A tettek kereszténysége hiteles - Szebik Imre evangélikus püspököt kérdeztük

Úgy tűnik, az ökumenizmusban eljutottunk addig, hogy az egyházak partnereknek és nem riválisoknak tekintik egymást, de mintha itt meg is rekedtünk volna. Hogyan látja, mi a következő elérendő állomás az ökumenizmus útján?

Kölcsönösen el kell fogadnunk a másik testvéri közösségét azonos értékrenddel. Sok kérdésben egyetértünk, tudunk úgy prédikálni, hogy azt hangsúlyozzuk, ami közös a keresztény egyházakban, és lényeges a keresztény üzenetben a Biblia alapján. Úgy vélem, nincs messze az az idő, amikor az úrvacsorai közösséget is megélhetjük vendégként a másik egyházában (Abendmahlgastfreundschaft), ez különösen a vegyes házasságban élők számára lenne fontos. Sokkal gyakrabban kellene találkoznunk, nemcsak januárban az ökumenikus imahét alkalmával. Legalább havi gyakorisággal kívánatos lenne egy-egy településen programszerű közös együttléteket tartani, együtt énekelni, imádkozni.

Ön évek óta részt vesz a Fokoláre Mozgalom által szervezett püspök-találkozókon. Mit adnak Önnek ezek az alkalmak?

Valóban 2002 óta van kapcsolatom a Fokoláre Mozgalommal. Elkötelezett keresztény, ökumenikus gondolkodású evangélikus szolgálattevőnek vallom magam. Komolyan gondolom Jézus szavát megélni, aki azért imádkozik értünk, hogy mindnyájan egy(ek) legyünk. Sok hiteles keresztény testvérrel találkoztam a Fokoláre Mozgalomban. Jó dolog velük együtt imádkozni, énekelni, tanúságot tenni a legfőbb keresztyén (keresztény) értékekről.

Ferenc pápa fogadja a Fokoláre Mozgalom püspökbarátainak ökumenikus találkozójának résztvevőit 2021. szeptember 25-én (Vatican Media)

Van, aki a katolikus egyház mai helyzetét a reformáció kora előtti időkhöz hasonlítja. Hogyan vélekedik erről?

Valóban nehéz helyzetben van a katolikus egyház, de a többi felekezet is. A római egyházban a paphiány komoly nehézség, és a világméretű pedofilia-botrány árnyékolja be az evangélium hirdetés hitelességét. De ez kihat valamennyi felekezet szolgálatára is.

Ön szerint mit tehetett volna másképpen a katolikus egyház Luther korában, hogy a megújítási vágy ne torkolljon egyházszakadásba?

Erre a kérdésre nem tudok és nem is kívánok válaszolni. Nem szeretnék ítélkezni az elődök felett. Ez Isten dolga. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek – mondja Jézus.

Hogyan látja, mennyire akar Magyarországon is teret nyerni a skandináv, német, holland stb. egyházakból ismert progresszív liberalizmus a kereszténységben?

Nagyon remélem, hogy sokkal kisebb mértékben, s nem lesz ez a többség véleménye a jövőben sem. Átmeneti korszellem hatásként értelmezem, sajnálatos véglet.

A diakónia, a szeretetszolgálat a Magyarországi Evangélikus Egyházban kiemelt szerepet és komoly intézményesült formát kap. Milyen minták, kapcsolatok segítették ennek meghonosításában Önt és kollégáit?

Cselekedeteitekről ismeritek meg őket – mondja Jézus.

A tettek kereszténysége a hiteles a posztmodern társadalomban.

Több irgalmasság, leleményes segítőkészség a rászorulók számára.

Ez minden érintettet elgondolkoztat, megszólít. A diakónia a tettek missziója, amely döntés elé is állít addig közömbös egyéneket.

A német és skandináv protestáns egyházak diakóniai tevékenysége évszázados múltra tekint vissza, példájuk követésre méltó, s hatása érzékelhető társadalmi méretekben is.

Egy, az Evangélikus Élet-nek adott interjújában úgy nyilatkozott: „Arra vágyom, hogy szekularizált társadalmunkban legyen az evangélium ügye közüggyé.” Nem ellentmondás ez, vallás és közügy?

Nem hinném, hogy ez ellentmondást jelentene. Természetesen az evangélium melletti döntés, Jézus személyének elfogadása személyes ügy. De a mindannyiunk életében jelen levő bűnre, s a sorskérdések misztériumára együtt kell keresnünk a választ és az elmúlás jelenségével mindenkinek szembe kell néznie. Úgy vélem, tényleges választ ezekre a kérdésekre Jézustól kaphatunk. A közömbösség ellen a legjobb gyógyszer, ha közüggyé tesszük az abból való gyógyulást.

Az ökumenizmus kapcsán egyszer így fogalmazott: „Egymás szolgálata befolyásolja a missziói küldetésünk eredményességét is.” Tudna erre példát mondani, miben tudjuk egymás közösségeit, egyházait szolgálni?

Sopronnémetiben evangélikus templom épült. A gyülekezet evangélikus gondnokát hat hónapon át katolikus munkatársai helyettesítették a munkahelyén, hogy a gondnok csak a templomépítés irányítását végezhesse. Az egyik plébános heteken át megtartotta beteg kollégája helyett az evangélikus hittanórát. Ez viszont is megtörtént. Egyik Pest megyei településünkön a nyugdíjas evangélikus lelkész tartja a felnőtt katekézist a római katolikus híveknek immár több, mint 10 éve, katolikus püspöki hozzájárulással.

Nagy Tamás | Evangélikus templom, Sopronnémeti | Kitervezte.hu

Kedves Igém (I. Krónikák 28,20) „Légy bátor és erős, és fogj hozzá! Ne fél és ne rettegj, mert az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed azt a munkát, amely az Úr házában végzett szolgálathoz szükséges.”

Különleges élményem a Megigazulásról szóló közös állásfoglalás eseményének augsburgi aláírásához fűződik. 1999-t írtunk. A római katolikus és az evangélikus templomban tartott két istentisztelet, ill. mise után került erre sor, örvendetes és meghitt légkörben. A mintegy négy órás templomi alkalom után id. Hafenscher Károllyal értékeltük az átélt ökumenikus eseményt. Váratlanul az asztalunk mellett termett egy katolikus segédpüspök,  az akkori püspöki kar titkára, s áldást kért tőlem, hivatkozva a következő napi nagyon jelentős kérdésekkel foglalkozó püspökkari ülésre, ahol felelősségteljes kérdésben kellett döntést hozniok. Együtt imádkoztunk, s számomra feledhetetlen ez az esemény, mint az összetartozás
egyik legszebb megnyilvánulása.

Sokkal több az, ami összeköt, mint ami elválaszt.

A hangsúlyt Krisztusra, az Igére, a két fő szentségre (keresztség és úrvacsora), a megélt közösségre kell tennünk. A Szentlélek odaküld áldást, ahol együtt kérik jelenlétét, erejét és szeretetét, kiáradását.

A legutóbbi pápalátogatás is meggyőző alkalom volt ennek átélésére. A hitbeli és teológiai párbeszédnek gyülekezeti és világméretű szinten is tovább kell folytatódnia. Jelét kell adnunk mindenütt a Krisztusban való összetartozásnak. Ez hitelességünk záloga is.

Napjainkban a választóvonal lényegében nem a hívőkön belül húzódik. Sokkal inkább a közömbösek, az egoisták, a kizárólagosan csupán az anyagi javakat hajszolók, valamint az értékkeresők, az Istent keresők és a keresztények között van morális és elvi különbség. Felmutatni a Krisztustól kapott ajándékokat időszerű küldetésünk, igazi misszió. Ez vonz és elgondolkoztat…