A befejező, harmadik elmélkedésben a közgazdász szerző Jeremiás próféta egy befektetésének történetét meséli el nekünk. Mit jelent hinni a pusztulásban? Mit jelent bízni, abban, hogy a történet nem ért véget?
A Szentlélek működése
Az egyházatya „Szentlélekről” szóló értekezésből, amelyet Amphilochiusnak, Iconium püspökének írt. Ennek az írásnak részleteivel indítottak néhány napja a szinóduson.
Október 4-én, a vatikáni VI. Pál teremben a püspöki szinódus nyitóülésén, beszédében Ferenc pápa hivatkozott az ott kiosztott patrisztikus szövegek között található, Szent Baziltól származó idézetekre a Szentlélekről, és javasolta a résztvevőknek ezek olvasását. A következőkben az értekezésnek azt a részét olvashatjuk, amely arról szól, hogyan is működik a Szentlélek.
* * *
Ki az az ember, akinek a Szentlelket idéző nevek hallatán ne emelkedne fel lelke és ne emelné gondolatait Isten legfelsőbb természetéhez? Mert őt Isten Lelkének és az igazság Lelkének nevezték el, aki az Atyától származik: erős Lélek, igaz Lélek, teremtő Lélek.
Az a név pedig, ami a legmegfelelőbb és a legjobban illik rá: Szent Lélek. Minden, aminek szent jellege van, tőle származik. Az élettel bíró lényeknek szükségük van rá, és mintha az ő harmata itatná át őket, erőt és támogatást kapnak létükben és cselekvésükben, hogy azt a természetes célt szolgálják, amelyre teremtve lettek.
Ő a megszentelődés és az értelem világosságának forrása.
Minden értelmes teremtménynek önmagát adja, önmagával együtt fényt és segítséget nyújt az igazság kereséséhez.
Természeténél fogva megközelíthetetlen, de jósága által felfogható. Mindent betölt erejével, de csak azoknak nyilatkoztatja ki magát, akik méltók rá. Nekik azonban nem egyenlő mértékben adja oda önmagát, hanem a hit ereje szerint.
Lényegében egyszerű, hatalmában sokrétű, az egyének számára a maga teljességében van jelen, és egyidejűleg minden mindenhol. Úgy részesül benne minden és mindenki, hogy közben ő semmiben sem változik. Mindenki részesül belőle, de ő teljesen önmaga marad, ugyanúgy, mint a nap sugarai.
Jótékony hatásukat mindenki úgy érzi, mintha egyedül csak neki ragyognának, miközben megvilágítják a földet és a tengert, és keverednek a levegővel. Így a Szentlélek is, bár úgy van jelen mindenkinek, aki képes rá, mintha csak neki lenne jelen, elegendő és teljes kegyelmet áraszt mindenkinek. Élvezi jelenlétét minden, ami részesül belőle, amennyire a természet lehetővé teszi, de nem annyira, amennyire ő képes.
Felemeli a szíveket, kézen fogva vezeti a gyengéket, általa az erősek elérik a tökéletességet.
Ő beragyogja azokat, akik megtisztultak minden csúfságtól, és a vele való közösség által lelkivé teszi őket.
És ahogyan a testek, melyek egy napsugárral érintkezve különösen áttetszőek és éles kontúrúak, utána már maguk is nagyon fényessé válnak és új ragyogást sugároznak magukból, úgy a lelkek, melyekben a Lélek lakozik, és amelyeket a Lélek világosít meg, szintén szentté válnak, és kegyelmet tükröznek vissza másokra.
A Lélektől származik a jövő dolgainak megelőlegezett ismerete, a misztériumok elmélyülése, az okkult dolgok érzékelése, az ajándékok szétosztása, a mennyei dolgokban való otthonosság, az örömujjongás az angyalokkal. Tőle az örök boldogság, tőle az Istennel való állandó egység és hasonlatosság, és ami mindennél magasztosabb: tőle az Istenné válás lehetősége.
Nagy Szent Bazil: «A Szentlélekről» c. értekezés, 9. fejezet, 22-23; PG 32, 107-110.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Pinterest - Pünkösd-ikon; Pixabay
Forrás: Nagy Szent Bazil: «A Szentlélekről» c. értekezés,(9. fejezet, 22-23; PG 32, 107-110) In: incammino.blog, Az imaórák liturgiája /2021/05
Fordította: Prokopp Katalin, olaszból