Az engedelmesség bálja

Ma van a papi és szerzetesi hivatások vasárnapja, április 29-én pedig a táncművészet világnapja lesz. Mindkét ünnephez kapcsolódva közöljük Madeleine Delbrêl francia misztikus és szociális munkás versbe foglalt imáját, melyben a tánchoz hasonlítja az Istenben megélt életet. Uram, add, hogy életünk tánc legyen a te karjaidban!

az-engedelmesseg-balja

Furulyáztunk és nem táncoltatok


Július 14-e van.

Mindenki táncol.

Mindenhol, hónapok, évek óta táncol a világ.

Minél többen meghalunk, annál inkább táncolunk.

Háborúk hulláma és bálok sora.

Valóban túl sok a zaj.

A komoly emberek már lefeküdtek.

S míg a szerzetesek a matutinumot mondják szent Henrik király nyomán,

Nekem egy másik király jut eszembe, Dávid, aki a frigyláda előtt táncolt.

 

 

 

 

Sok szent nem szeret táncolni,

sok más szentnek viszont szüksége van a táncra,

mert annyira boldog:

Szent Teréz a kasztanyettákkal

Keresztes Szent János a Gyermek Jézussal a karján

és Szent Ferenc a pápa előtt.

Ha elégedettek lennénk veled, Uram,

mi sem tudnánk ellenállni a világon végigsöprő táncolási kedvnek.

Ráéreznénk, hogy Te milyen táncot akarsz velünk járni a Gondviselés ritmusát követve.

 

Azt hiszem, eleged van azokból,

akik katonás arccal hirdetik, hogy téged szolgálnak,

akik sportnak tekintik, hogy eljussanak hozzád,

vagy akik úgy szeretnek téged, mint egy öreg házastárs.

 

Egy nap, amikor valami újra vágytál,

kitaláltad Szent Ferencet,

és mutatványosoddá tetted.

Hagyjuk, hogy minket is kitalálhass, és boldog emberekként táncolhassuk Veled az életünket.

Egyébként a jó táncosnak, akár Veled táncol, akár mással, nem kell tudnia a célt.

Követnie kell párját,

vidámnak lennie

és könnyednek,

s főként nem szabad, hogy merev legyen.

Nem kell magyarázatokat kérni Tőled,

miért ezeket a lépéseket választottad

a Te meghosszabbításoddá kell válni,

mozgékonnyá és élővé, mint Te vagy,

és Tőled átvenni a zenekar ritmusát.

Nem kell ragaszkodni az előrehaladáshoz,

forogni is kell néha, meg oldalra lépni.

Tudni kell megállni, és lépések helyett olykor siklani.

Milyen oktalan is lenne mindez, ha a zene nem adná meg az összhangot!

 

Mi mégis elfelejtjük lelked zenéjét,

és életünkből tornagyakorlatot csinálunk.

Elfelejtjük, hogy az élet a te karodban tánc,

hogy Szent Akaratod felfoghatatlanul találékony,

nem ismeri az egyhangúságot és az unalmat,

amit a vénkisasszonyok átélnek,

amikor szereteted vidám báljában a fal mellett petrezselymet árulnak.

Uram, jöjj, kérj fel minket!

 

Táncolunk veled bevásárlás közben,

míg a pénzt számoljuk vagy vacsorát készítünk,

amíg virrasztás közben lecsukódik a szemünk.

Eltáncoljuk veled a munka táncát, és a hőség tánca után a zimankóét.

Ha egy dallam mollban van, nem mondjuk majd rá, hogy szomorú,

ha egy másik kissé kifullaszt, nem panaszkodunk, hogy alig győzi a tüdőnk.

Ha meglöknek, csak nevetünk,

hiszen ez megesik tánc közben.

Uram, mutasd meg nekünk, hol a helye az engedelmesség báljának

ebben az örök regényben, ami Közted és köztünk zajlik.

Fedd fel előttünk terveid zenekarát, ahol az akaratod harmóniájába

furcsa hangzatként vegyül mindaz, amit megengedsz.

Segíts nekünk nap mint nap felvennünk emberi helyzetünket, mint egy báli ruhát,

és add, hogy szereteted ékszereként hordjuk a részleteket.

 

Segíts, hogy az életet

ne sakkjátszmaként éljük, ahol minden lépés kitervelt,

ne mérkőzésként, ahol minden fáradságos,

ne is feladványként, ami csak fejtörést okoz.

Éljük úgy, mint egy vég nélküli ünnepet,

ahol újra és újra veled találkozunk.

Mint egy bált,

mint egy táncot kegyelmed karjaiban,

a szeretet egyetemes zenéjére.

Uram, kérj fel minket!

Fotó: Ahmad Odeh / unsplash

Forrás: Madeleine Delbrêl: Nous autres, gens des rues. 1966, 1995, Le Seuil, Paris. 81. o.

Fordította: különböző változatok felhasználásával Paksy Eszter

Legújabb könyveink: