Az Úr nekünk is helyet készít, mint Máriának

Olvasási idő: 3 perc

^{Kezdőkép: Andrea di Bartolo: Dormitio Virginis (XIV. század), részlet}

Ma a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepét ünnepeljük. Ez az ünnep mind a katolikus teológia, mind a népi vallásosság számára nagy jelentőségű; sok közösségben ugyanis nagy odaadással ünneplik, különösen ott, ahol a székesegyház vagy a plébániatemplom a mennybe fölvett Szűzanya nevét viseli.

A hit e misztériumának szemlélésében segítségünkre lehet az a két ábrázolási mód, ahogyan a művészek az évszázadok során megjelenítették.

_{Leó pápa 2026. augusztus 16, Castel Gandoldo, Castel Gandolfo, Piazza della Libertà (Vatican Media)}

Az első, a régebbi, amely csaknem egy évezreden át az egyetlen volt, Isten anyjának „elszenderülését” ábrázolja: Mária ravatalon fekszik, halálba szenderülve; körülötte az apostolok állnak, akik meghatottan, imádkozva fejezik ki tiszteletüket iránta; középen pedig a feltámadt Jézus áll, és karjában tartja Mária lelkét, mint egy újszülött kislányt.

Eljött érte, hogy magával vigye Isten dicsőségébe, „a mennybe”, ahogyan képletesen mondjuk.

Az Úr ugyanis megvalósította édesanyja számára azt, amit minden barátjának megígért: „Ha majd elmegyek – az Atyához –, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek benneteket” (Jn 14,3).

_{Andrea di Bartolo: Dormitio Virginis (XIV. század)}

Ez az első ábrázolási mód a központi igazságot emeli ki: a meghalt és feltámadt Krisztus vezet el bennünket a célba, oda, ahová öröktől fogva rendeltettünk: az örök életbe. Ezt szemlélte a hívők nemzedékeinek hosszú sora, amikor az elszenderülés ikonjai előtt imádkozott, és ezt csodálhatjuk meg Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilika apszisának hatalmas mozaikján is.

A később kialakult, újabb nyugati ikonográfia ezzel szemben egész alakos Szűz Máriát ábrázol: a mennyben, fénybe öltözve látjuk a Szűzanyát, akit gyakran angyalok és szentek vesznek körül.

Itt a Szűzanya megdicsőült teste áll a középpontban, összhangban azzal, amit a Jelenések könyvében olvasunk:

„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona” (Jel 12,1).

Egyes művészek a két ábrázolási módot egyesítették: felül a megdicsőült Szüzet ábrázolták, alul pedig az üres sírját, amely gyakran tarka virágokkal van tele, az apostolok pedig Máriára, az ég felé emelik tekintetüket.

Ez a második ábrázolási mód azt az igazságot emeli ki, hogy Mária testével és lelkével együtt, vagyis egész személyével vétetett fel a mennyei dicsőségbe. Azt az asszonyt, aki a földön testet és vért adott a megtestesült Igének, és a szeretet áldozatában megvalósuló tökéletes egységig követte őt, Krisztus örökre magához vonta a dicsőségbe.

_{Leó pápa a hívekkel 2026. augusztus 16, Castel Gandoldo, Castel Gandolfo, Piazza della Libertà, Úrangyala (Vatican Media)}

Így ez az ikonográfia is azt teszi lehetővé, hogy végső rendeltetésünket szemléljük.

Az élet teljessége, amelyet ma örömmel csodálunk Máriában, az idők végén ránk is vár, amikor – Szent Pál szavaival – a feltámadt Krisztus „átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez” (Fil 3,21),

a romlandó testet romolhatatlanságba, a halandó testet halhatatlanságba öltöztetve (vö. 1Kor 15,54). Akkor a Megváltó szeretete által átalakított testünkkel örökké élünk majd a véget nem érő ünnepben.

Dicsérjük az Urat, aki nagy dolgokat művelt az ő anyjával és a mi boldogságos anyánkkal!