Ferenc pápa egyik legkedvesebb témája az időskor bölcsessége. Az általa bevezetett „Idősek és nagyszülők napja” alkalmából idézünk Igino Giordani naplójából, aki lenyűgöző tisztánlátással fedezte fel önmagában az idősödésben rejlő ...
Állítsuk be jól az iránytűt!
Az Úr időről-időre – különböző eseményekkel és gondolatokkal – újra és újra felhívja a figyelmünket arra, hogy helyesen állítsuk be lelkünk iránytűjét.
Egy alkalommal – írja Chiara Lubich –, 1954-ben Rómából Trentóba kellett utaznom Don Foresi pappá szentelésére, melyet a trentói érsek celebrált. Mivel nem volt jó az egészségem, arra gondoltunk, hogy az út nagyját repülőgépen teszem meg. Alighogy felszálltam a gépre, egy nagyon kedves légikisasszony, hogy megkönnyítse számomra az utat, betessékelt a pilótakabinba. Ott azonnal megragadott az elém táruló fenséges, végtelenre nyíló panoráma: a pilótafülke elejét ugyanis teljes egészében üveg borította.
De mégsem a kilátás érintette meg leginkább lelkemet. Inkább a pilóta rövid magyarázata arról, hogy mi a fontos a repülőgép irányításakor.
Azt mondta, hogy az egyenes és biztos utazáshoz mindenekelőtt az iránytűt kell jól ráállítani a célpontra.
Később, a repülés során, éberen vigyázni kell, hogy a repülőgép sose térjen el a kitűzött iránytól.
Hallgatva a magyarázatot, lelkemben azonnal párhuzamot vontam az evilági repülőutazás és az élet utazása – ma azt mondanám, hogy a Szent Utazás – között. Úgy tűnt, hogy megértem: itt is arra van szükség, hogy mindjárt az indulásnál pontosan beállítsuk lelkünk helyes irányát, aki az Elhagyott Jézus. Aztán az út folyamán csak egyetlen dologra kell ügyelni: hogy hűségesek maradjunk hozzá. Igen. Az út, amire Isten mindannyiunkat hív, egyedül ez: szeretni mindig az Elhagyott Jézust.
Ez azt jelenti: átölelni létünk minden fájdalmát. Azt jelenti: gyakoroljuk a szeretetet, akaratunkat igazítsuk mindig az Övéhez (…). Szeretni az Elhagyott Jézust azt jelenti: tudni, mi a szeretet; tudni, hogy miként kell szeretnünk felebarátainkat – ahogyan Ő szeretett, egészen az elhagyatottságig. Szeretni mindig az Elhagyott Jézust azt jelenti, hogy életünkben megvalósítjuk az összes erényt, melyeket Ő oly hősiesen élt meg abban a pillanatban. (…)
Ahogy a pilóta – akinek mozgását teljesen szabadnak láttam – nem használ gyeplőt, mint a szekerek esetében, se kormánykereket, mint a gépkocsiknál szokás: úgy nekünk se lesz szükségünk egyéb módszerre a biztos célba éréshez, mint hogy lelki iránytűnket az Elhagyott Jézusra irányítsuk.
Ahogy a repülőutakon ismeretlenek a kanyarok meglepetései, mivel az út légvonalban vezet; és a hegyek sem jelentenek veszélyt, mert eleve nagy magasságban haladunk: úgy a mi utazásunkon is, az Elhagyott Jézus iránti szeretet révén, azonnal a magasba emelkedünk, nem kell félnünk a váratlan dolgoktól, s nem nagyon érezzük az emelkedők nehézségét sem, mert ha szeretjük Őt, akkor a meglepetések, az erőfeszítések és a szenvedés mind-mind előre látott és várt események lesznek.
Irányítsuk tehát az iránytűt az Elhagyott Jézusra, és maradjunk hűségesek hozzá! (…)
Ha életünk utazását az Elhagyott Jézus társaságában tesszük meg, a végén mi is elismételhetjük Szent Klára híres mondatát: „Menj biztonságban, lelkem, mert utadon jó társad van. Menj, mert aki megteremtett téged, mindig rajtad tartotta tekintetét, és megszentelt!”
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: freepik.com
Forrás: Chiara Lubich: Az élet egy utazás, 139-142.o.
Fordította: Reskovits Ágnes