A 20. század kataklizmái alatt és után az egyház életében többfelől érkező megújulási folyamatok indultak el. Lelkiségi mozgalmak, II. Vatikáni Zsinat, karizmatikus megújulás, ökumenikus mozgalom… Mindnek főszereplője a ...
Élet, ige, életige. Chiara Lubich könyvéről
Máté-Tóth András valláskutató méltatja Chiara Lubich munkásságát a tavaly tavasszal megjelent Egység lelkisége című kötetet bemutatva. Az antológia érint minden fontos témát, amivel a szerző élete során foglalkozott. Elmélkedéseket, tanulmányokat, programadó beszédeket egyaránt tartalmaz.
A Fokoláre nevű lelkiségi mozgalom a 2. világháború borzalmaira adott keresztény válaszként indult, párhuzamosan más megújulási mozgalmakkal, pl. Roger Schütz, taizéi mozgalmával. A gyűlölet tombolására személyes és közösségi szeretet-válaszra szánták el magukat az alapítók. Miközben a háború lelkisége az embereket egymásnak uszította, Chiara Lubich és társai az egység mellé tették le voksukat. A szeretet egységének munkásai kívántak lenni, erre tették egész életüket.
„A háború borzalmai közepette barátnőimmel magunkkal vittük [az evangéliumot] az óvóhelyre, és ott olvastuk. És íme a csoda: a sokszor hallott szavak új értelmet nyertek, szokatlan fénnyel ragyogtak, mintha valami hátulról megvilágítaná őket.”
A mozgalom izgalmas és fordulatos szakaszokon keresztül mára az egyik tagságában leggazdagabb katolikus megújulási mozgalommá nőtte ki magát. Minden korosztály és minden életállapot számára közösségeket nyitottak, melyeket mind fokolároknak neveznek. Papok, házasság nélkül élők, házasok, fiatalok a maguk módján arra törekszenek, hogy hétköznapi aprópénzre váltság az evangéliumok tanítását. Ennek eszköze az ún. életige. A mozgalom az egész világon havonta egy-egy evangéliumi idézetet választ, erről gondolkodik, ezt foglalja imáiba és ennek megvalósításán fáradozik. A közösségek találkozóin elsősorban nem tanítások hangzanak el, hanem tanúságtételek az életige életre váltásáról. Első hallásra egyszerűnek tűnik a know how, ám valódi jelentősége akkor fénylik fel, ha azokra a százezrekre gondolunk, akik ebben az igyekezetben élnek 20-40-60 esztendeje. Akik minden személyes gyöngeségükkel együtt is megtapasztalják a szeretet gyógyító, irgalmazó és teremtő erejét. A Fokoláre Mozgalom terebélyességének adatai impozánsak, de a számok mögött meghúzódó az emberi történetek még inkább igazolják, hogy a szeretet egyáltalán nem pusztán bensőséges érzés vagy szimpátia valaki iránt, sokkal inkább döntés, naponta megújított és megújítható elszánás valami iránt. Helyesebben valaki iránt, aki a mozgalom számára Jézus Krisztus és az őt teljes odaadással szerető, követő és közvetítő Szűz Mária.
Chiara Lubich könyve először Rómában jelent meg 2006-ban a mozgalom tulajdonában lévő Città Nuova gondozásában. Számos nyelvre lefordították, míg végül 2020-ban magyarra is. Az eredeti kötet címe: La dottrina spirituale – a lelkiség tanítása. A magyar kiadás Az egység lelkisége címet választotta. Az olasz változat elsősorban azt emeli ki, hogy Chiara Lubich a 20. század egyik kiemelkedő lelki tanítómestere. A magyar címadás inkább a tanítás központi fogalmát helyezi előtérbe, az egység eszméjét és gyakorlatát. A kötet két bevezető tanulmány után válogatást közöl a mozgalom alapítójának írásaiból és beszédeiből, nagyobb témakörök köré gyűjtve. Az olvasó bárhol üti fel a kötetet, jellegzetes stílusra és gondolatfűzésre talál. Lubich egységfogalmát a tágasság jellemzi, az emberi jelenség és történetek iránti érzékeny fogékonyság és az egyszerű, sokak számára hozzáférhető, könnyen emészthető stílus. Néhány példával illusztrálható ez a stílus.
A Mennyei lejtő című írásban ezt olvashatjuk az anya iránti szeretetről:
„Az anyát inkább a szívével sejti meg az ember, mint az értelmével érti, inkább költészet, mint filozófia, hiszen túlságosan is valóságos és mély, túl közel van az ember szívéhez. … Mária könnyedséggel hozza a földre az istenit, mint egy mennyei lejtő, amely az ég szédítő magasából leér a teremtmény végtelen kicsinységéig.”
A családok mai helyzetét elemezve nagy beleérzéssel írja:
„Korunk családját plasztikusan ábrázolhatjuk egy sebekkel borított és vigasztalan anya képével, akire ránehezedik az emberiség szenvedése, és aki azt kiáltja az ég felé: Miért?!”
Lubich szövegei azonban nem csupán az egyén és a kisközösségek viszonylatairól szólnak, hanem az társadalom, az egyház és a kultúra súlyos nehézségeiről is.
„Nem lehet, hogy a Katolikus Egyház friss dokumentuma a Soáról és a többi véres üldözésről ne hozzon valami változást. Szeretnénk részese lenni ennek a változásnak Önökkel, hogy ez a fájdalom ne szakadékként álljon közöttünk, hanem hídként kössön össze minket. És hogy az egység magjává váljék. Igen, az egységévé!”
A Fokoláre Mozgalom ugyan tőről metszett katolikus lelkiséget követ, ám a katolikusságot a fogalom eredeti értelme szerint egyetemességként értelmezi. Tagjai között minden nagy vallásból találhatunk, sőt olyanokat is bőségesen, akik maguk ugyan nem vallásosak, ám az a szemlélet és azok a projektek, melyek a szeretet és az egység eszméjétől ihletettek közösségbe vonzzák őket.
A Chiara Lubich válogatott írásait tartalmazó kötet bizonyára odakerül a mozgalom magyarországi tagjainak könyvespolcára, még inkább éjjeli szekrényére. De haszonnal forgathatják azok is, akik választ keresnek egyéni életük, családjuk és világuk égető kérdéseire.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Máté-Tóth András engedélyével (montázs)