A pozitív irányultság Slachta Margit lelkiségében

Olvasási idő: 5 perc

Slachta Margit a magyar egyházi élet kiemelkedő huszadik századi szereplője, és őrá is jellemző, hogy lelkisége közvetlen hatással volt és van az egyházon kívüli társadalomra is. Ismert tény, hogy ő volt az első női képviselő a parlamentben, és az általa alapított Szociális Testvérek Társasága ma is az egyik legjelentősebb női közösség hazánkban, komoly társadalomformáló erő. A kötet abból a szempontból is különleges, hogy nem egy szerzője van, minden fejezetét más-más szociális testvér írta, így széles panorámát kaphatunk arról, hogyan él tovább Margit testvér lelkisége mai utódai lelkében¹.

Az itt közölt részletben a könyvhöz hasonlóan dőlten Slachta Margit gondolatait olvashatjuk, melyet az adott fejezet – ez esetben a negyedik nap – szerzője értelmez, fejt ki.

(…) Margit testvér és alapító társai a bencés lelkiségben találták meg ezt a stabilizáló erőt, melynek révén az ősi szerzetesi gondolat a legmodernebb fejlődés élén való haladáshoz kapcsolódhatott (vö. F1² 58.). A bencés alapok biztosították és biztosítják a lelkiségi hátteret, amely lehetővé teszi, hogy a legviharosabb időkben és a legkiszámíthatatlanabb, legmostohább körülmények között is megmaradhassunk a megszentelő szeretet küldetésében.

A bencés lelkiség részeként Margit testvér különös hangsúlyt helyez a pozitív irányzatra. Ez alatt nem tartalmak minősítését érti, hanem egyfajta hangsúlyt a dolgokhoz való viszonyulásunkban, aminek iránya lehet igenlő, állító, vagyis pozitív, és lehet nemleges, tagadó, azaz negatív (vö. F4³ 49). Nyilvánvaló, hogy a dolgok természete fogja meghatározni a hozzájuk való viszonyulásunk irányát; a lelki életben való előrehaladás lényege, hogy ápoljuk magunkban a jót, ami Istenhez vezet, és ellene mondunk a rossznak, ami eltávolít, elválaszt tőle. A Margit testvér által felvázolt pozitív irányzat lényege azonban az, hogy a hangsúly mindig a pozitívumon, az állításon van, azaz a figyelem fókusza mindig a célon nyugszik, aki Isten, az abszolút Jó, az abszolút Pozitívum, akit elérni szeretnénk, és nem pedig a rosszon, amit legyőzni akarunk.

Margit testvér szavaival:

A Társaság tagjainak figyelmét sokkal jobban ráirányítja a megvalósítandó, jóért való dolgozásra, mint a rosszal negatív értelemben való foglalkozásra. Sokkal inkább sürgeti a jóságért való lelkesedést, mint a rossztól való félelmet, jobban az erények gyakorlását, mint a bűntől való rettegést. […] Az élet sokkal inkább a jónak állítása, mint a rossznak tagadása. (F1 64)

A pozitív irányzat gyakorlása megnyilvánul az irányultságunkban, a szemléletünkben, valamint az ezekből fakadó eljárásmódjainkban és az eszközeink megválasztásában. Az irányultság a motivációról, valamint törekvéseink céljáról szól. A pozitív irányultságú embert a szeretet motiválja, nem pedig a félelem.

Nem a rettegett rossz áll a szeme előtt, amelytől fél, hanem tekintetét állandóan a szépségen és a jóságon nyugtatja.

[…] Ha teljes odaadással gyakoroljuk az istenszeretetet és az emberszeretetet, akkor azzal gyengítjük a szeretet elleni bűnöket […] Ez a rossz ellen való küzdelem pozitív formája. (F4 50)

A pozitív irányultság átalakítja a szemléletet, azt, ahogy a világra, a világ eseményeire tekintünk, ahogyan a kihívásokra válaszolunk, ahogyan a nehézségekkel megküzdünk. A pozitív irányultságú ember felfedezi mindenben Isten jelenlétét és működését, még a nehéz, fájdalmas, akár tragikus történésekben is, mert tekintetével, egész lényével Istenen függ, és mély meggyőződéssel hiszi és vallja, hogy a Szeretet Istene folyamatosan hordozza és megtartja őt a legnehezebb helyzetekben is:

Azt is magában foglalja tehát a pozitív irányzat, hogy mindent a lélek gazdagítására használ fel a mennyei Atya szándéka szerint. Ha bármilyen körülmény, esemény, vagy tény minket kevesebbé tesz, ront, az vád ellenünk, mert az Úr szándékát meghiúsítottuk. ’Az Istent szeretőknek minden javukra válik!’ Tehát mások rosszakarata, minden szerencsétlenség, sőt még saját gyengeségeink is […] Ez a krisztusi pozitívum legyőzhetetlensége. (F4 51)

(…) A pozitív irányzat lényege az élet igenlése, más szóval az élet szeretete. 

A szeretetet akarom gyarapítani magamban és másban, – mert élet és szeretet egy.

Egyáltalán a pozitív beállítottságú ember másra és magára vonatkozólag mindig azt kérdezi, hogy mi szolgálja a több életet? A több, teljesebb élet, a gazdagabb, szebben kialakult lélek, ez az ő vezető gondolata és a kegyelem képesíti arra a szabadságra, hogy valósággal mindig azt cselekedje meg, amitől maga is és más is jobb, több, boldogabb lesz. (F4 53)

A pozitív szemlélet tehát az emberi kapcsolatainkat is sajátos módon határozza meg. A pozitív irányultságú ember identitását szíve mélységéből meríti, ahol hazatalált az Istenhez, ahol otthon van az Istennél, és tudja, hogy ő kicsoda az Istenben. Nincs már szüksége arra, hogy önmagát mindig valakivel szembe helyezkedve, valakivel ellentétben definiálja; úgy tudja állítani magát, hogy az teret enged mások létezésének is. És mivel Isten teremtő és atyai szeretetéből szemléli a többi embert, felismeri bennük a testvért, függetlenül azok viselkedésétől.

Embertársainkkal szemben is kötelez minket ez a felfogás. Ha mások hibáira bosszúsággal, gyengeségeire gáncsolással, bűneire megtorlással válaszolok, távol vagyok a teremtő Jóság ösvényeitől. Felebarátaimmal szemben akkor jutottam el a pozitív beállítottsághoz, ha mindazt, amit velük szemben teszek, az igazság szellemében azért teszem, hogy nekik több életük legyen. (F4 52)

Az ilyen embernek, Jézushoz hasonlóan, nincsenek ellenségei csak testvérei, és így képessé válik a párbeszédre. Korunkban, amit a kétségbeesés, bizalmatlanság, a megosztás politikai mechanizmusai, az értékvesztés, az állandó konfliktusok, ősfélelmek, agresszió, katasztrófák jellemeznek⁴, a pozitív beállítottság kimunkálása magunkban szükségesebb, mint valaha, azért hogy a társadalmi párbeszédnek és a szeretet kultúrájának kialakítói lehessünk, úgy ahogyan azt már Margit testvér is megálmodta száz évvel ezelőtt: a megszentelő szeretet küldetésében járva. Ezért véssük hát szívünkbe mindazt, amit erről az irányzatról tanított:

A pozitív irányzat alapdogmája tehát ez: Az Úr Isten mindent javamra küld, az egész élet azért van, hogy jobbak, szebbek, gazdagabbak legyünk általa, ezt az isteni szándékot kell magunkban és másokban minden által valósítanunk! (F4 54)

^{[1] 15 nap imádság Slachta Margit gondolataival, Új Város, 2025, Előszó, 6. o.
[2] F1 (Forrásaink 1.): Slachta Margit lelki öröksége I. kötet 1923–1939. Salkaházi Sára Alapítvány, Budapest, 2011
[3] F4 (Forrásaink 4.): A megszentelő Szeretet küldetésében. Válogatás Slachta Margit tanításaiból. Salkaházi Sára Alapítvány, Budapest, 2019.
[4] Vö. Ferenc pápa: Fratelli tutti}

A 15 nap imádság Slachta Margit gondolataival megrendelhető webshopunkon 9%-os kiadói kedvezménnyel, és Karácsonyig ingyenes a Foxpost házhoz szállítással.