Gondolatok a Szentlélekről az Emmánuel közösség alapítójától

Magunkban korábban azt mondtuk: „Ó, Jézus, nagyon szeretnék veled tartani.” Aztán állandóan elestünk. Ez történt velem is, amíg egy nap azt mondtam: „Ó, ha elküldenéd nekünk a Szentlelket!” És végül megértettem, hogy ha nem tudok előrehaladni, az azért van, mert nem kértem a másik vigasztalót, a szószólót, a tanácsadót, hogy segítsen. Értettem, hogy ez a Szentlélek, de azt nem értettem, hogy ő a megszentelő Lélek (vö. Jn 14,16-19,26, E002). Észrevettem, hogy 40 évem telt el úgy, hogy nem is jutottam előrébb. Aztán az, hogy kimondtam: „Én ezt nem tudom megoldani, sosem jutok a végére”, rávett az újrakezdésre. Tehát nektek is megvan az esélyetek.

A Szentlélek sok keresztény számára a „nagy ismeretlen”. Pierre Goursat a karizmatikus megújulásban XXIII. János Szentlélekhez forduló imádságának beteljesülését látta, amelyet azért mondott, hogy a II. Vatikáni Zsinat „új Pünkösdöt” ébresszen az Egyházban és a világban:

Ez tényleg egy új Pünkösd. A katolikusok ezért az új Pünkösdért imádkoztak, és amikor az elérkezett, egészen elámultak. Meg kell tehát változnunk, és a Szentlélek lesz az, aki minket meg fog változtatni. Másra sem vár.

A Lélek kiáradása tulajdonképpen „saját Pünkösdünk”, amely a keresztelés és a bérmálás alkalmával kapott kegyelmeket éleszti újjá bennünk. Első hatása egyfajta belső megújulás, amely a feltámadt Krisztussal való személyes kapcsolatunkból bontakozik ki. Lehetővé teszi számunkra az üdvösség misztériumának megértését, nem elvontan és elméleti síkon, hanem teljes mélységében. Hitünk így élővé és nyitottá válik. A Lélek kiáradása ezenkívül újfajta örömöt is szerez, amely a dicsőítésben fejezhető ki, és szomjassá tesz bennünket az imádság és az Isten Igéje olvasásának már megtapasztalt ízére. Erőt ad nekünk, amely arra ösztönöz minket, hogy bátran tegyünk tanúságot és evangelizáljunk.

Suenens bíboros, a II. Vatikáni Zsinat egyik moderátora állította, hogy a karizmatikus megújulás – amelyet VI. Pál és II. János Pál kéréséhez társított – nem egy „mozgalom”, hanem egy „áramlat”, amely az egész egyházi életet hivatott elárasztani és megújítani, és hogy a Lélek kiáradása olyan tapasztalat, amely minden megkeresztelt embert arra késztet, hogy „normális kereszténnyé” váljon.

Pierre Goursat szerette idézni Szarovi Szent Szerafimot, aki szerint a keresztény élet célja „a Szentlélek megszerzése”. A „megszerzés” fogalma alatt a „befogadást” értette, hiszen a Szentlelket nem önálló kereséssel érjük el. Azoknak adatik meg, akik buzgón vágynak rá, és nagyra tárt szívvel, a szegények hozzáállásával készülnek, hogy megkapják: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!” (Lk 11,13)

Pierre szerint: Ez az egyetlen imádság, amely biztosan meghallgatásra talál. Ha kérjük a Szentlelket, hogy jöjjön el, eljön, és átformál bennünket.

* * *

A fenti szöveg részlet egy készülő könyvünkből: Francis Kohn: 15 nap imádság Pierre Goursat vezetésével. Új Város–Emmánuel Közösség, Budapest, megjelenés alatt.