Az igazság szabaddá tesz minket

Vannak napok, amikor – emberi szemmel nézve – jobban mennek a dolgok, vannak, amikor rosszabbul. Akkor elevenítsd fel magadban azt a jó tapasztalatot, hogy a neked adatott jelen életedben nem az számít, hogy jól vagy-e vagy rosszul, hanem az, hogy hogyan éled meg az életet, mert abban a hogyanban van a szeretet, ami egyedül értelmet ad mindennek. Ugyanis az szereti Istent, aki megtartja tanítását. (Vö. Jn 14,23)

Napközben arra kell gondolnunk, hogy a Paradicsomba nem vihetjük magunkkal sem örömeinket, sem kínjainkat. Még ha tűzre is vetjük testünket, szeretet nélkül mit sem ér. (Vö. 1Kor 13,3) Az apostoli tettek sem érnek semmit. Ha az angyalok nyelvén szólunk is, szeretet nélkül semmit sem ér. (Vö. 1Kor 13,1) A könyörületes cselekedetek sem. Az sem ér semmit szeretet nélkül, ha mindenünket a szegényeknek adjuk. (Vö. 1Kor 13,3)

A Paradicsomba csak azt visszük, hogy mindezt hogyan éltük meg: vajon Isten szavai szerint-e, ami módot ad rá, hogy kifejezzük a szeretetünket.

Ezért keljünk fel mindennap boldogan: legyen bár viharos szél vagy ragyogó napsütés, soha ne feledjük, hogy csak az számít a napunkban, hogy mennyire sikerült „beleépítenünk” Isten szavát.

Ha így teszünk, Krisztus bennünk él aznap, és értelmet ad tetteinknek vagy közvetlenül, vagy az ima és a szenvedés által. És végül tetteink elkísérnek minket. (Vö. Jel 14,13)

Olyan csodálatos, ahogy Isten szava, az Igazság szabaddá tesz minket… (Vö. Jn 8,32.36) Szabaddá a körülményeinktől, szabaddá e halálra szánt testtől (vö. Róm 7,24), szabaddá a lélek megpróbáltatásaitól, szabaddá a minket körülvevő világtól, ami Isten országának szépségét és teljességét akarja beszennyezni bennünk.

* * *

A fenti írás a közelmúltban megjelent Chiara Lubich kötetben olvasható.