Három ortodox szent Krisztus nyomában, 1. rész - Szárovi Szent Szerafim és Moszkvai Szent Matróna

Olvasási idő: 4 perc

_{Kezdőkép: Szárovi Szent Szerafim életében, 1833 előtt festett portré (Wikimedia Commons) és Moszkvai Szent Matróna egyik ritka, 1940-es évek végén, 1950-es évek legelején készült fényképe (Pokrovszkij Női Kolostor)}

A keresztény szentség nem csupán a nyugati egyház gazdag öröksége. Az ortodox egyház is olyan szenteket adott Krisztusnak, akik életükkel ma is utat mutatnak. Szárovi Szent Szerafim, Moszkvai Szent Matróna és Vaszilij vértanú szerzetespap három különböző korban éltek, mégis ugyanarra tanítanak: az imádság, az alázat, a szeretet és a feltámadásba vetett remény teszi szentté az embert.

Szárovi Szent Szerafim

Szent Szerafim^[1] 1759. július 19-én született Kurszk városában. Szülei, Izidor Mosnyin és Agafja Mosnyina kereskedők voltak; téglakészítéssel és építkezésekkel foglalkoztak. Szerafim megtanult írni és olvasni, s már fiatalon megszerette a Szentírást és a lelki könyveket. Minden reggel elment a templomba, hogy részt vegyen a szent liturgián, majd szülei vállalkozásában dolgozott. Tizenkilenc évesen belépett a szárovi remeteségbe, amelyet János szerzetespap alapított 1706-ban. 1786. augusztus 13-án tartották beöltözési szertartását. Ekkor kapta a Szerafim nevet, és még ugyanebben az évben diakónussá szentelték. Hét évvel később pappá szentelték.

1794-től a monostortól távolabb, a sűrű fenyőerdőben, a Szárovka-patak partján remeteéletet élt. Hosszú éveken át a hallgatás fogadalmát gyakorolta, és nem fogadott látogatókat. Később megkapta a lelki látás adományát.

_{Szárovi Szent Szerafim-ikon}

Íme néhány rész Szent Szerafim intelmeiből:

„Imádkozás, böjtölés, virrasztás és a többi keresztény gyakorlat, noha önmagában jó lehet, mégsem képezi a keresztény élet célját. Ezek csupán a cél eléréséhez szükséges és nélkülözhetetlen eszközök.

Keresztény életünk valódi célja Isten Szentlelkének megszerzése…

A Krisztusért véghez vitt jócselekedetek nemcsak a jövendő életben teremnek számunkra gyümölcsöt, elnyerve az igazság koronáját, hanem már ebben az életben is eltöltenek bennünket a Szentlélek kegyelmével.” (79. o.)

„Ha az embernek nincs gondja önmagára, mert Isten iránti szeretetéből és jótéteményeinek ismeretében tudja, hogy Isten gondoskodik róla, akkor az ilyen remény igaz és bölcs. Ha azonban az ember maga próbál gondoskodni minden ügyéről, és csak akkor fordul imádságban Istenhez, amikor olyan bajba kerül, amellyel saját erejéből már nem képes megbirkózni, akkor reménye üres és hamis. Az igazi reménység egyedül Isten országát keresi… A szív addig nem talál békét, amíg ezt a reménységet nem birtokolja. Ez a remény békét hoz, és örömmel tölti el az embert.” (35. o.) 1833. január 2-án, vasárnap, a szent liturgia bemutatása után elbúcsúzott rendtársaitól e szavakkal:

„Munkáljátok üdvösségeteket, ne csüggedjetek, legyetek éberek: a mai napon elkészülnek a mi koronáink.”

Az ortodox egyház 1903-ban iktatta a szentek közé.

Egy vakon született kislány: Moszkvai Szent Matróna

Matróna Dimitrijevna Nikonova^[2] 1885 táján született a Tula megyei Szebino faluban. Szülei, Dimitrij és Natalja Nyikonov negyedik gyermekeként, Iván, Mihály és Mária után jött a világra. Mellkasán kereszt alakú anyajegy volt látható, emellett teljesen vakon született: szemei egyáltalán nem fejlődtek ki.

Már gyermekkorától a lelki látás, a prófétálás és a gyógyítás ajándékával rendelkezett.

Naponta mintegy negyven látogatót fogadott, akikért mindig imádkozott. Mielőtt valakiért imádkozott volna gyógyulásért, megkérdezte: „Hiszi-e, hogy az Úrnak van ereje meggyógyítani?”

Már egészen fiatal korától sokan keresték fel tanácsért. Kérésére megfestették a helyi Nagyboldogasszony-templom számára Isten Szülőjének Az elbukottak felkutatója című ikonját. Matróna arra kérte édesanyját, hogy mondja meg a papnak: a könyvtár egyik polcán található könyv meghatározott oldalán látható ennek az ikonnak a képe.

_{Szent Matróna – A szentet ábrázoló ikon Görögországban készült másolata. (Wikimedia Commons, Nina Birpanagou)}

Nagy nélkülözések között élt. Z. V. Zsdanova így emlékezett rá:

„Elmentem a Szokolnyikiba, ahol a mátuska gyakran lakott egy kis, farostlemezekből összetákolt házikóban. Késő ősz volt. Beléptem a házba, ahol sűrű, nedves, csontig hatoló pára járta át a levegőt. A vaskályhában csak egy kis tűz pislákolt.”

Az egyházüldözések idején sok helyen meghúzta magát, de mindig még a rendőrség érkezése és a házigazdák letartóztatása előtt továbbállt. 1952. május 2-án hunyt el, május 4-én temették el a moszkvai Danyilov temetőben.

Halála után sokan keresték fel sírját, és közbenjárásának számtalan csodás gyógyulást és meghallgatást tulajdonítottak. 1998. március 8-án földi maradványait exhumálták, majd a Hét Egyetemes Zsinat Atyáinak templomába helyezték át. Az ortodox egyház 1999. május 2-án iktatta szentjei közé.

_{Moszkvai Szent Matróna-ikon}

Imádság: Aki Krisztus szolgálatára már az anyaméhben kiválasztattál, igaz Matróna, a szomorúság és bánat ösvényét járva, szilárd hitet és istenfélelmet mutatva Isten kedvében jártál. Ezért, emlékedet tisztelve, kérünk téged: segíts minket, boldog anyánk, hogy Isten szeretetében maradhassunk.

Két ember, két különböző életút: egy remete és egy vak asszony. Ami összeköti őket, az nem a koruk vagy a hivatásuk, hanem Krisztus iránti osztatlan szeretetük. Életük arra emlékeztet bennünket, hogy a szentség ma sem elérhetetlen eszmény, hanem minden keresztény meghívása.

Cikkünk rövidesen megjelenő, 2. részében Vaszilij vértanú szerzetespapot mutatom be, és azt, mi köti össze ezt a három, az ortodox egyházban szentként tisztelt embert.

_{[1] Szárovi Szent Szerafim élete és tanítása, összeállította és fordította: fr. Hidász Ferenc ofm, lektorálta és az előszót írta: fr. Barsi Balázs ofm. Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, Homokkomárom, 1996. (második kiadás: Görög Katolikus Metropólia, 2023)
[2] Egy vakon született kislány az Orosz Egyház nyolcadik oszlopa. Moszkvai Szent Matrona.
Akios Kiadó, Budapest, 2005. (Ortodox Keresztény Életek II.)}