Folyamatosan megújított igen

Napról napra világosabban megértem a Szentírás ezen szavait: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak (…) az én gondolataim  a ti gondolataitoknál” (Iz 55,9). Megértem, hogy életem választások sorozata: minden pillanatban döntenem kell Isten és az Ő művei között. Mindig új döntés ez, mely megtéréssé, odafordulássá válik.

Mária, amikor Istent választotta, föladta korábbi terveit anélkül, hogy teljességgel megértette volna azt a titkot, mely testében és élethivatásában valósággá kezdett válni. Attól a perctől kezdve élete folyamatosan megújított igen: „történjék velem szavaid szerint”, kezdve a betlehemi istállótól az egyiptomi menekülésen és a názáreti asztalosműhelyen át egészen a Kálváriáig.

Újra és újra egyazon választás előtt állunk: „Istent és nem az ő műveit”. Éppen ezáltal lehet Mária szemtanúja az ígéretek beteljesedésének: megpillanthatja a föltámadott Fiút, akit nemrég véresen tartott karjaiban; láthatja, amint a tanítványok csoportja újra összeáll és minden népnek hirdeti az evangéliumot; tanúja annak, hogy boldognak és Isten anyjának hirdeti őt minden nemzedék, és hogy Istenszülőnek nevezik őt, aki a kereszt alatt egy közölünk való, egyszerű embert kapott isteni Fia helyett.