Igazán „nagy” böjt

Az ortodox egyházban a húsvétra való felkészülés nagyon szigorú, ezért is nevezik „nagy” böjtnek^[1]. Az orosz ortodoxok által tartott nagyböjt minden állati eredetű ételtől való megtartóztatással jár, és e korlátozás célja, hogy lelkileg megtisztuljunk, és felkészüljünk Krisztus feltámadásának ünneplésére. Ezt az időszakot a közösségi és a személyes imák felerősödése jellemzi. Felfedeztem, hogy templomaikban a szent liturgián a nagyböjt minden napján – kivéve szombaton és vasárnap – elimádkozzák az „Életem Ura és Mestere…” imát, melyet a hagyomány szerint a 4. században írt Szíriában az aszkéta Mar Atrem, más néven Efrém aszkéta. Szerzetes, költő, a szíriai egyház teológusa volt, aki híres íróként vonult be a világirodalomba.

Életem Ura és Mestere,
ne engedd hozzám a lustaság,
a szomorúság, a hatalomvágy
és a fecsegés szellemét!

Ajándékozd inkább szolgádnak
a tisztaság, alázatosság,
állhatatosság és szeretet lelkét!

Igen, Uram és Királyom,
add, hogy lássam bűneimet
és meg ne ítéljem testvéremet,
mert Te áldott vagy mindörökké,
Ámen.

Hogy segítsen a híveknek jobban megérteni Szíriai Efrém szavait, Alekszandr Meny atya^[2] 1989. április 1-jén, Moszkvában tartott „Nagyböjt” című előadásában ennek az imának az értelméről elmélkedett. Egyszerű és konkrét magyarázata megérintett, és az ő szájából, élete és halála tanúságának fényénél hitelt érdemlően csengett:

***

Életem Ura és Mestere,
ne engedd hozzám a lustaság,
a szomorúság, a hatalomvágy
és a fecsegés szellemét!

„Életem Ura és Mestere”, vagyis az, aki életet adott nekem. Ő, aki életem központja és középpontja.

„Ne engedd hozzám a lustaság… szellemét”, vagyis az jóra való restséget, amely az ősi közmondás szerint minden rossz szokás szülőanyja. A jóra való restség ártatlan dolog, de sok sötét dologhoz vezet.

„A szomorúság… szellemét”. A kereszténység örömteli tanítás, és aki elkeseredik, az eltávolodik tőle. Szárovi Szent Szerafim (Szerafim Szarovszkij – Серафим Саровский ), a 19. század eleji nagy orosz szent mondta: „Nincs miért csüggedni, mert Krisztus mindenkit megváltott”.

„A hatalomvágy… szellemét”. Az hatalomvágy uralkodást, uralmat jelent. Mindenki rendelkezik vele; ne gondoljuk, hogy a személyi kultuszhoz hasonló dolgok csak a politikában fordulnak elő. Jelen lehetnek  a családban és minden kisközösségben. Elnyomni, elfojtani, eltiporni a másik akaratát: mindenki magában hordozza e törekvések csíráit.

„A fecsegés szellemét”. Kizárom a gyerekeket, pedig a gyerekeknek joguk van fecsegni. Amikor a gyerekek beszélnek, megtanulnak kommunikálni, kialakítják a nyelvezetüket. De amikor ezek a „gyerekek” már huszon-, nem egyszer negyvenegynéhány évesek, az azt jelenti, hogy nem tartják értékesnek saját életüket. Gondoljunk csak bele (és legyünk őszinték magunkhoz), mennyi időnk marad még az életből? Nem sok. Tehát, ismétlem, meg kell becsülnünk az életet, szeretnünk kell az Istentől kapott ajándékot, és nem elfelejtenünk, hogy csak azt visszük magunkkal az örökkévalóságba, ami a szívünkben van. És a fecsegés, a hiábavaló beszéd szörnyű, az idő elvesztegetését, mi több, tönkretételét jelenti.

^{Szíriai Szent Efrém, a Nea Moni-kolostorban (Görögország) található mozaik ábrázolása.}

Ajándékozd inkább szolgádnak
a tisztaság, alázatosság,
állhatatosság és szeretet lelkét!

Így folytatódik az ima. A tisztaság a világgal és az emberekkel való kapcsolatok tisztaságát jelenti, a lélek teljességét. Azt, hogy nem vagyunk szétszakítottak, a szenvedélyek nem uralkodnak el rajtunk.

Az alázat az egészséges ember bölcsessége. Alázatosnak lenni itt annyi, mint tudni, mennyit érünk az örökkévalóság előtt. Nem jó felfuvalkodni, mert úgy járunk, mint a béka Krilov meséjében, ami végül szétpukkadt. Nem szabad felfuvalkodottá válni, hanem tudnunk kell, mennyit érünk. A szerénység bölcsessége rendkívüli és csodálatos. A szerénység bölcsessége nem büszkeségből fakadó megalázkodás, hanem lelki egészség. Mikor valaki elkezd magáról olyasmit képzelni, ami nincs meg benne, csak pár lépés választja el attól, hogy megalomániássá váljon. A nagyzási hóbort a kóros büszkeség állapota[3]. Ha valaki kijelenti, hogy ő a Minisztertanács elnöke, vagy hogy ő Napóleon, pszichiátriára kerül. A mi emberünk nem mondja ki, ezért nincs kórházban, de a lelke mélyén azt hiszi, hogy ő mindenki felett áll.

„Állhatatosság és szeretet”. Mi az az állhatatosság? Röviden elmagyarázom, hogy felidézzétek. Az állhatatosság, a kitartás semmiképpen sem a mindent eltűrő jószág viselkedése. Nem az ember megalázása, egyáltalán nem. Nem megalkuvás a gonosszal, egyáltalán nem. Az állhatatosság az a képesség, hogy a lélek higgadtságát meg tudjuk őrizni olyan körülmények közepette, amelyek ezt akadályozzák. Képesség arra, hogy eljussunk a célig akkor is, amikor különböző akadályok állják utunkat. És hogy megmaradjunk az öröm lelkületében, amikor túl sok a kellemetlenség. Az állhatatosság győzelem és felülkerekedés, a bátorság egyik formája. Íme, ilyen az igazi kitartás.

És végül a szeretet. A szeretet az ember legnagyobb boldogsága, lelkünk azon képessége, hogy nyitott legyen, belülről nyitott a másik ember felé, ahogy a filozófusok mondják, immanens, azaz lényegi mivoltából eredő. Amikor a metróban a mozgólépcsőn mentek, ellenőrizzétek, képesek vagytok-e a szeretetre. Ha a túloldalon utazókat nézitek, és kelletlenül, undorodva tekintetek az arcokra, az azt jelenti, hogy lelketek minden pórusa eltömődött, és a szeretet iránti érzéketek embrionális állapotban van. De Krisztus kegyelmének ereje képes úgy átalakítani az embert, hogy egészen másképp lássa a többieket, és első reakciója a kedvesség legyen. Hogy meglássa a szépet ott is, ahol mások ezt nem veszik észre azonnal – egy szép nőben vagy egy férfiban a lelkületet. Hogy nyitott legyen az emberek felé, és amikor szenvedő arcot lát, együttérzés támadjon benne. Az ilyen ember mindig boldog, mert egységben van másokkal, a szeretet élteti.

^{(Pixabay/ StockSnap)}

Igen, Uram és Királyom,
add, hogy lássam bűneimet
és meg ne ítéljem testvéremet,
mert Te áldott vagy mindörökké,
Ámen.

Ez az imádság utolsó része, mely teljesen világos. Úgy védekezünk leghatékonyabban az ítélkezés ellen, ha készen állunk az önkritikára. Gyakran kivételesen jó megfigyelők, sőt, azt mondhatnám, pszichológiailag kifinomultak vagyunk, amikor felebarátunk, a másik ember vétkeiről van szó. Ezen a téren hatalmas ismeretanyagot vonultatunk fel minden erkölcsi előírás tekintetében, egészen a legapróbb részletekbe menően. De anélkül viselkedünk kemény bíróként, hogy ehhez bármiféle jogot formálhatnánk, hisz amiért másokat elítélünk, abban mi magunk is vétkesek vagyunk. Feltehetitek nekem a kérdést: lehet-e kiegyezni, kompromisszumot kötni a rosszal, a gonosszal? Abszolút nem, soha. A rosszat mindig a nevén kell neveznünk. De a személy iránt, aki az adott bűnbe esett, együttérzést kell tanúsítanunk. (…)

***

Milyen időszerűek is ezek a szavak! Ha az emberi életet Isten ajándékának tekintjük, eltölt a hála és a vágy, hogy válaszoljunk erre a végtelenül nagy ajándékra. És mindközben megragadnak az ima szavai: „add, hogy lássam bűneimet, és meg ne ítéljem testvéremet”. Meny atya hangsúlyozza, hogy a mások megítélésétől akkor tudunk elszakadni, ha tudjuk, hogyan legyünk kritikusak önmagunkkal szemben.

Számomra igazi kihívásnak és mindennapi hódításnak tűnik az, ahogyan az állhatatosságot magyarázza, mely számára „képesség arra, hogy megmaradjunk az öröm lelkületében, amikor túl sok a kellemetlenség”. Kérhetjük magunk számára is az idei nagyböjtben ezt, a bátorság e formáját, mely a szomorúságon felülemelkedés a cél elérése érdekében.

Meny atya az elmélkedése végén a kereszt titkáról beszél: a keresztről, ami kötelék az abszolútum felfoghatatlansága és a mi mulandó életünk között. Jézus magára vette a világ minden szenvedését és keserűségét, hogy „ne maradjunk az undor szorításában, hanem olyan lelki töltetet kapjunk, amely életünket teljessé, fényessé, győzedelmessé és halhatatlanná teszi”.

^{[1] Ford. megj.: A magyarhoz hasonlóan, míg a nyugat-európai nyelvekben a 40 napra utaló kifejezéssel illetik.
[2] Alekszandr Meny atya (1935-1990) a földalatti ortodox egyház lelkésze, pap, tudós, gondolkodó, számos vallási témájú könyv és tanulmány szerzője. Tragikus halála körülményei máig ismeretlenek.
[3] Ford. megj.: Milyen kifejezően utal erre a magyar nyelvben beképzeltség szavunk.}