Másképpen szegény, Jézus van benne

Egy napon, Kalkutta utcáin, találkoztam egy fiatalemberrel, aki rossz társaságba keveredett, s ellopták tőle hivatalos papírjait. Gondos nevelésben volt része, több egyetemi fokozattal is rendelkezett. Valamivel később megkérdeztem őt, miért hagyta el a szüleit. Azt válaszolta, hogy az apja nemkívánatosnak tartotta. „Soha, gyerekkorom óta nem nézett a szemembe, féltékeny lett rám – ezért hagytam el az otthonomat”. A nővérek sokat imádkoztak érte, és kérlelték, hogy térjen haza, bocsásson meg apjának, hiszen ez mindkettőjüknek jót tenne.

Nemrégiben egy gazdag ember érkezett hozzánk, és így szólt: „Kérem, hogy Ön, vagy valaki más jöjjön el hozzám Én félig-meddig vak vagyok, a feleségem az elmebaj határán áll, gyerekeink külföldre mentek, és mi szenvedünk a magánytól, szerető emberi hangra van szükségünk!”

Mindkét eset mélységes szegénységről árulkodik…

Isten azonosította magát az éhezővel, a beteggel, a mezítelennel, a hajléktalannal.

Éhség: nemcsak a kenyér, de a szeretet, a figyelem, a valakihez tartozás hiányát is szimbolizálja.

Mezítelenség: nem csupán a ruhák hiányát jelenti, hanem a meg nem értettséget is, hiszen mily kevesek képesek egy idegennel együtt érezni!

Hajléktalanság: nem csupán annyit jelent, hogy nincs fedél a fejünk fölött, hanem azt is, hogy nincs senkink, aki hozzátartozójának vallana minket.

Jézus segíteni akart nekünk: ezért részt vett életünkben, magányunkban, félelmeinkben, sőt halálunkban is. Eggyé kellett válnia velünk ahhoz, hogy megmentsen minket és azt kérte tőlünk, hogy ugyanezt tegyük másokkal. A szegények minden fájdalmát, javakbeli szűkölködését ugyanúgy kell orvosolnunk, mint belső, lelki hiányait. Osztozzunk fájdalmaikban, hiszen mellettük kell lennünk ahhoz, hogy megmenthessük őket. Isten iránti szeretetünket őket szolgálva tudjuk kimutatni, és ezáltal vezetjük őket Istenhez.

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet. 

Mikor fáradt voltam, te adtál pihenést.

Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál életembe. 

Mikor börtönben voltam, eljöttél meglátogatni. 

Mikor ágynak dőltem, gondoskodtál rólam. 

Mikor kicsi voltam, írni tanítottál. 

Idegen földön járva, szívesen fogadtál.

Mikor hajlék nélkül voltam, kinyitottad előttem kapuidat.

Munkanélküliként állást találtál nekem. 

Harcban megsebesültem, s te bekötözted sebeimet.

Amikor melegséget kerestem, megfogtad a kezemet. 

Mikor fekete, sárga vagy fehér voltam, megsértettek 

és kigúnyoltak, te hordtad a keresztem. 

Mikor idős voltam, mosolyt varázsoltál az arcomra.

Mikor gondoktól roskadoztam, megosztottam veled őket. 

Mikor kicsúfoltak, mellettem álltál.

És mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.