Fájdalom-szeretet dinamika

A börtönben én magam átéltem az Egyház szenvedését. Nap mint nap figyeltem az idő múlását, és az volt az érzésem, hogy ennek sohasem lesz vége. Izajás prófétával kérdeztem magamtól: „Őr, meddig tart még az éj?”. Azokban a pillanatokban kezdtem jobban felfogni a vértanúság jelentését. Nem a kegyetlen vértanúságét, bár annak lehetősége is előttem lebegett, hanem egy olyan élet mártíriumáét, amely Isten iránti szeretetből, az egyház egysége és kommúniója iránti hűségből, az evangélium szolgálata miatt nem szab korlátokat. Még önmaga fennmaradásának korlátját sem… De a hitemet semmi áron, még egy boldog életért cserébe sem bocsátottam volna áruba, nem adtam volna fel. (30.o)

Mennyi vértanú! Mártírok serege: a tisztaság vértanúi, az igazság vértanúi, gyermek vértanúk, férfi és női vértanúk, vértanú népek. Szemeink előtt egy nagy freskó bontakozik ki, egy olyan keresztény embertömeg képe, akik szelídek, alázatosak voltak, nem erőszakosak. Gyengék, és mégis erősek a hitben. Szerettek és hittek a halálon túl. Mi, XXI. századi keresztények örökségül kapjuk ezt, amit átvehetünk és választhatunk. Ezt az örökséget a mindennapi életünkben tudjuk megélni, kis és nagy nehézségeinkben, a bármiféle agresszivitástól, gyűlölködéstől és erőszaktól való önkéntes megfosztottság által. A vértanúk örökségét nap mint nap elfogadhatjuk, ha szerető, szelíd és hűséges életet élünk. (28.o)

* * *

Ha teljesen egyedül vagy, valami elveszett helyen, vagy egy börtön sötétjében, fordulj a világ oltárai felé, ahol Jézus most áldozatát mutatja be! Egyesülj a Mise áldozatával, és végezz lelki áldozást! Ha így teszel, szívedben túlcsordul a vigasztalás és a bátorság. (63. o)

* * *

Egy ünnepélyes zarándoklaton, ahol emberek ezrei vesznek részt, mindenki szeretné a körmenet élén vinni a keresztet. De a mindennapi életünk zarándokútján vajon hányan készek saját keresztjüket hordozni? Nagyon nehéz a rejtettségben hősnek lenni. (8.o)

* * *

Néha félbe kell hagynunk egy jól felépített programot, akadály gördül nagy lelkesedéssel elindított kezdeményezéseink elé, magas szintű missziók apró tevékenységgé csökevényesednek. Talán ez zavart kelt benned és elbátortalanít. De az Úr mire is hívott? Arra, hogy Őt kövesd, vagy arra, hogy az adott kezdeményezést, az adott személyt kövesd? Bízd az Úrra! Ő mindent a lehető legjobban fog megoldani. (5.o)

* * *

Isten jelenlétéről tanúskodsz a világban, amikor rendes időkben papi reverendát hordasz, mely a benned élő szeretetet jelképezi. De hogyan tudsz az Úrról tanúskodni most, mikor ez az öltözék be lett tiltva, és anélkül jársz-kelsz, hogy másoktól megkülönböztethető lennél? Ne félj! Akkor is, ha meg kell változtatni az öltözéked és a módszereidet, ha szeretni fogod felebarátodat, fel fogják ismerni, hogy Krisztus tanítványa vagy (vö. Jn 13,35). Másrészt, ha nem igazán élsz szeretetben, vagy rossz a hozzáállásod, akkor semmi jelentősége sincs annak, hogy reverendát hordasz-e és jó szónok vagy-e, mert úgysem győzöl meg senkit sem. (36. o)

* * *

Minden fájdalmat értékelni, mint a keresztre feszített Jézus egyik arcát, és egyesíteni az Övével. Ezáltal belépünk ugyanabba a fájdalom-szeretet dinamikába, és részesedünk annak fényéből, erejéből, békéjéből. Egy új és még mélyebb egységet találunk magunkban Istennel. Emlékszem a sötét börtönévekben átélt tapasztalatomra. Mélységes szenvedéseim közepette néhány érzésem megadta a lelki békét. És soha nem hagytam abba, hogy mindenki felé szeretettel forduljak, senkit sem zártam ki a szívemből. A szeretet Isten fog engem megítélni – mondtam magamban – nem a világ, nem a kormány, nem a propaganda. Minden elmúlik, csak Isten nem változik. (83.o)