Huszti Zoltán atya: Nekem nem szűnt meg a Jézuska-kép

Hogy sikerült rávenned Erdő Péter bíboros atyát a TikTok-videós imádságra? Az ő műfaja inkább a középkori kódexek, nem?

Nekem sehogyan sem. Van egy sajtós csapata, akik látták, hogy nekem van ezen a felületen egy „kritikus mennyiségű”, 18 ezres követőtáborom, amelyet nehéz lenne most az egyházmegyében összeverbuválni más fórumon. A bíboros úr amúgy is imádkozott volna a papi hivatásokért, mint minden hónap első csütörtökjén, így felhívott egy sajtós ember, hogy ezen a fórumon is lehetne mutatni az imádságot, és az nagy „jóság” lenne. Az imádság egyébként élőben ment a Facebookon is, ott volt még egy tévés kamera és a Magyar Kuríré. Én csak „kipattintottam” a mobiltelefont a kápolnában. Nem moduláltuk ezt „tiktokos” irányba.

Sokan nézték?

Annyira nem, inkább csak bekapcsolódtak rövid időre 5-600-an. Egyszerre rövid időre legfeljebb 70-en. A TikTok közönsége nem találta interaktívnak, nem volt benne buzdítás. Persze valószínűleg nem erről szólt a dolog, nem ilyen volt a szándék. De megígértem, hogy próbálok ezekre az alkalmakra máskor is elmenni és buzdítani, hogy nézzék. Mindenesetre úgy látszik, a bíboros úr elismerte a TikTok mint csatorna jelentőségét.

Az egyházak tevékenységének egy része a járványhelyzetben „felkényszerült” az internetre. Több lett ezáltal a munkád, mint fiatal, internetérzékenyebb pap?

Van rendelkezés erről. A templomban meg lehet tartani a misét, alapvető szentségkiszolgáltatások mehetnek, de a plébánián más egyéb nem, minden az online térbe szorult bele. Hittanórát is így kell tartani – nálunk a Google Meeten –, de én például a misét is így hirdetem meg a TikTokon. A szentmise-közvetítések pedig később felkerülnek a YouTube-ra és a Facebookra is.

Mise közvetítés online az albertfalvi templomból, 2020 december.

Nincs lemorzsolódás a csoportokban?

Hála Istennek nem fogy a létszám. De az előző kérdésre válaszolva: be kell kapcsolni a gépet, és a hittanóra lett egy kicsit nógatósabb. Tudni kell “érezni a vonalat”, frontálisan ma már nem lehet ezt csinálni, a tévékorszak lejárt; valaki tanít, a többi néz, az „full” lehetetlen. Azért vagyunk együtt, mert mindenkinek van értelmes gondolata, és nem „égés”, ha el is mondja.

Az internetes visszhangoddal többet foglalkozol, mint néhány hónapja?

Kevesebbet. Nem is bírnám el.

Influenszerként tekintesz magadra?

Nem. Isten ments, hogy én másokat influáljak! Az influenszereket viszont segíteném. 5-10 ezer követő fölött már képes „beszívni” az embert ez a dolog, kialakulhat az emberben egy megfelelési kényszer egy olyan képnek, ami terhes. Képes vagy szolgálni a képet gőgből vagy sikervágyból.

Michael Jacksonra gondolok most, akinek az egyik klipjéből készítettél rövid üzenetet. Michael Jackson volt a popkirály, első számú világsztár, aki gyógyszerfüggőként végezte 50 éves korában, sokak szerint nem bírva megfelelni az őt körülvevő elvárásoknak. Akkor hogy is van ez?

Tárgyilagos leszek, jó? Arról szól a dal, hogy elpusztul a világ, és utána újraéled, hamvaiból feláll. Feliratot is adtam a videónak: „Egyszer minden nyelv megvallja, hogy ő az Úr, mindenki térdet hajt.” Nézzük, 62 komment van: „Eljön újra, mert a gonoszság megsokasult, térdre borulok előtted, Mester!”; „Wallmartos Jézus”; „Szeretem Istenemként. Ezért már a pokolra jutok, vagy még belefér?” Nem nagyon foglalkoznak itt az énekessel, összesen két kommentelő. Nem az volt a lényeg, hogy Michael Jacksonnak milyen a személye, csak az üzenet.

A paptársak hogyan viszonyulnak ehhez?

Volt pálfordulás is: egy debrecen-nyíregyházi egyházmegyés társam nagyon furcsállta a tevékenységemet, aztán ő is megjelent a TikTokon, és nagyon sikeresen evangelizált, már 60-70 ezer ember követi, az élő közvetítésekkel ebben a magasságban már nagyon sok embert lehet elérni.

Eredetileg képzőművész, festő vagy. Hogyan lesz valakiből az XXI. századi gyerekként?

Te is biztos rajzoltál kiskorodban… Azt hiszem, csak alsó tagozatos koromban nem volt ez fontos nekem pár évig, utána már volt olyan tanárom, akinek fontos volt, hogy istápolhasson valakit rajzból, gimnáziumban, Pannonhalmán pedig rendszeres maradt ez a tevékenység. Indiánokat szerettem rajzolni, meg olyanokat, ahol lehet mintázni, ezek a dolgok nagyon éltek. Aztán persze fontos lett, hogy szépen rajzoljak le egy csontot. A gesztusos alkotásnál akkor lesz valami eredeti, és akkor elégedett az ember, ha segít visszatalálni a belső megnyilvánulási formákhoz, amelyek a kisgyerekkorban gyökerezhetnek. Amire én törekszem, az költőibb jellegű: ismerjél rá remegésekre, rezgésekre, amik benned is megvannak. Ez nem annyira didaktikus, hanem inkább dallamos, ha ez szinesztézia is.

Huszti Zoltán egy általa festett kép előtt, egy 2018-as kiállításon.

És ha már szóba került a gyerekkor: milyenek voltak a karácsonyaid? Beteljesült minden vágyad a fa alatt? Elhitted a Jézuska hozza az ajándékot mesét? Miről szólt neked az ünnep?

Nekem nem szűnt meg a Jézuska-kép. Ő hozza az ajándékokat, ő ad erőt, amikor a születésnapját ünnepeljük. Biztos, hogy extra segítséggel, kegyelemmel van jelen akár az ajándékok összeguberálásában, akár a család egyben tartásában. Hogy fizikailag ott legyen egy fénylény, aki rámolja a dobozt, arra nem volt igényem soha. Ha a fényérzésről, melegségről, szeretetről van szó, az nálam teljesen lineáris, mindenféle törés nélkül. Lehet, úgy is volt tálalva a dolog a mi családunkban, hogy Jézus adja az erőt, születésnapja van, együtt vagyunk, szeretjük egymást. Hogy az ajándék kitől van, honnan jön… a karácsonyfát mindig együtt díszítettük például, nem angyali beemelés volt, nem ezen a sztorin nőttem fel, miközben mindenki vallásos a családban ezer generációig.

Ebben a „linearitásban” nem törés a járványhelyzet? Nincs együtt a teljes közösség még a templomban sem.

Az én érzésem teljesen más. Most még inkább képes vagy elfelejteni, hogy rajtad múlik az ünnep. Hogy “hú, most nem tudok elmenni és annyit gyűjteni”. Meg tud lepni az Isten. Akár három kondenzcsíkon is észre tudom venni, hogy itt járt. Jézus Krisztus rendezi a születésnapját, és te meghívott vagy. Ha most teljesen tompán ülnénk itt, és nem csinálnánk semmit, akkor is megkaphatjuk az ajándékot. Ez a meggyőződésem.

Sokan most tényleg mély bánatba zuhannak amiatt, hogy idén nem karácsonyozhatnak a szokásos módon. Nincs igazuk?

Akármilyen állapotok jönnek, nálam a “Krisztus megajándékoz” szemlélet erősödik. Kiskoromtól fogva.

Vannak, akik már nagyon szeretnék visszakapni a „régi életüket”…

…azt ne akarják!

…és vannak, akik azt mondják, most építjük épp az újat.

Építjük? Most én kérdezem tőled.

Valamit építünk!

De ez antropológiailag nem tud régi élet lenni. Ez biztos. De hívő emberként sem tud régi élet lenni.

Úgy értsük ezt, hogy olyanok is itt lesznek, akik ezrével nézték online a Pál Feri-misét vagy követték az egyperces videóidat?

Ez nagyban függ attól, hogy az ember milyen szándékkal nézte a videókat. Ha a huszonharmadik tévéshow-nak tekintette, akkor „vége lesz a sorozatnak”, „elmúlt a második évad”, és sirathatjuk. Ha már előkerült, hogy hogyan élem meg én a karácsonyt: ha csak egy maroknyit veszítenénk abból, hogy „vagyok az Isten, a Jézus Krisztus”, akkor észrevennénk, hogy mennyi minden nem rajtunk múlik, hogy szükségünk van segítségre, hogy a fizetés nem minden, az sem, hogy milyen okosak vagyunk. És észrevennénk az Isten jelenlétét. Most „menő srácnak” kell mindenkinek lenni, okosnak, up-to-date-nek. Ha ebből veszítenék én, mint Huszti Zoltán, ha hagyom magamat segíteni, tényleg élek ebből. Ezt tapasztalják meg az emberek, én azt kívánom! Bizonyos értelemben Elon Musk és a SpaceX project is a gazdasági motiváción kívül erről szól, hogy az ember keres valami világon túlit, valami transzcendenst, lelkesek és spiritiszták, a szenvedélyük húzzák őket „fölfelé”. Ezért jó kreatívnak, tevékenynek lenni, mert könnyebben észre lehet venni, hogy nyílik a világ.

Kijöhet jól az egyház abból, hogy úgy tűnik, tényleg elég sokan az online világban keresik vagy vélik megtalálni a transzcendenst?

Az egyház Krisztust utánozza. Éjjel-nappal a saját nevében a saját örömhírét hirdeti, erre a feladatra kell koncentrálni, minden lehetséges alkalmat megragadva. Ahogy Szent Pál mondja: ha alkalmas, ha alkalmatlan, ha esik, ha nem esik, kocsin, ha pólón, ha megafonnal satöbbi. „Büdössé válik a lé”, ha a hirdető érzi a lelkiismeretében, hogy távolodik az üzenettől, és ő kerül a középpontba. Nekem voltak ilyen kísértéseim, hogy „most akkor vigyünk be egy kis Huszti Zoltánt”. De nem volt kedvem, és meg is ijedtem tőle. Sokat kell beszélgetni „magunkkal”, lelki vezetővel, haverral, baráttal, akit „istenesnek” tartunk, és fogunk segítséget kapni. Időt kell rá hagyni és imádkozni, ez nem megspórolható.