Hogyan viselkedjünk egymással a választások másnapján?

Olvasási idő: 2 perc

Amikor ezeket a sorokat írom, még javában zajlik a kampány. Sokan szeretnének már túl lenni a feszültségen, amit ez az időszak magában hordoz. Van, akit szorongással tölt el a bizonytalanság – és ezt az érzést nem enyhíti, hogy a családi, baráti, munkahelyi kapcsolatainkba is beszivárog a bizalmatlanság, a gyanakvás, a megosztottság.

Azt is sokan pedzegetik, hogy akármi is lesz a választás eredménye, eljön a holnap és továbbra is együtt kell élnünk ebben az országban. Hogyan tudunk úgy viselkedni egymással április 13-án, hogy a megosztottság sebei inkább gyógyuljanak, mint tovább mélyüljenek?

A mienknél is sokkal kritikusabb helyzetben élt Van Thuân bíboros a polgárháborús Vietnámban. A kommunisták 1975-ben, frissen kinevezett érsekként bebörtönözték, de ő a börtönben is életre akarta váltani a kölcsönös szeretet és az ellenségszeretet parancsát. 13 évet élt fogságban, ebből 9-et magánzárkában.

„Igazán nehéz pillanatokat éltem át életem során: megkísértett a bosszúvágy, az elkeseredettség. De a legkritikusabb helyzetben, a nyomorúság legmélyén, az emberi gyengeségemben az Úr kézen fogott, a remény visszatért, ahogy eső után kisüt a nap” – írta visszaemlékezéseiben.¹

1988-ban szabadult, de kötelezték az országa elhagyására. Ettől fogva Rómában élt, II. János Pál pápa bíborossá nevezte ki, 2002-ben hunyt el.

A börtön hosszú évei alatt ő megtanulta, hogyan közeledjünk azokhoz, akiket ellenségünknek is tekinthetnénk:

„Amikor eggyé válunk mindenkivel, amikor van bátorságunk azokat is felebarátunknak és testvérünknek tekinteni, akiket a megvetendőnek, ellenségnek tartunk, akkor a húsvéti örömhír lényegét valósítjuk meg: Krisztus a kereszten közel jött minden tőle távol álló emberhez, bűnbocsánatot és megváltást hirdetett nekik. Ezért nemcsak a misszionáriusok feladata az Örömhír továbbadása, az csak akkor tud megnyilvánulni, ha mi is mindenkihez közel lépünk.”²

Mit jelent ez ma számunkra, a választások másnapján?

• Lehet, hogy én nagyon örülök az eredménynek, és ezt szívem szerint mindenkivel megosztanám. Mielőtt így teszek, gondoljak arra, hogy biztos van olyan a környezetemben, aki most csalódott, szomorkodik, esetleg félelem tölti el a jövőtől.
• Lehet, hogy el vagyok kenődve, csalódott vagyok, esetleg dühös vagy kiábrándult. A mellettem levő örömét azért ne keserítsem meg! Próbáljam megérteni az ő érzelmeit, hagyjak teret neki.
• Nem kell letagadnom, hogy én mit érzek, de legyek tekintettel a másikra. Sírjak a síróval, örvendezzek az örvendezővel.
• Akármilyen közeg vesz körül, ne tekintsem evidenciának, hogy a körülöttem lévők ugyanúgy éreznek, mint én. Ha véleményt fogalmazok meg, szinte halljam szavaimat egy olyan fülével, aki most a másik oldalon áll. Hogyan érinti őt, amit mondok?
• Ne vitassam el senki jó szándékát. Inkább gondolkodjak el, hogyan tudunk együtt tenni az országunkért különböző pártállásunk tiszteletben tartásával.

Ha próbálunk így tenni, politikai preferenciáinktól és a külső körülményektől függetlenül ez lehet életünk legszebb napja.Van Thuân bíboros vallomása váljon igazzá életünkben:

„Minden szavunk, minden telefonbeszélgetésünk, minden döntésünk legyen életünk legszebbje. Tartogassuk mindenki számára szeretetünket, mosolyunkat, ne vesztegessünk el egyetlen percet se.

Életünk minden pillanata

mintha az utolsó lenne,

mintha az első lenne,

mintha az egyetlen lenne.”³

¹Lucia Velardi (szerk.): 100 pagine di F.-X. Nguyên Van Thuân. Città Nuova Editrice, Roma. 2008. 100.o.

²uo. 90.o.
³uo. 80.o.