Vigasztalan Mária

Nagyszombat a csönd napja. Jézus meghalt. Mária karjaiban holtan fekszik, majd sírba helyezik. Szombaton mindenki a házába húzódik. Vajon mit élt át Mária? Az ő fájdalmáról elmélkedünk, az anyáéról, aki elvesztette fiát, akiért egész életét szentelte.

vigasztalan-maria

Túl keveset gondolunk Mária „passiójára”, a tőrökre, amik átjárták a szívét, arra a rettentő elhagyatottságra, amit a Golgotán érezhetett, amikor Jézus másokra bízta őt…

Mindez talán amiatt van, hogy Mária túl jól tudta lágysággal, fénnyel, csenddel leplezni fájdalmas, kétségbeesett agóniáját.

Pedig nincs az ő fájdalmához hasonlatos…

 

 

 

 

Ha egy napon szenvedéseink elérnének egy bizonyos határt, ami ellen minden tiltakozna bennünk, mert „passiónk” gyümölcsét vennék ki a kezünkből, s még inkább a szívünkből, akkor jusson eszünkbe Mária.

Az ő visszafogottságával válhatunk kissé hasonlatossá hozzá, így rajzolódik ki jobban a lelkünkben Mária alakja. A szépséges Máriáé, mindenki édesanyjáé, aki Isten akaratából mindenkitől elszakíttatott, legfőképpen saját fiától.

 

A Vigasztalan Szűzanya a legtökéletesebb szent.

Szeretném újraélni a gyötrelmeit.

Szeretném, ha úgy tudnék egyedül lenni Istennel, mint ő, abban az értelemben, hogy még ha testvérek között vagyok is, érezzem a késztetést, hogy az életemből bensőséges párbeszédet teremtsek a lelkem és Isten között.

Isten pillanatán kívüli szavakat, gondolatokat, tetteket kell elpusztítanom, hogy azután a nekik fenntartott pillanatba foglalhassam őket.

 

A Vigasztalan Szűzanya a szentség bizonyossága, az Istennel való egység örök forrása, örömtől túlcsorduló edény.

Vigasztalan Szűzanya!

Íme az én „Heurékám”! Igen, megtaláltam. Megtaláltam az utat.

  • megosztas-feliratkozas-tamogatas
  • Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!

Fotó: Mater Dolorosa, 17. sz. (Wikimedia Commons)

Forrás: Chiara Lubich: Az egység lelkisége. Új Város, Budapest. 2020. 212-213.o.

Legújabb könyveink: