A vatikáni nagykövet a NEK-ről

A magyarok, ahogy a lengyelek is, jól tudják, hogy a történelmük alakulásánál a kereszténység is nagy szerepet játszott abban, hogy a nagy európai hatalmakkal szemben önálló állam maradhattak. Ebben fontos szerepe volt Róma püspökeinek is. Hogyan értékeli ma a Vatikán és a magyar állam kapcsolatát?

A magyaroknak több mint ezer esztendeje, Szent István király uralkodásának kezdete óta mindig jó kapcsolatuk volt a római pápákkal. Szent István király volt az, aki eldöntötte, hogy népe felveszi a kereszténységet, és II. Szilveszter pápa küldött neki királyi koronát – ez a mai magyar korona felső része. Az a tény, hogy a koronája ma is látható az Országházban, Budapest szívében, felejthetetlen emlékeztető a nemzetünk számára. 1026-ban alapították az első magyar zarándokházat Rómában, az ókori konstantinuszi bazilika mellett. Ez volt a Szent István-zarándokház, amelyet 1776-ban bontottak el a megújult Szent Péter Bazilika sekrestyéjének építése miatt. A másik, évszázadokon átívelő jelkép a Santo Stefano Rotondo, a római magyar nemzeti templom. A Szent Péter Bazilika közelében lévő magyar kápolna a pápa ajándéka volt, hogy a magyaroknak legyen egy „otthonuk” a kereszténység szívében. Ma is baráti a kapcsolat, ami abból is látszik, hogy a pápa méltónak talált minket arra, hogy ellátogasson az Eucharisztikus Kongresszusra Budapestre – ez ritka dolog a kongresszusok történetében.

1938-ban volt már Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten. Miért választották újból Magyarország fővárosát? Vannak párhuzamok az 1938-as és a mostani kongresszus között?

A Szentatyától kellene megkérdezni, hogy miért lett Budapest a helyszín. Egy érdekes történelmi párhuzam: az 1938-as és az idei budapesti kongresszus előtt is, mind a két esetben a Fülöp-szigeteken zajlott az előző Eucharisztikus Kongresszus. Az 1938-as budapesti kongresszusnak volt egy olyan jelentősége, ami jóval később vált nyilvánvalóvá. Sokan azt mondják, hogy ez a nagy hitélmény fontos tényező volt a tekintetben, hogy a katolikusokat nagyban hozzásegítette, hogy túléljék a nagy világégést és a hamarosan elkövetkező istentagadó diktatúrák időszakát. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak talán a Covid-járvány kontextusában lehet különös jelentősége. Azt gondolom, hogy sokan közülünk, miután megtapasztaltuk a törékenységünket, alig várjuk, hogy többet tanulhassunk az élet és a hit nagy kérdéseiről. A kongresszus célja, Erdő Péter bíboros-prímás szavait idézve az, hogy „hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulását szolgálja”.

Hogyan készül Magyarország a kongresszusra és Ferenc pápa látogatására?

A magyarok már évek óta készülnek erre a kongresszusra, elég arra gondolni, hogy minden szentmise után imádkoznak ezért az eseményért, 2016 óta, amikor kihirdetésre került, hogy Magyarország adja a helyszínt. Konkrétan pedig azt reméljük, hogy a pandémia idejében a kongresszus egy életteli alkalmat jelenthet a világ keresztényei számára, ahol találkozhatnak Krisztussal, mindnyájunk közös forrásával. Az előkészületek közben természetesen gondolunk a járványmegelőző biztonsági intézkedésekre is. Nagyon örülünk, és megtisztelve érezzük magunkat, hogy a pápa meglátogatja Magyarországot, és biztos vagyok benne, hogy a magyar nép nagy szeretettel fogadja majd őt.

A magyarok több mint ezeréves történelmük során sok szentet adtak a világnak. Az utolsó IV. Károly magyar király, az ön családtagja, akit 2004-ben avatott boldoggá Szent II. János Pál pápa. Milyen remény élteti ma a magyar egyházat?

Számomra reménykeltő a tény, hogy Magyarországon a katolikus egyház elevenen jelen van az egész társadalomban. Remélem, hogy az eucharisztikus kongresszus még jobban ösztönözni fogja a fiatalokat, hogy az Úr által mutatott úton járjanak. Mi nagyon reméljük, hogy a következő években beteljesülhet magyarok millióinak álma: Mindszenty bíboros boldoggá avatása. Az egyik legfontosabb lépés már megtörtént, 2019 februárjában Ferenc pápa tiszteletreméltóvá nyilvánította Magyarország prímását. Most még egy csoda bizonyítása kell a továbblépéshez.

Olaszország és Magyarország, a Szentszék és a magyar egyház között mindig élő volt a kulturális és lelki kapcsolat. Hogyan él ma a magyar közösség Olaszországban?

Szimbolikusnak tekinthetjük, hogy a magyar közösség Olaszországban elsősorban a szentmise közös ünneplésekor gyűlik össze. Ez a közösségünk központi eseménye. Van egy papunk, aki az olaszországi magyar közösségekért felel, Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora. Fáradhatatlanul utazik Itália-szerte, hogy honfitársait összegyűjtse az Úr oltára körül. Rómában ez annyit jelent, hogy minden kedden reggel van egy magyar mise a Szent Péter Bazilikában; havonta egy szentmise van a Santo Stefano Rotondóban is. Gyakran elfogyasztunk ezenkívül együtt egy pohárka magyar pálinkát, bort vagy valamilyen tipikus hazai édességet.

Egyre több vád éri Magyarországot a migránspolitikája miatt. Ugyanakkor kevesen ismerik Magyarország elkötelezett munkáját a Hungary Helps programban, amellyel az otthon maradottakat támogatják, akár erőn felül is. Beszélne nekünk erről a két irányról?

Érthető, hogy egy ennyire feszítő globális problémáról, amilyen a migráció is, Európa különböző államainak kormányai eltérő álláspontokat fogalmaznak meg. Ferenc pápa jól mondta – pontosan emlékszem rá, 2018-ban, a szokásos újévi diplomáciai találkozón hangzott el –, hogy a Szentszék „nem szeretne beleavatkozni olyan döntésekbe, amelyek az államok kompetenciájába tartoznak, mivel az államok felelőssége a befogadás biztosítása, szem előtt tartva a politikai, társadalmi és gazdasági helyzetüket, valamint a befogadási és integrációs lehetőségeiket”. A legjobb válasz talán az, ha elmesélem egy két évvel ezelőtti találkozásomat Ferenc pápával a Szent Péter téren. A pápa keresztény fiatalok egy csoportját fogadta – valamennyien nehéz körülmények közül érkeztek, és mindegyikük a Hungary Helps program állami ösztöndíjával folytatta tanulmányait. A Szentatya őszinte elismerését fejezte ki azért, ahogy Magyarország támogatja a nehézségekkel küzdő közösségeket, és őszintén hálás volt, hogy ezek a fiatalok, az Olaszországban kapott tudással felvértezve, vissza fognak térni a szülőföldjükre, hogy a hazájuk jövőjét építsék. És az ilyenkor szokásos csoportképen a pápa kérte, hogy ő tarthassa a magyar zászlót…

^{A kép jobb oldalán a hátsó sorban: Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki nagykövet, Kiss Bertalan főtanácsadó és Azbej Tristan, a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár}

Európa demográfiai válságot él át, csökken a születések száma. Mit tesz a magyar állam a család intézményének támogatására?

Magyarország már évekkel ezelőtt látta ezt a veszélyt, és kidolgozta a lépéseket. Az Orbán-kormány kilenc éve dolgozik ezen, és nagyszerű eredményeink vannak: 40 %-kal nőtt a házasságok száma, 25 %-kal csökkentek a válások, és ami még nagy dolog, 30 %-kal csökkent az abortuszok száma. Világos, hogy egy ilyen változás eléréséhez elengedhetetlen a kormány azon szándéka, hogy elkötelezetten támogatja a családokat, segíti őket, és azt üzeni nekik, hogy a gyermekek vállalása ajándék a társadalom számára. A családok anyagi segítséget is kell, hogy kapjanak, ilyenek a vissza nem térítendő támogatások, adókedvezmények, bizonyos esetekben adómentesség, ezenfelül az otthonteremtési támogatás és más kedvezmények. Ez az üzenet, amit az emberek és Novák Katalin, a magyar családügyi miniszter elvisznek Európa országaiba, és az egész világon arra buzdítják az országokat, hogy kövessék a magyar példát.

Mi az az érték, amit Magyarország adhat Európának?

Azt látom, hogy a nyugat-európai országokban kétségbe vonják azokat az értékeket, amelyek fontosak voltak Európa alapítóinak, Konrad Adenauernek, Alcide De Gasperinek és Robert Schumannak. Azt gondolom, hogy mindez a ’68-as intézményellenesség és egyfajta hanyatlás következménye. Sokat adhat még a jövőben Európának egy olyan közép-európai ország, amelynek évtizedeken át meg kellett harcolnia az olyan alapértékekért, mint a hit, család, nemzet.