánya, aki Miskolcon született, majd a II. világháború után emigránsként New Yorkban dolgozott a francia irodalom egyetemi professzoraként, itt is halt meg. Halála után kerültek elő titokban írt és sohasem publikált versei, melyeket az Ének a mélységből kötetben jelentettek meg rokonai. Rézler Márta is a magányt élte-írta meg, de évszámmal ellátott versei nem a tengerentúlon, hanem még idehaza születtek.

Most jöjjön valami

Most jöjjön valami tiszta öröm!

Könnyű legyen, mint hajnali pára,

Mely nyom nélkül száll fel déli sugárra.

Ajándék legyen – ne ígéret –

Jövő árnyéka rá ne boruljon,

Ne fájjon benne semmi a múltból.

Ne töltsön el – csak szomjamat oltsa –

S úgy múljék el a nagy csoda jöttén,

Mint suhanó perc, kósza emlék.

***

Bazsonyi Arany: Szigorú időrendben. Balatoni Teréz szerk. Széphalom Könyvműhely –Orpheusz Kiadó, Budapest, 2018.

Bogdán József: Izzó lávacseppek. Haikuk, tankák és sedokák. Unicus Műhely, Budapest, 2019.

Duma-István András: Csánglia. Zelegor Kiadó, Kézdivásárhely, 2010.

R. Kozma Ilona: Csendvár. Török Tivadarné szerk. Budapest, 2008.

Rézler Márta: Ének a mélységből. Török Tivadarné szerk. Budapest, 2009.