Önkéntes kiüresedés

Egy ember sem kerüli el az ürességet életében. Mindannyian részesülünk a semmi megtapasztalásában a halál élménye révén. Isten lépésről lépésre, pedagógiai művészettel vezet bennünket ehhez az ürességhez. Az ember már döntéseiben is bizonyos ürességgel találja magát szembe. Választani annyit jelent, mint lemondani arról, amit nem választunk. Ha valaki orvos akar lenni, le kell mondania más hivatásokról… A döntéseinknél elengedhetetlenül veszteséget és ürességet fogunk érezni, amiatt, amiről le kell mondanunk.

Minden választásnál megtanulunk egy kicsit kiüresedni.

Az ember életútja folyamatosan az üresség felé vezet. Nők és férfiak házasságot kötnek. A házasságban nagyon sok szeretetet, egymással való közösséget, biztonságot, életet és boldogságot élhetnek meg. Házastársuknak életteret engednek magukban. Ezáltal azonban lemondanak függetlenségükről, hobbijaikról, munkalehetőségeikről, gyakran barátságaikról. Sokkal többet kapnak ezért cserébe, mégis sokat kell feladniuk ezért, sok mindentől kell kiüresíteni önmagukat.

Később gyerekek jönnek a világra. Ők talán még több időt, figyelmességet és energiát igényelnek, még ha másfelől sok örömet és boldogságot is ajándékoznak szüleiknek. A gyerekeknek teret adni saját magunkban, ez megint csak azt kívánja, hogy kiüresítsük magunkat terveinktől és vágyainktól.

Nem sok időbe telik, és a gyerekek kikerülnek a szülői házból. Űr marad utánuk a házban… Ezt az ürességet különösen nehéz elviselni. Bizonyíték erre az a függőség, amellyel sok szülő ragaszkodik a már házas gyermekéhez.

Sokan a nyugdíjazást is mint ürességet élik meg. Az ember nem érzi magát többé hasznosnak…

Lassan feltűnik az ember saját halála is. Ez talán a legnagyobb válság az ember életében.

Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy a teljes ürességgel szembesül. Aki azonban fokozatosan átélte az életnek, illetve közel engedte és elszenvedte az ürességnek ezeket a szakaszait, az könnyebben fogja elviselni a teljes ürességet egy pillanatra, hogy a következő pillanatban mindent megkapjon, Másoknak emberi életük utolsó pillanataiban nagyon sok mindent be kell pótolniuk a lemondás és kiüresedés terén.

Az életnek ezek a szakaszai, főleg a halállal való szembesülés nem választhatóak önként. Ezeket az élet adja fel nekünk. A mi szabadságunk abban áll, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk őket.

A Szentírásban gyakran ismétlődik a felhívás az önkéntes kiüresedésre. A nyolc boldogság ennek a meghívásnak a himnusza (Lk 6,20-23). (…) Minden boldogság valamilyen módon a kiüresedést hirdeti számunkra.

Ahogy a halál a feltámadáshoz vezet, úgy a boldogságok is mind egy-egy ígéret számunkra, hogy ez az üresség nem marad betöltetlenül.

Isten fogja betölteni. Jézus arra biztat bennünket, ha királyok és helytartók elé hurcolnak bennünket, ne gondolkozzunk azon, mit válaszolunk. Ahelyett, hogy értelmünket gondolatokkal zsúfolnánk tele, tegyük azt teljesen üressé. A megfelelő pillanatban Jézus maga fogja a választ megadni (Lk 21,12-15). De ehhez éppen értelmünk kiüresítésére van szüksége Magáról Jézusról is azt mondja Szent Pál, hogy nem ragaszkodott istenségéhez (Fil 2,5-11). Önként kiüresítette magát, emberré lett, és megalázta magát egészen a kereszthalálig. Ez a legteljesebb üresség. Ezt az Atya töltötte meg. Nevet adott neki, amely minden név fölött áll.