Yesterday – Vissza a gyerekkorba

1983-at írunk. A dübörgő japán gazdasági fejlődés közepette Taeko, egy 27 éves, tősgyökeres tokiói lány éppen kapunyitási bizonytalanságban tengődik.

1966. Az iskolából minden fővárosi gyerek vidékre megy nyaralni, lassan kiürül az egész környék, csak egy tízéves kislány végzi egyedül szorgalmasan a tornagyakorlatokat. Ő is menne messzire, el a városból… de neki csak egy fürdőházas kiruccanás jut a nagymamával…

Valahogy Taeko tízéves önmaga bekopogtat a szobája ajtaján, hogy elkísérje őt a jelenben az utazásra: saját gondolataitól terhelve a fiatal nő vidékre igyekszik a nővére férjének a rokonaihoz, hogy a falusi családnak segítsen borsáfrányt szüretelni.

A tíznapos tartózkodására vele tartó emlékei teljesen átforgatják életének szántásra váró földjét. Az emlékek kapcsolódnak is meg nem is a vendéglátóival töltött időhöz, mégis újra kell értelmeznie saját magát és a céljait…

Takahata Iszao rendező méltán járult hozzá a világhírű Studio Ghibli animációs stúdió jó hírnevéhez: a Yesterday – Vissza a gyerekkorba (japánul: Omoide poroporo), egy képregény animációs adaptációja, és megjelenésekor, 1991-ben a legnagyobb hazai bevételt hozó film lett Japánban.

Nem is véletlenül. E film kellemes tempóban halad, mint egy hosszú, kiadós séta. Azok az igazán örökérvényű alkotások, amelyek nem valamiféle divatot lovagolnak meg, hanem egész megkomponálásukban tükrözik a művészetet, üzenetüket pedig nem a manapság népszerű, olcsó, szájbarágós, „nyugati” módon adják át. Az emberi jóság, az egyetemes erkölcs egyszerű tisztasága hatja át az alkotást, és nem szállít ideológiákat.

Sokrétű témákat tár a néző elé: családi kötelékek, szülő–gyerek viszony, anya–lánya, apa–lánya, testvérek közötti viszony. Mit jelent legkisebbnek lenni? Hogyan hatnak ránk a gyerekkorban átélt érzések? Mire jó a nosztalgia? Mit jelent egy elvárásokkal teli világban megtalálni a magunk útját? Központi elem a város és vidék kontrasztja. Mit jelent a vidék, mit mond a vidéki társadalom egy városinak, aki egész életét egy metropoliszban élte le? Mert

nem pusztán idill az, ha valaki megtalálja élete hivatását, a helyet, ahová tartozik. Ez mindannyiunk vágya és kívánsága.

Az alkotók pedig tudatosan párhuzamba állítják a rurális japán életmódot a kelet-európai paraszti világgal. Legelőször a magyar néző lesz libabőrös: váratlanul ismerős dallam szól az autórádióból, mert az egyik szereplő kedvenc együttese a Muzsikás… Később bolgár népdalok, román népzene és olasz melódia csendül föl. Mindez elemi erővel fejezi ki, mennyire összefügg és összekapcsolódik az egész világ: kelet és nyugat, ember és ember.

_{Mindeközben pedig csodaszép tájakra jutunk, a természet és az ember közvetlen találkozási pontjára. Ha valakinek nem is kedvence ezeknek a japán animált figuráknak a stílusa, a kézzel festett „díszlet” lenyűgöző!}

Ám maguk a szereplők is úgy mozognak, olyan érzelmek ülnek ki az arcukra, ahogy az életben is történne. A néző megszólítva érzi magát, azonosulni tudunk velük, a gyerekekkel és a felnőttekkel egyaránt. A Yesterday korrajz is egyben: a hatvanas évek és a nyolcvanas évek Japánja kúszik be a vászonra egy kislány és egy fiatal nő szemén keresztül, az emlékek és a jelen pillanat furcsa szűrőjén át. Az életnek egy szeletét mutatja be minden valóságával, és a történetvezetés nem él sem a klisékkel, sem a megszerkesztett, „művi” logikával.

Minden, ami történik, éppoly indokolt és indokolatlan, ahogy az emberek az életüket hajlamosak élni. Mégis jó látni, mikor a szereplőknek sikerül kilépniük önmagukból, túljutni a saját korlátaikon, és kezükbe veszik a sorsukat. Ez is egy mindannyiunknak szóló üzenet: ismerjük föl a saját boldogságunkat, és ne legyünk a saját boldogulásunk gátja!

Yesterday – Vissza a gyerekkorba! (1991), Studio Ghibli, japán animációs film, 118 perc

_{A cikk eredeti megjelenése: 2022. május 26.}