Békesség a szívben

Emberi szavakkal nem könnyű megfogalmazni Isten előtt, ami lényünk legmélyén lakozik. Vannak napok, mikor szinte a semmiből fakad imádságunk. Ha egyszerűen Krisztus mellett maradunk, az már maga imádság. A csend néha már önmagában is kifejez mindent.

Kész vagy-e befogadni a Föltámadottat még tested és lelked kiaszott, szomjazó sivatagában is? Bármilyen erőtlen és rejtett is várakozásod, nyomában élő víz forrásai fakadnak: a szív jósága, a jelen nehézségein túlmutató reménység és az a csodálatos, belső harmónia, amely a Szentlélek kiáradásának jele életünkben.

Kész vagy-e megmaradni a föltámadt Krisztus jelenlétében akkor is, amikor a hosszan tartó csend idején – úgy tűnik – teljes pusztaság vesz körül? Ez a csend látszólag semmi, pedig gyümölcsöt hozó, bátor döntések születnek belőle.

A belső csöndet nem kell minden áron elnyerni, keresve a kiüresedést, elhallgattatni a képzelőerőt; hasztalan módszereket alkalmazni, hogy az elcsöndesedést erőltessük.

Annak, aki azon veszi magát észre, hogy „gondolataim elkallódtak, szívem szétszóródott”, az Evangélium így válaszol: „Isten nagyobb a te szívednél”. Imáidban gyakran így fordulsz Krisztushoz: „Mit vársz tőlem, Uram?”. Egyszer eljön a nap, amikor megérted: sokat vár. Azt szeretné, hogy a hitedre hagyatkozásod tanújává váljál mások számára, hogy tükrözd az Ő jelenlétét. Ne aggódj, hogy keveset tudsz az imáról. Az aggodalmaskodás nem az Evangélium útja.

„Senki sem adhat hozzá akár csak egy napot is életéhez aggodalmaskodásával… az én békémet adom nektek… ne nyugtalankodjék szívetek, és ne is csüggedjen.”

A félelem és a kétségbeesés emberi mivoltunk velejárói, belénk ivódtak, s a minket körülvevő, sebzett és alapjaiban megrázott társadalmat is meghatározzák. Minden egyes ember, minden hívő lélek részese, alakítója és elszenvedője azon társadalmaknak, ahol megtapasztalja a belső lázadások, a gyűlölködések és a zsarnokoskodás erejét.

Amikor imádkozol, megtörténik, hogy elhomályosul az Istennel való kapcsolatod. E közétek ékelődő „köd” ilyen neveket visel: lázadás, frusztráció, saját életünk lebecsülése, méltatlanság érzése, meg nem bocsátás. E szubjektív benyomások mintegy falat képeznek Isten és közéd.

Megfeledkeznél az Ő jelenlétéről, majd időt vesztegetnél a feledékenységed fölötti siránkozásra? Ne tedd, inkább hagyatkozz bizalommal Őrá! Bármilyen életkorú vagy is, gyermeki módon elmondhatod Neki, mi az, ami bánt és börtönébe zár, illetve szeretteidet nyomasztja.

Engedd, hogy megtisztítson és elhárítsa az utadba került akadályokat. És akkor megérted, hogy a Föltámadott mindenhova – utcán, munkahelyen – elkísér, a föld bármely pontján élsz is. Szentlelke által maga a föltámadt Krisztus lép hozzád, hogy átváltoztassa benned még azt is, ami leginkább nyugtalanít. Ő azt is eléri, ami elérhetetlen. Mindenféle rossz érzés, amely szállást vett benned, úgy olvad szét, akár a hó. Ettől kezdve nem látod már sötét színben önmagad.

Ez a felfoghatatlan belső változás – lényed „színeváltozása” – egy életen át tart. Ez teszi minden napodat Isten napjává.

Már is a földön elkezdődik a föltámadás. a soha véget nem érő élet hajnala.

A szeretet csodája kezdet és vég nélküli… Meglepődve veszed észre, amikor megfogalmazódik benned: Jézus, a Föltámadott vett szállást bennem, és én mégsem éreztem semmit. Oly gyakran kerestem Őt máshol. Menekülni próbáltam az élő forrásoktól, amelyeket Ő fakasztott lelkem mélységeiben, de hiába próbáltam kirohanni a világból: olyan ösvényeken bolyongtam csupán, amelyek sehova sem vezettek. Lehetetlen volt örömöt találnom Istenben.

Egyszer azonban eljött az idő, amikor fölfedeztem: Krisztus soha nem hagyott magamra. Még nem mertem megszólítani, de Ő már értett engem, és szólt hozzám. Keresztségem lett láthatatlan jelenlétének pecsétje. Valahányszor elborítottak a kétkedés árnyai, a hitből fakadó bizalom sugarai átszűrődtek a sötéten, és beragyogták éjszakámat.

Jézus Krisztus!

Evangéliumodban így szólsz hozzánk: miért aggódtok?…

Aggodalmaskodással semmin se tudtok változtatni! Te minden nap megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel,

amely nélkülözhetetlen számunkra, ha téged szeretnénk követni, és Benned újjászületni.