Szegénység

A könyvek, a pénz, a szegénység és a felebaráti szeretet láthatóan újra meg újra szerepet játszottak a szenteknél: Ferenc egy szegény asszony és a lánya miatt eladja az utolsó Szentírását; Domonkos, aki a tudósok egyik rendjét alapította, egy éhínség idején eladja nélkülözhetetlen tankönyveit; Ignác pedig ígéretet tesz, hogy tanulmányai befejeztével túlad könyvein, mert „szegénységben akar prédikálni”. Miért akar Ignác „szegénységben prédikálni”? A válasz egyszerű:

szegény akar lenni, mert Jézus és a tanítványok szegények voltak. És ugyanolyan módon akar szegény lenni, mint ők.

Pál Jézus Krisztus szegénységének evangéliumát ezekkel a szavakkal foglalja össze: „Hiszen ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét: ő értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek (2Kor 8,9). Az ő szegénysége által lehetek gazdag – ez az alapvető megtapasztalás, amely egy tanítvány számára szeretetre méltóvá teszi a szegénységet. Krisztus nem ragaszkodott Isten dicsőségének gazdagságához „mint zsákmányhoz” (vö. Fil 2,6), hanem egy lett az emberi lét szegénységével.

Jézusnak ebben a szegénységében úgy tükröződik szegénység és gazdagság, ahogyan Istenben magában van, sőt

Isten háromságos misztériumában is teljes elfogadás van, hogy újra odaajándékozandó legyen minden.

Isten, aki a szeretet, a szegénység, és a gazdaság egysége, örök ajándékozás és elfogadás az Atyától és a Fiútól a Szentlélekben.

Az ember csakis akkor válik „képessé” Istenre, ha szegénységében nyitott Isten iránt, és így befogadja az ő életét és magát Istent. Ezért mondhatja Jézus: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3)…

Aki az emberi szegénységgel találkozik, és el tudja fogadni önmagát saját szíve szegénységében, az sokféle módon megajándékozottá válik.

Minden ember, akinek már nem kell kétségbeesetten igyekeznie, hogy erősnek, hatalmasnak, különbnek mutatkozzon, hanem elismerheti, hogy legbelül szegény, az megsejtheti a szegénységben rejlő gazdagságot. Embernek lenni annyit jelent, mint szegénynek, rászorultnak, „jelentéktelennek” lenni. Aki el tudja fogadni ezt a valóságot, az szabadulást, megváltást tapasztal meg. A valóban szegény tud elfogadni és tud adni. Fogékonyabb a mindenben fellelhető gazdagság iránt…