Arra kaptunk meghívást, hogy átformáljuk az emberségünket, nem pedig arra, hogy elmeneküljünk előle, vagy a technológia segítségével meg akarjuk változtatni.
A csend és a magány
Két gondolat Madeleine Delbrêltől, a városi élet nagy misztikusától. Hogyan őrizzük meg lelkünk csendjét a rohanó hétköznapokban? Az első szöveg már megjelent 15 nap imádság Madeleine Delbrêl gondolataival c. kötetünkben, a második most olvasható először magyarul.
A csend
Nem a csend hiányzik nekünk, mert az megvan. Ha valaha hiányozni fog, az azért van, mert nem tudtuk, hogyan kell vele bánni.
A körülöttünk lévő összes zaj sokkal kevesebb bajt okoz, mint mi magunk. Az igazi zaj az a visszhang, amelyet a dolgok keltenek bennünk.
Nem feltétlenül a beszéd szakítja meg a csendet. A csend Isten Igéjének a helye, és ha beszéd közben csak ennek a szónak az ismétlésére szorítkozunk, akkor továbbra is csak hallgatunk.
A kolostorokban valósul meg a dicsőítés, és a dicsőítéshez szükséges csendet itt találhatjuk meg.
Az utcán, a tömegben sietve, úgy hordozzuk lelkünket, mint megannyi csendes edényt, ahol Isten szava megpihenhet és visszhangozhat.
Bizonyos sokaságban, ahol a gyűlölet, a mohóság, az alkohol jelzi a bűnt, ismerjük ezt a sivatagi csendet, ahová szívünk könnyedén elvonul, hogy Isten visszhangozza benne a nevét: „Vox clamantis in deserto.”
A magány
Nekünk, azt utca embereinek, a magány nem az emberek távolléte, hanem Isten jelenléte. Magányunkat az adja, hogy mindenhol Vele találkozunk.
Igazán egyedül lenni számunkra annyit tesz, hogy részesülünk Isten magányában. Ő olyan hatalmas, hogy nem hagy másnak helyet, csak Őbenne.
Az egész világ számunkra nem más, mint szemtől szembe találkozás Istennel, ami elől nem tudunk kitérni.
Az ő élő okságával való találkozás ebben a szédítő mozgásokkal teli útkereszteződésben.
Találkozás a földön lábnyomával.
Találkozás gondviselésével a tudományban.
Találkozás Krisztussal azokban a „kicsinyeiben”, akik testükben szenvednek, akik unatkoznak, akik szoronganak, akik hiányt szenvednek.
Találkozás az elutasított Krisztussal a világ ezerféle bűnében. Hogyan is lenne szívünk kicsúfolni vagy gyűlölni a sok bűnöst, akit mellénk sodor az élet?
Isten magánya a testvéri szeretetben: Krisztus szolgálja Krisztust. Krisztus abban, aki szolgál, Krisztus abban, akit kiszolgálnak.
Hogyan is válhatna számunkra az apostolkodás szétszórtsággá vagy lármává?
Madeleine gondolatait bemutató kötetünk megrendelhető itt: https://ujvaroskonyvek.hu/konyvek/bernard-pitaud/15-nap-imadsag-madeleine-delbrel-gondolataival
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Brian Merril
Forrás: Bernard Pitaud: 15 nap imádság Madeleine Delbrel gondolataival, Új Város, Budapest, 2021. és M. Delbrêl: La sainteté des gens ordinaires. Nouvelle Cité, 2014.
Fordította: Bodrgohi Csilla és Paksy Eszter