Az író, aki szívébe mártotta tollát

Olvasási idő: 6 perc

A nagy horgász, „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb művelője, akit 1945 után indexre tettek, akit kihagytak A magyar irodalom történeté-ből, akitől soha nem kértek bocsánatot.

Életének néhány epizódja

Fekete István 125 évvel ezelőtt, 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén. Tanulmányait szülőfalujában, Kaposváron, majd a debreceni és a magyaróvári Gazdasági Akadémián végezte. Írásaiban gyakran visszatérnek a legkedveltebb tájak Gölléről, a Szigetközből, Hanság vidékéről, a Lajta folyó mentéről. Bakócán ismerkedett meg Piller Edittel, és 1929-ben házasságot is kötöttek, gyermekik Edit és István. Később a holland származású földbirtokos, Nirnsee Pál szolgálatában is állt, ahol elismertséget szerzett magának a birtok fellendítésével, a tej- és sajtüzem alapításával, a szeszfőzés megszervezésével és irányításával. Az Országos állattenyésztési kiállításon több alkalommal nyert díjakat juhaival. Már ekkor cikkei jelentek meg a Gazdatisztek Lapjában, valamint a Nimród Vadászlapban. Budapesten hunyt el, 1970. június 23-án. Gyermekei támogatásával 2004-ben újratemették Göllén, feleségével, Piller Edittel (1909-1997) és Bogáncs kutyájával együtt.

Írói pályája

Első regénye A koppányi aga testamentuma volt 1937-ben, mellyel első helyezést ért el a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság pályázatán. Gyermekkorunk ismert történetei viszont a természet világát hozzák elénk: Lutra, Csí, Kele. A Vuk című meséjét pedig a mi generációnk a televízióból is jól ismeri. 2002 tájékán egy bevásárlás alkalmával a mosóporra ráragasztottak egy Vuk mesekazettát, melyet addig-addig hallgattam, míg végleg tönkre nem ment. Művei majdnem 9 millió példányban keltek el.

„Hol vannak a Zsellérek?”

1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda pályázatára íródott a Zsellérek című regénye, mely az első díjat hozta el és a 3000 pengős jutalmat is. Nagy népszerűségnek örvendett: hét kiadást ért meg 1944-ig. Ebben a művében az 1918–19-es a Magyarországi Szocialisták Tanácsköztársaságának vörösterrorjáról fest reális képet, ezért csak megcsonkítva, cenzúrázva adták ki sokáig.

2001-ben került a kezembe a kötet. Megragadta figyelmemet borítójának hangulatos, falusi képe. Csodálkozva olvastam a következő bejegyzést: „P. Szántó Konrád professzor úrnak, sok szeretettel Fekete Istvánné Edit.” Mindjárt kétszer olyan lelkesedéssel fogtam az olvasásnak. „Egy haris kiáltott a réten, aztán újra csend lett…” (5.o.) Ezzel az idilli képpel kezdődik a regény. Azonban megdöbbenésemre a történet folytatása néhány oldal után megszakadt! Ez még egy kicsit bosszantott is! Mégsem tettem félre a könyvet, tovább olvastam. Megismertem belőle két fiatal, Péter és Laci életét, a faluból való elindulásukat, az életben való küzdelmeiket és helytállásukat, egymás segítését. A Zsellérek kifejezés pedig nem foglalkozásra utal, hanem Péter családneve, és mivel Ughy Lacival, a tiszttartó fiával gyakran együtt látták, ezért rájuk ragadt a „Zsellérek” elnevezés. A műben egyszer így is keresik őket: Hol vannak a Zsellérek? Ha ezt a könyvet huszonöt alkalommal el nem olvastam, akkor egyszer sem!

1945 után tiltólistára került a mű is és az író is, akit kizártak a Magyar Írók Szövetségéből. Egy ideig még készíthetett oktatófilmeket a minisztérium részére, de elbocsátották. A kiépülő szocialista diktatúra idején az ÁVÓ-sok veséjét leverték, szemét kiverték, egy véres hajnalon egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház közelében, ahol két járókelő találta meg.

Kunszentmárton és a Halászati könyv

Három évig volt munkanélküli, de ismerősei segítségével 1952-ben a Kunszentmártoni Halászképző Tanfolyamára került. Nem volt szaktanár, hanem okleveles gazda és szeretett horgászni. Lang Rezsőnek így ír karácsony előtt: „Ötvenkét hallgatónk van, és ketten vagyunk a tanári kar. Ez is nagy szerencse. Első óráimra meglehetős elfogódottsággal mentem be, de úgy látom, megy a dolog.” Az ország minden részéről érkeztek a 17 évestől idősebb, de 60 évestől fiatalabb növendékek, akik valamelyik halászati szövetkezetben dolgoztak. Fekete István tanította a halbiológiát és a halászati ismereteket. A településen zárkózott életet élt, néhány tanár mellett jó kapcsolatokat ápolt az orvosokkal, Kiss Péter plébánossal és néhány Budapestről kitelepített családdal. Ekkor még sokan járatták az Új Embert és a Vigíliát, így írásait is olvashatták a lap hasábjain. Rendszeresen látogatta a Nagytemplomot, és a közeli Karmelita kápolnát.

1955-ben néhány példányban jelent meg a Halászat című tankönyve több mint száz illusztrációval. A könyv a halban gazdag tavak és folyóvizek életét mutatja be, a tanulók megismerkedhettek a halászat alapvető szerszámaival, ugyanakkor könnyed és élvezetes írói stílusban adta növendékeinek az ismereteket. Csoportosítva és részletesen bemutatja az alapvető, honos halfajtákat, megismerkedhetünk a halbetegségekkel, de még a hal szállításának mikéntjébe is beavatást nyerünk. Természetesen az eredeti kiadást már csak elvétve lehet kapni, így a Nesztor Kiadó 1996-ban gondoskodott az új nyomtatásról.

Sajnos takarékosság jegyében 1954-ben bezárták az intézményt. Az ÁVÓ-tól szerzett betegségei miatt ezután kérte nyugdíjazását.

Az Új Ember és a Vigília katolikus lapok állandó írója

Talán minden pap könyvespolcán megtalálható a több kiadást megért elbeszéléseinek gyűjteménye, a Régi karácsony. Amikor tiltólistán volt, az Új Ember rendszeresen kért tőle rövid írásokat. A kötet első darabja 1947 karácsonyán jelent meg, az utolsó pedig halála évében, 1970-ben. Az 1949-ben megjelent Roráte sokak előtt ismerős, amelyből megtudjuk, hogy a régóta haragban lévő Baka Máté és Hosszú Illés hogyan békül meg egy karácsonyi éjszakán.

„Mise végére egészen bemelegedett a templom, szinte otthonos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan. A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.

– Gyere be, Máté, rég voltál nálunk – mondja Illés. – Lángost sütött a lányom…

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:

– Mi az a „lángos”, Szentatyám?

A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.” (Új Ember Kiadó, 2000. 15.o.)

A kötetben összegyűjtött szövegek számos személyes emléket megőriznek az író életéből, szereplőik egyszerű emberek, talán Göllén is élhettek volna.

Hétköznapi „csodatörténeteik” mind-mind isteni gondviselésről tanúskodnak, amikor a szenvedések között felragyog a betlehemi gyermek fénye.

A Vigília katolikus folyóirat is szívesen fogadta írásait, hiszen korábban már ismerték az egykori lapok népszerű szerzőjét, olvasótábora így folyamatosan gyarapodott. Mivel az újság irodalmi jellegű, így egyik első írása is szépprózai jellegű: Vadlibák címen jelent meg 1949-ben. A Nádas című írása (1954-ben), a Tüskevár világának gondolatkörében, a természet szeretetéről íródott:

„Aludtál már nádtető alatt,

Láttad-e hogy kel fel ott a nap? …

Álmod őrzi millió nádszál

És tarja feletted a csillagos Békét

És megcsókolja a szívedet.”

Ebben a folyóiratban jelent meg a Csutak című írás is 1954-ben. Talán nem mindenki tudja, hogy később, 1957-ben, Bogáncs címen vált közkedveltté. Olvasni már régen olvastam, de rövid idővel ezelőtt a Kossuth Rádió Rádiószínház című műsorában 2025. május 22 és június 4-dike között 10 részben hallgathattuk-izgulhattuk végig Varsányi Péter rendezésében, Szőcs Orsolya főszereplésével, kiváló színészekkel és remek zenei aláfestéssel.

Emléke

1960-ban a Tüskevár című regényéért József Attila-díjjal tüntették ki. Nagy sikerű filmeket készítettek több regényéből is: Bogáncs, Tüskevár, Vuk. Kunszentmártonban róla elnevezett horgászegyesület alakult. A Fekete István Irodalmi Társaság 1987-ben kezdte meg működését és azon fáradozik, hogy az író emlékét ápolja, műveit népszerűsítse. Posztumusz Somogyért-díjat is kapott, valamint Magyar Örökség díjat, felvették a Somogyország Kincsei közé. Több mint harminc iskola őrzi a nevét. Számos emlékhelyet és emléktáblát avattak a tiszteletére. A Magyar Írószövetség adta ki a Fekete István Emlékplakettet. A Digitális Irodalmi Akadémia őrzi műveit.